guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

1 éve bevallottam: meleg vagyok!

2012.02.01. 20:18 oDeeey

Ma van 1 éve, hogy előbújtam édesanyámnak, és elmondtam: meleg vagyok. Egyik barátom egy rögtönzött riport keretében kérdezett a homoszexualitásom megéléséről, valamint arról, hogy mit adott az elmúlt egy év számomra, így most mesélek nektek.

Mi változott, mióta előbújtál?

- Sok minden nem változott, én lelkiekben persze pozitívan változtam, de amúgy más egyéb nem igazán. Anyuval nem beszéltünk róla azóta sem, ma volt eszembe egy csomószor de nem tudom felhozni.

Hogy érzed megérte elmondani neki? Megérte kinyílni a világ felé?

- Megérte, mert addig nem tudtam volna lelkileg rendbe jönni. Csak jó lenne ha beszélnénk is róla, de majd idővel...

Persze majd szép lassan édesanyád is hozzászokik, és ő is nyíltabban fogja ezt az életet szemlélni. Egy év telt el, volt aki emiatt elvesztettél? Azt mondod, hogy a barátaid, az édesanyád jól állt hozzá, de volt olyan, akitől emiatt távol kerültél?

- Igen, mindenki jól fogadta, és nem volt olyan barátom aki emiatt eltávolodott volna.

De biztos volt olyan, akit az életed során elvesztettél emiatt, vagy nem így volt?

- Szerintem csak olyan embereket vesztettem el a melegségem miatt, akiket el kellett hogy veszítsek --> homofóbok.

Értem, tehát egy percig sem bánod őket.

- Nem bizony, örülök hogy megszabadultam tőlük!

Azt mondod lelkileg sokat változtál, fejlődtél. Megkérdezhetem, hogy ezt hogy érted? Bátrabb lettél?

- Természetesen megkérdezheted. Elfogadtam saját magam! ez a legnagyobb fejlődés!

- Mert ezelőtt magam is "korholtam" azért ami vagyok, milyen dolog már ez, stb... melegként élni...
- Voltam szerelmes is ebben az 1 évben, egy húsvér meleg fiúba, de aztán szomorú vége lett.

Igen a távolság... olvastam a blogodon.

- Kitisztultam, jó hatással voltak rám a pozitív tapasztalatok: a barátaim és anyu is ugyanúgy szeret továbbra is

Tehát eleinte nehezen viselted el, hogy meleg vagy. Mit éreztél emiatt?

- Azt éreztem, hogy úristen én nem akarom ezt... hogy mindenki utáljon, hogy lenézzenek, hogy gúnyt űzzenek belőlem, és ezért próbáltam mindent elnyomni, direkt lányokat nézni, stb... de ennek vége. és jobb így, hogy önmagam lehetek, nem kell színészkedni!

Lehet ilyenkor bárkit is okolni? Nem okoltál senkit sem amiatt, hogy meleg vagy?

- De. Apámat. Mert nem volt ott, amikor kellett volna, nem volt jó apa.

- Mai napig nem tudom, mit gondoljak a homoszexualitás okáról, hogy mitől meleg valaki, az a bizonyos hibás gén az oka, vagy pedig a környezeti hatások, nevelés? Esetleg mindkettőnek szerepe van... fene tudja. De én apámat okoltam egy ideig. Már nem, mert nincs értelme, meleg vagyok és kész.

Változtak valamit a mindennapjaid?

- Mondhatni, hogy teljesen megváltoztak a mindennapjaim, mert nyilván így "megtisztulva" élve már nem hessegetem el a meleg gondolataim, és teljesen nyitott vagyok a témára, érdeklődöm, blogot írok :) valamint derűsebb vagyok mint az előbújás előtt, hisz hatalmas teher esett le a vállamról.

Kinyíltál a világ felé, ez azt jelenti, hogy bátrabb lettél?

