guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

Vajon létezik két meleg férfiú között barátság?

2013.12.21. 00:36 oDeeey

...vagy az egyik mindig többet akar?

Folytatva az előző posztomat, elmesélném, hogy hol tart a történet jelenleg Carl-al.

A beszélgetés után, mikor azt mondta, hogy ő nem tud versenyezni az érzéseimmel, én úgy gondolkodtam, hogy akkor az lesz a legjobb, ha szimplán barátok maradunk.

Így is volt, telt múlt az idő, és én már csak barátként gondoltam rá, kezeltem őt, de persze ehhez is kellett egy kis idő. Ettől függetlenül úgy éreztem, rendben vagyok és sikerült úgymond átváltani a barát módra. Viszont arról, hogy ő pontosan mit érez továbbra sem volt egy kész képem.

Idő közben megismertem valakit, akivel randiztam. Amikor elmondtam neki, láttam a szomorúságot kiülni az arcára... lehet nem is pontosan szomorúság volt, hanem inkább csalódottság? Nem tudom, de láttam, hogy megérintette.

Ezt követően nem beszélt velem. Próbált figyelmen kívül hagyni, nem válaszolt az üzeneteimre, csak akkor vette fel a telefont, ha rejtve hívtam, és akkor csak annyit mondott, később beszéljünk. Már-már úgy látszott, hogy teljesen elvesztem őt. A másik fiú, akivel azt hittem komolyabb dolgokban bízhatok, kiderült, hogy csak kihasznált, és valójában nem kellek neki kapcsolat céljából, és lerázott... Ő sem válaszolt, letiltott, nem vette fel a telefont. Szóval elég fura helyzet volt, egyszerre hirtelen mindketten kikosaraztak, és én szenvedtem Carl hiányától.

gay_hugs.jpgLeírtam neki, mi történt, hogy jártam, és megenyhült, újra beszélni kezdtünk, majd találkozgatni. 

Nagyon közeli barátok vagyunk, bármit meg tudunk egymással beszélni és osztani.

Szeretünk együtt iszogatni egy jó meleg szobában kis vörös bort kólával, meg vodkát breezerrrel, meg söröcskével egyetemben. Rengeteget nevetünk ezen szittyók alkalmával.

Most viszont hazalátogat pár hónapra a szüleihez Malajziába, és nagyon fog hiányozni. Még ittunk egy utolsót egyik éjjel, majd elköszöntünk, és fura éjszaka volt. Igencsak felkavarodtak az érzelmek szerintem mindkettőnkben.

Most akkor csak barátok vagyunk vagy szeretjük egymást? Lesz egy kis időnk távol egymástól, és remélem sikerül átgondolnunk.

Most itt tart a történet.

---------------------------------------------------------

Mellesleg, sajnálattal kell közöljem, hogy csak most vettem észre, azt hogy a legutolsó látogatói levelet június 24-én kaptam, azóta nem érkeztek meg a weboldal technikai hibája miatt egyetlen általatok küldött privát üzenet sem. Szóval, ha valaki ezen idő alatt üzent nekem, küldje már el mégegyszer levelét (mondjuk a küldött üzenetek mappából, ahová ha szerencsés az illető mindig elmentésre kerülnek az üzenetei, így nem kell újraírni), hogy tudjak neki válaszolni. Az egyszerű és biztos működő módszer ezentúl egy email cím lesz, ahová várom az olvasói leveleket:

odeeeys kukac gmail pont com

(Azért írom ki a kukacot és a pontot, hogy a webes robotok ne spameljék tele a postaládámat, rgo nem érdemes sima emailként megjeleníteni a címedet a weben)

Nos, úgyhogy most röviden ennyit felőlem, hamarosan újra jelentkezem, remélem jól vagytok!

Kellemes Ünnepeket kívánok minden Kedves Meleg és nem Meleg olvasómnak! ;)

15 komment

Címkék: london szerelem meleg gay fiúk

A Temze parti tél...

2013.11.06. 05:24 oDeeey

Helló helló újra kedves olvasóim! Először is bocsánatot kell kérjek, hogy ilyen sokáig elhanyagoltam a blogot és nem írtam nektek új bejegyzést, de tényleg annyi meg annyi minden összejött, hogy ad1 nem volt időm írni, ad2 nem volt kedvem az épp aktuális történésekről írni.

A nyár tovatűnt, és folyamatosan hűvösödik az idő. Már-már téliesnek mondható, amikor erősen fúj a jéghideg szél, de sok sok mindenre van visszagondolni valóm a nyárról.

Szóval megismertem egy srácot, akibe sikerült is könnyen egymásba habarodnunk. Nevezzük őt Carl-nak. Telt-múlt az idő, és Carl meg én rengeteget találkoztunk, sok időt töltöttünk együtt, viszont valamiért úgy éreztem, nincs rendben valami köztünk. Eltelt 1 hónap, és vártam, hogy legyen valami előrelépés, például kézenfogva sétálni az utcán, csókolóxni nem csak az utcán de privát helyeken is... Nem is igen csókolóztunk. A másik, hogy én mindig törtem magam azon, hogy valamivel a kedvében járjak, szép szavak, stb konkrétan udvaroltam és örömöt akartam neki szerezni azzal, hogy kimutatom amit érzek. Viszont ő ezt felém nem tudta viszonozni. Felőle én kb fele annyi vagy annyi szeretetet sem kaptam, és nem éreztem, hogy mi most akkor egy pár lennénk annak készülnénk vagy mi vagyunk most hogy állunk...

