Igen, létezik! Onnan tudom, hogy átéltem. A középiskolában elszenvedett dolgaim során mellettem állt ugyanis egy olyan jóbarát, aki már-már elfeledett volt, mivel messze lakik tőlem, és érettségi óta csak egyszer (még 2009-ben) de azóta nem találkoztunk. Viszont nemrégiben felbukkant, és első dolga az volt, hogy megkeressen engem...

Nagyon örültem Neki, jól esett, hogy megkeresett, igaz barátságra vall. Nekiálltunk sztorizgatni, a szokásos "hát mi újság, hogy vagy, mi van veled" után. Elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt az elmúlt 3 év alatt, amíg nem találkoztunk. Sok érdekes dologról beszéltünk, viszont aznap így hirtelen nem akartam rögtön előbújni (a blogon nevezzük őt) Zalánnak. Kiderült hogy ő most 3 hónapig itt fog dolgozni abban a városban, ahol lakom, így aztán sűrűbben fogunk tudni találkozni, amit egyébként igényel is, mert rajtam kívül nem igazán lakik barátja itt.

Másnapra megbeszéltünk egy újabb találkát, hogy részletesebben ki tudjuk elemezni az elrepült 3 évet, és ekkor elhatároztam hogy coming out-olok Zalánnak. Kicsit tartottam a reakciójától, bár ez mindig így van. Elérkezett a másnap, felmentünk a sétálóutcánkra, és kerestünk egy szimpatikus padot az árnyékban, ahol aztán bele is kezdtem a mondanivalómba. Felhoztam, hogy emlékszik-e arra a 4 évre, amikor is én lelkileg terrorizálva voltam úgymond az osztálytársaim által, és hogy mit is aggattak rám... azt mondta, hogy nem.

- Nos, azon jelzőket aggatták rám mint pl: buzi, köcsög, és még sorolhatnám. Akkor még azt gondoltam, hogy nem igaz amit mondanak, elutasítottam őket. Saját magam sem hittem volna akkor még, de képzeld el, azóta rájöttem, hogy valójában tényleg meleg vagyok.

- Áh, dehooogy, ezt csak beképzeled magadnak, elhitették veled. Biztos, hogy nem vagy az!

- De, igen!

Majd ezzel a párbeszéddel elkezdődött egy közel 2,5 órás beszélgetésünk meghatározó része. Ekkor derült ki, hogy ő miért is szeretné annyira, hogy ez ne legyen igaz: mert ő keresztény. És a Biblia. És ez bűn. Rögtön felhoztam Imák Bobbyért c. filmet. Kezdett felhomályosulni, majd kötötte az ebet a karóhoz, és arról faggatott, hogy de voltam-e lánnyal. Mondtam, hogy nem, mivel nem vonz. Elsétált előttünk egy hosszú combú hölgy, és megkérdezte:

- Na, tessék például ő ott nem vonz? Nem szép, csinos számodra?

- Nem. Csinos és szép, ezt látom, mivel a szépérzékem attól megvan, hogy meleg vagyok, de nem érzek vonzalmat lányok iránt. Ennyi az egész.

Majd jött a következő kör: miért nem próbáltam meg lányokkal járni, lehet hogy csak az az egy nem vonzott igazán, és lehet majd idővel feléled bennem a vágy a nők iránt is... meg hogy ez Isten számára bűn.

Én amellett kezdtem érvelni, hogy én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy szerintem Isten azt nézi, ki milyen ember, milyen emberi értékekkel rendelkezik, és nem azt, hogy kihez vonzódsz. Valamint nagyon fontos, hogy az ember boldogan tudjon élni, és én így találtam meg a lelki békémet, jól érzem magam ... végre. Ez ellen nem kell hadakozni, el kell fogadnom magam így, és élni boldogan.

Az hozzátartozik a történethez, hogy Zalán roma származású fiú, aki egy rendes, becsületes, dolgozó, és tisztességes ember, tehát nem azon cigány többséghez tartozik, akikről a negatív dolgok szoktak terjengeni. Épp ezért én felhoztam neki azt is, hogy tulajdonképpen sorstársak vagyunk - diszkrimináció terén, csak én nemi identitásban vagyok más, ő pedig etnikai hovatartozásában. Ez a suliban is így volt amúgy, csak neki nem merték a szemébe mondani hogy cigány, csak a háta mögött, míg engem szembe is aláztak.

No, de visszakanyarodva: lassan a beszélgetés végére értünk, és kezdtem azt látni rajta, hogy érti a dolgot. Majd pár nap elteltével ismét visszatért a témára, azzal, hogy egy tanácsot viszont elfogadok-e tőle... hát mondom hallgatlak.

- Próbáld ki, milyen egy lánnyal! Addig, amíg nem voltál lánnyal, ne fogadd ezt el teljesen, mert addig nem lehetsz benne biztos, hogy meleg vagy.

- Zalán, neked együtt kell lenni egy fiúval, ahhoz hogy tudd nem vagy meleg??

       (... láttam rajta, hogy még mindig nem igazán érti teljesen...)

(oDeeey) - Figyelj, vulgáris legyek???

(Zalán)    - Az milyen?

- Amikor csúnyán fejezi ki magát valaki, ronda szavakkal...

- Na?

[de közben gyerekek is voltak a közelben így csak halkan beszélgettünk, meg nem vulgárisan mondtam aztán...]

- Amikor valaki iránt szexuális vonzalmat érzel ugye... általában ... feláll a...

[félbeszakít]

- Jaaaaa!! Ja, értem.

- Nekem nőkre nem. Szóval ennél egyértelműbben nem tudhatom, hogy kikhez vonzódom.

És innentől kezdve érti. Felfogta, hogy mi a szitu. De még ezzel nem volt vége, ezután következett az a rész, ami kicsit furán jött ki, fura érzéseket keltett bennem.

Elmondta hogy oké, akkor most már érti, és ettől ugyanúgy a barátjának tart, meg tudja hogy én rendes ember vagyok, csak annyit szeretne kérni, hogy ne beszéljünk róla többet. Vegyük úgy, mintha nem is történt volna meg az, amikor elmondtam neki. Ne beszéljünk erről a dologról.

Összezavart. Ott, akkor, csak annyit mondtam hogy rendben, én megértem, főleg hogy vallásos, viszont akkor legyen kompromisszum: "te se beszélj a keresztény dolgokról, a Bibliáról, mi volna helyes, stb; mivel a két dolog nem összeegyeztethető... annyi minden történik velünk, ettől még tudunk barátok lenni, csak akkor mindketten hanyagoljuk ezen témákat."

Kérdeztem, hogy amúgy miért hozta ezt fel...

- irritál, vagy nem érdekel? A kettő közt van némi különbség.

- Igen, egy kicsit irritál.

- OK. Semmi baj, akkor most beszéltünk róla utoljára.

Ezen eset óta eltelt pár hét, és épp azért most írom csak le, hogy tudjak mesélni arról, hogy változott-e valamilyen irányba a barátságunk. Zalán továbbra is ugyanolyan kedves és jófej velem, mint én vele. A kompromisszumunk áll, és eddig még tartottuk is hozzá magunkat. Úgy érzem, nem változott a barátságunk ettől, szóval szerencsésen jöttem ki ebből a helyzetből.

Véleményeket, gondolatokat várnék viszont tőletek, ez esetben kifejezetten érdekelne, hogy Ti kedves olvasók mit gondoltok erről???