- Bátrabb, így van! Próbálok bizonyítani az embereknek, jobb ember is lettem, - úgy érzem - és azon vagyok, hogy minél többen jó véleménnyel legyenek rólam, hogy egyszer amikor esetleg odajutok hogy mindenkinek előbújok, akkor ne az előítéletek jussanak eszükbe a homoszexualitásról, hanem az, hogy én milyen ember vagyok :)

Igen, engem is sokszor ez motivál :) Azt mondod zárkózott voltál. Ez hogyan nyilvánult meg?
Hiszen egy csomó barátod van, nem lehettél egy egy teljesen depis csak befelé forduló srác ezelőtt sem...

- Iszonyatos hangulatingadozásaim voltak. (olykor ma is vannak, de ezek már elenyészőek azokhoz képest)...
Pl. volt olyan hogy suliban biliárdoztunk, elröhögcséltünk meg minden, majd a buszon ülve már elmerengtem, szorongtam attól, hogy mikor tudok előbújni és ezt a barátaim is észrevették, de egy ideig senkinek nem mertem elmondani.

Sokat jelent számodra, hogy mit mondanak rólad? Fontos az emberek visszajelzése?

- Részben adok az emberek véleményére, ha rosszat mondanak rám, nem esik jól. Próbálok utánajárni miért van valaki negatív véleménnyel rólam, ha van értelmes indoka, akkor elkönyvelem, ha nincs, akkor pedig nem érdekel a véleménye.

Tehát ha jól értem, sokat számított az előbújásodhoz az, hogy kiszakadtál abból a közegből amiben voltál?

- Így van amíg a homofób osztálytársaim vettek körbe, persze hogy nem tudtam és nem is akartam az elfogadás majd coming out útjára vergődni.

Most hogyan gondolkodsz magadról? Mit gondolsz miben vagy tehetséges?

- Nos, úgy érzem hogy több lett az önbizalmam is ezzel együtt, nem lettem egoista, de a jó dolgokat tudom elmondani magamról inkább.

- Egyre jobban szeretnék kitörni a szakmámban, új kihívások, projektek is voltak az elmúlt 1 évben, sok tapasztalattal gazdagodtam, és így ezen a téren is pozitív dolgokról mesélhetnék.

Nincs valami amihez hasonlíthatnád magad?

- Magam mihez hasonlítanám? hm... olyan vagyok mint egy vérbeli skorpió! :D Ha bántanak sajnos bosszúálló vagyok, ez pl. egy negatív tulajdonságom, a haragtartó mellett... de igazából az "amilyen a mosdó, olyan a törülköző" elven viszonyulok másokhoz. Én kedves vagyok mindenkihez alapértelmezetten, és ha ezt vissza is kapom akkor az is maradok.

Arra már rájöttem, hogy számodra a kommunikációs eszközök, illetve a nyelvek az életteret jelentik, de mennyire fontosak az életedben mondjuk a különböző művészetek?

- Jó érzéssel tölt el, hogy Leonardo da Vinci is meleg volt, és mekkora név a művészetek terén...

Mi a helyzet a zenékkel amelyek meghatározóak, és sok mindent elmondanak a bensődről?

- Zene nélkül nem vagyok jól. Nálam mindig szól valami, ha otthon vagyok. Mindenféle stílust szeretek, az érzelmesebb zenék utalhatnak olykor a bensőmre, (pl ha megosztom facebook-on). Van olyan zene, amire azt mondom ezt azért szeretem, mert olyan mintha az életemről énekelne :D

Köszönöm, hogy kérdezhettelek!

-Nincs mit! :)

20 komment

Címkék: élet meleg gay riport titok fiú comingout hétköznapi előbújás

A bejegyzés trackback címe:

https://elni-es-elni-hagyni.blog.hu/api/trackback/id/tr504044411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tucat 2012.02.02. 02:59:32

Nocsak, nocsak... Lám, lám... Cserebogár! ;) :D
Tetszik a buli! Nagyon! ;)
Gondolom, neked is, hogy nem kell hosszú percekig bolyonganod a körmondataim útvesztőiben. Akkor most minden szép kerek! :) Legyen is! ;)