Majd egyik este, alig akart nekem válaszolni, és én meg kiborultam, hogy most mi van akkor... Azt mondta, hogy szerinte túl gyors vagyok, túl sok vagyok neki, és nem tud ezzel mit kezdeni. Túl gyors? 1 hónap telt már azóta el hogy megismerkedtünk, és ha ez kapcsolat akarna lenni, elég érdekes hogy csókokat nem is kapok tőle. Lassítsak, mert ő ezzel nem tud versenyezni. Mellesleg nem akar kapcsolatban lenni momentán. Aha, jó. Akkor lelassítok és nem mondok szép szavakat inkább csak barátkozom vele, és hagyom hogy majd ő próbálgassa a szárnyait...

Szóval innentől kezdve inkább csak barátként kezdtem el tekinteni rá, mivel úgy éreztem, ő nem fog előrelépni sosem, és jobb lesz úgy. Rájöttem, hogy ezen dolgok az életben talán a legnehezebb dolgok, átlátni ki mit érez, ki mit szeretne és hogyan...

A történetnek folytatása lesz.

Azonban most kíváncsi vagyok, mit gondoltok mi lesz a történet továbbiakban??

Egy kis interaktivitás a blogon... várom a kommenteket, szerintetek hogyan alakul a dolog, hogy állunk most?

72 komment

Címkék: london szerelem meleg fiúk

A Temze parti nyár...

2013.09.18. 15:58 oDeeey

Kalanddús nyári szünet után a blogomra is visszatérek. Történt ez s más, említésre érdemes dolog.

Na persze ezt a nyári szünetet nem úgy kell érteni hogy megállt az élet Londonban velem, csak épp időm vagy energiám nem volt írni új bejegyzést.

Gyorsan eltelt amúgy a nyár, szinte észre sem vettem - méghozzá azért nem, mert javarészt ugyanúgy dolgoztam mintha az év bármely másik időszaka lett volna. Nahát, ki gondolta volna. Picit kezdtem egyedül érezni magam úgy értve hogy egy csomó barátom hazament, elment nyaralni hetekre meg majd csak most jönnek vissza egyetemre szóval elköszönő partykra jártam, meg aztán nem volt kivel menni nyáron bulizni. :D

De a munka lefoglalt így is. Hetekkel a tanév után tűnt fel kómásan a buszmegállóban hazafelé várva a buszomra hogy valami nem olyan mint eddig: ja hogy az a sok kis takony tinédzser nem visítozik itt már egy ideje nem láttam őket... áh, ja mert nyári szünet van, leesett. Továbbra is éjszakás műszakban tolom, de már megkedveltem.

Jó idő volt a nyár folyamán tök jó volt elmenni a szabadnapjaimon egy-egy parkba napozni meg zenét hallgatni, még ha egyedül is... :D

Ha szaunára vágytam volna, azt otthon is igénybe vehettem, mivel tetőteres szobám van, csodálatos szigeteléssel, ami azt eredményezte hogy ha kinn 28 fok volt és egész nap sütött a nap a tetőre akkor én 31 fokban pácolódhattam a szobámban - mely valljuk be több, mint élvezetes éjszakás műszak után, sem aludni nem tudtam, vagy épp úsztam a vízben mire felébredtem. De azért mégsem 40 fok volt mint magyarban, úgyhogy nem panaszkodhatom olyan nagyon.

Augusztusban kitaláltam, hogy egy olyan meglepetést tervezek, mint még eddig sosem, és meglepem anyukámat a szülinapjára, mégpedig magammal. Teljes titokban és hosszas szervezés tervezés után eljött a nap. Éjszakás műszakból egyenest a reptérre majd reggeli géppel irány Budapest, aztán vonat hazáig, és hopp az ajtóban csengettem. Volt ám öröm és meglepődés!! :) Eddigi legjobb szülinapi ajándéka volt kedves személyem. Pár napot így sikerült otthon lébecolnom, majd visszatértem, és minden ment tovább.

Időközben megismerkedtem egy maláj-brit fiúval, akivel kölcsönös szimpátia alapján találtunk egymásra egy okostelefon alkalmazás segítségével. Találkozgattunk, és jó vele tölteni az időt. Több, mint 1 hónapja most hogy ismerjük egymást, és valami úgy érzem mégsem az igazi köztünk...

Bővebben erről következő posztomban, addig is csók a családnak ;)

9 komment

Címkék: magyarország külföld london nyár meleg fiú

Meleg a fiam! - Családi titkok(?)

2013.07.05. 21:47 oDeeey

Nemrégiben akadtam rá egy a TV2-n futó műsor videójára. A mai média színvonalon aluli műsorainak ellenére, ez az epizód végre egy olyan adásba került műsorszám volt, ami egy melegekhez kapcsolódó valós élethelyzetet tükröz, és sokak számára elgondolkodtató lehetne.

A rövid sztori: Egy átlagos életet élő család egyik gyermekéről Jeromosról felmerül a gyanu, hogy meleg. Az apuka kiakad, nem akarja elfogadni fia homoszexualitását. A srác pedig folyamatos konfliktusviharban él az apjával emiatt. Jeromos valóban meleg, van párja, de nem tud teljesen boldog lenni az apja hozzáállása miatt...

Érdekes történet, és azt kell mondjam, hogy valamilyen szinten szomorú is, mert tudom, hogy vannak olyan családok, ahol tényleg így fogadja az apuka vagy a szülők, hogy a fiuk meleg.
Például a már korábban említett pótöcsém története is hasonló ehhez. A szülők még továbbra sem fogadták el a tényt, még mindig meg akarják változtatni a megváltoztathatatlant... fájdalmat okozva saját fiuknak ezzel. Próbálom tartani benne a lelket, és segíteni neki nem befordulni.

7 komment

Címkék: média homoszexualitás meleg titok fiú

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.

süti beállítások módosítása