But why Shakespeare? Was he gay? Perhaps, but not sure; some of his sonnets were certainly written to young boys, but..., I don't even know because he also loved women. Also? Probably this must be the keyword. I dare not make my decision, it's much easier to see how someone can get and save their PHD, right? ;) (Victors shall always be mercy on worms such like me...! ;)) But let us leave the presidents alone, when teaching kids in a high school it is worth to quote any and every part of The Midsummer Night's Dream, even Act 3, Scene 1, corretly, like this:

TITANIA [Awaking.]
What angel wakes me from my flowery bed?

BOTTOM [Sings.]
The finch, the sparrow and the lark,
The plain-song cuckoo gray,
Whose note full many a man doth mark,
And dares not answer nay;—
for, indeed, who would set his wit to so foolish
a bird? who would give a bird the lie, though he cry
"cuckoo" never so?

TITANIA
I pray thee, gentle mortal, sing again:
Mine ear is much enamour'd of thy note;
So is mine eye enthralled to thy shape;
And thy fair virtue's force perforce doth move me
On the first view to say, to swear, I love thee.

And really, you can see, this is the point of all here, that leads and helps us to get what the film is about: "On the first wiew to say, to swear, I love thee". ;)

Anyway this is really a pleasant piece of the gay movie art. Any case I enjoied it. Thanks! :)
(First the kids said "Shitspeare", but their mind's been put in progress of deep change that has led them to be the larks themselves in the end, regarding not only the story, of course... Funny and charming at the same time how this 'gentle mortal' and literary dead (?!) guy, Shakespeare, moves into their soul and mind, isn't it? :))

@tucat: Örülök, hogy tetszett! Gyógyír számodra :P
Nekem is bejött, annyira helyesek a fiúk, ejj az anyjuk mindenit már-már szemtelenül helyesek! :D
A sztori pedig fantasztikus. De-de! Szerintem is elbűvölő.

Yes, both the story and the kids are charming, indeed. As much as I have made horrible mistakes, i. e. (e. g.) the title of Shakespeare's comedy corretly is: A Midsummer Night's Dream, and not "The..."; the kids didn't say "Shitspeare", but they said "Shakespeare crap", e.t.c. But, since the world is mine, and you are a real victor (or ban me for this if you want! :D), I am sure you gonna mercy on me, aren't you? ;)

tucat, not hot, but warm, hence being under a large pressure of fever - in mind, but never mind! :D
Megyek hűlni kifelé, nehogy úgy járjak, mint a szuper Novák..., err, a szupernóvák, tudod, azok addig nyomulnak az anyaggyűjtésben az akkréciós korongjukkal, míg átlépik a kritikus tömeghatárt, összeomlanak, és a mag robbanásának lökéshulláma..., egyszóval bumm! :D ;)

Jó éjszakát!

Jó kis film. Nekem megállt a lejátszás kb a 60. percnél. Tudtok segíteni?

@arnoldpa:
Úgy látom, nem nagyon igyekszik a sokaság, hogy a segítségedre legyen. Remélem, hogy ez csak a műszaki alulképzettségünk, és nem a nagy magyar, általános, rejtőzködő szorongásból táplálkozó közönyünk miatta van így. Odeeey gazda meglehetősen otthon van az informatika kérdéseiben, de őt most, úgy tűnik, nagyon lekötik a tennivalói Londonfalván, mert erős másfél hónapja nem küldött egyetlen tudósítást sem, még a verses, kisgyermeki hisztim sem hatotta meg a jelek szerint. Remélem, a szigetre kiküldött tudósítónk egyben van, és rövidesen jelentkezik.

Tudom, ez nem esztétikai folyóirat, főleg nem általános, "világi" aspektusú, mégis, hadd ajánljak - nem csak neked - egy filmet vigaszdíjul.
A téma nem "meleg", de elég érzelemdús, a történet valódi, és annyira jellegzetesen mai, hogy akár nálunk is hétköznapinak mondható - lényegében az is -, ha eltekintek a tipikusan amerikai befejezéstől, amely, szokás szerint, azt a hazugságot sugallja, számomra tönkre is téve az addig szívszorítóan lebilincselő filmélményt, hogy mindenki számára minden lehetséges, bármi elérhető, ha nekifeszülsz, "meg tudod csinálni, te vagy a legjobb" és minden kizárólag rajtad múlik, csakis rajtad. A film hányatott sorsú főhőseivel pedig kivételesen éppen ez történt a valóságban, s ezzel végképp el is távolodtak tőlem a - nem csak - amerikai álomvilágba, amely már nem igazán érdekel engem, mert álszent, embertelenül "broker" és hamis, mégis, mintha mindenki oda szeretné felharcolni-felkönyökölni magát - errefelé is...
A film tehát valóságos eseményeken alapul: egy, a mély-szegénység szakadékának a peremén egyensúlyozó, háromfős család elkeseredett és kilátástalannak tűnő küzdelmeiről szól, amelyek felemésztik az érzelmi erőtartalékaikat: az anya nem bírja tovább viselni a kilátástalanságot, és elhagyja a férjét és az ötéves, tündéri kis krapekot, a gyermekét. Az apa azonban minden erejét mozgósítva, mondhatni emberfeletti erőfeszítésekkel küzd a megmaradásukért, váltakozó sikerekkel, melyek csúcsát egy motelszoba, az alját pedig a metró vécéjében töltött éjszakák jelentik. A magamfajta nézőt akkora érzelmi sokkban tartják a reménytelenül ismétlődő napi ciklusok, hogy - bár szívből utálom a filmeket megszakító reklámokat - azért imádkoztam, lenne már egy kis reklámszünet, hogy megpihenjek, s addig a papa és a tündéri kis hapsi is szusszanhatna egyet! De, persze, ilyenkor nem, a világért se! Hiába, hajnalórán vetített film, a kutya se nézi, a főműsoridőben meg a pincébe zuhanna a csatorna nézettsége, ha ilyesmikkel próbálkozna a kommersz tévés csapat. De mire végképp kimerülnék, és indián csataüvöltéssel rohannék el a tévé elől, hogy a tüdőráknak is adjak némi esélyt a teraszon elfüstölt nemzeti dohánnyal, addigra a film napi ciklusa véget ért, és a többnyire láthatóan is "leharcolt", megtépázott hősünk lélekszakadva rohan az ócska és olcsó gyerekmegőrzőbe, ahonnan a zabálni valóan aranyos és megejtően értelmes, ötéves kis csokigolyóval megtér az éppen aktuálisan elérhető éji szállására. Alattomos-aljas trükk, de bevált: nem keltem fel a képernyő elől, és az érzelmi vésztartalékaimat is mozgósítva gyötrődtem-sodródtam a tovább a két csodafigurával a nagyon is hétköznapi amerikai valóság szürkén hullámzó forgatagában...
A történet tehát igaz, és bár nem a hollywoodi filmgyártás kommersz, látványeffektusokkal teli, igénytelenül romantikus felnőttmese-hulladéka, hanem a jóval magasabb mércét - és ezzel együtt alacsonyabb kasszasikert - önmaga elé állító Columbia Pictures műhelyében készült darab, mégis remek példája a tipikus amerikai maszlagnak, amelyől odaát, a nagy vízen túl, úgy fest, sosem tudnak lemondani: így lehet a színigazság kimondásával gyomorforgatóan hamis, az emberek millióit átverő hazug mesét tákolni, melynek a lényege: a lehetőségeid korlátlanok, merj nagyot álmodni, "meg tudod csinálni!", ha ő, akkor te is! Mire vársz?! És ilyenkor az emberek, nemcsak odát, a vízen túl, hanem bárhol a világon, azonnal elfelejtik, hogy a maratoni versenyeken több tízezren indulnak, s közülük, csak egy lesz első, jó esetben is legfeljebb, ha ketten végezhetnek holtversenyben, de az ilyen helyzet is inkább csak a verseny folytatására inspirálja a befutókat, hogy további menetekkel döntsék el, ki az "igazi nyertes". A többiek is kellékei a diadalnak, hiszen a verseny csak úgy jöhetett létre, hogy a babérokkal a fején távozón kívül sokan futottak még... És futnak is tovább, amíg csak bírják szusszal, hátha... De a többségüknek sajnos, a sugallt, tipikusan amerikai imázzsal szemben sosem... Mint itt. Mint bárhol a világon. Nálunk is, ahol a bontakozó társadalmi mobilitást immár alaptörvényi és jogalkotási szinten is jegelni igyekeznek azok, akik a maraton első helyein futottak be. Kérdés, lesznek-e még a versenynek újabb, tisztának mondható futamai...?

Link helyett a film címét adom meg, remélve, hogy így is sikerül a nyomára bukkannia az érdeklődőnek:

A boldogság nyomában
(A TV2 vetítette a filmet 2013. november 1-jén 01:45-kor.)

A were the were mine filmet nem tennéd fel megára hogy aki akarja az le tudja tölteni?

Bárki le tudja tölteni a beágyazott videót erről a linkről:

dl.dropboxusercontent.com/u/69550687/weretheworldmine/weretheworldmine.flv