(Azt a "Nincs mit!" választ azért én kicserélném mondjuk erre: "Szívesen!" Vagy, ha jól érzékelem a válaszod hangulatát, akár erre is: "Jól esett az érdeklődésed! Köszönöm az őszinte kérdéseidet!" De az is lehet, hogy én is ezt feleltem volna, szóval csak kósza ötlet, nem kötözködés volt... :S :P Egyébként pedig dehogyis nincs mit! :))

Márti1986 2012.03.18. 20:00:16

Szia!
Én is hasonló cipőben járok, küzdöm a homoszexualitás mindennapjait, a társadalmi kirekesztést, nem elfogadást...De találtam egy embert, aki hisz benne hogy a másság egy terápiával, ami egyénenként változik milyen hosszú (velem már 2 éve foglalkozik)megváltoztatható, és heteroszexuális kapcsolatra is képes lehetek/lehetsz. Nekem sokat segít, akár az elfogadás szintjén is, és segít megélni a mindennapok nehézségeit is. És van belőle kiút! Aki szeretne hinni abban, hogy nem vagyunk determinálva homoszexuálisnak, annak szívesen tudom ajánlani ezt a terapeutát. :) Üdv: Márti

tucat 2012.03.19. 19:00:50

@Márti1986:
Kedves Márti!
Tekintve, hogy a szexuális identitás és orientáció a személyiség korai alapstruktúrájának a részeként rögzül, ráadásul egészen bizonyosan genetikai információk determinisztikus támogatásával, az egész személyiségre kiható, egymás irányába nem transzformálható vonásokról van szó. Bizonyos, átmeneti és kétes sikerű "finomhangolás" azokon az embereken végezhető el legfeljebb, akikben egyébként is egyszerre van jelen mindkét orientáció: ők a biszexuálisok. Esetükben sem lehetséges a végleges eltérítés, de bizonyos, jól meghatározható ingerkörnyezet átmenetileg hangolja a pillanatnyi orientációjukat. Ez azonban többé-kevésbé minden emberre, még a "masszív" heteroszexuálisokra is igaz annak köszönhetően, hogy totálisan hetero, vagy totálisan homoszexuális ember gyakorlatilag nem létezik. A szexuális orientáció alapvetően a "normál", szokványos ingerkörnyezetben kimutatható, meghatározó érdeklődési irányt jelenti, amely minden emberben anomáliákat mutat, persze, az egyén személyiségének a dinamikus határain belül.
Tudjuk, hogy egyházi lobbik próbálkoznak az ősi tanítások szentségének (dogmák) igazolásával úgy is, hogy terapeutákat nyernek meg az önként jelentkezők "gyógykezelésére", amely a bűnökkel való szembesítés súlyos következményei (az egyház közvetítette üdvözülés elmaradása) által generált FÉLELMEKRE, illetve azoknak, a kikényszerített és nem valódi változások utáni oldódására alapozza a terápiás eljárás sikerét. Tudjuk azt is, hogy milyen eredményekkel járnak ezek a beavatkozások: a kezeltek egy része, közvetlenül a terápia után, vagy közben arról számol be, hogy változásokat észlel az orientációjában, de a kezelések abbahagyása (az ingerkörnyezet megváltozása) után mindenki "visszaesik", és sajnos sokan depresszióba süllyednek az önmagukkal kialakított, súlyos, feloldhatatlan, ezért aztán antagonisztikussá mélyülő, belső konfliktusaik hatására, és szignifikánsan fordulnak elő befejezett öngyilkosságok is a köreikben...
Nem akarlak feltétlenül lebeszélni a "terápiáról", de azt javaslom, ne várj csodákat, s ha nem sikerül, ne keseredj el, hanem éld az életedet az eredeti orientációd szerint! Komoly problémáid akkor támadhatnak, ha az évek során interiorizálódott - keresztényi - értékrendeddel ütközik a saját orientációd és/vagy identitásod, és elkezdesz erőltetett menetben szemben haladni saját önmagaddal. Ez fatális következményekkel járó hiba, ilyet soha, senki kedvéért ne tegyél, s ne csak a szexuális identitásod, vagy orientációd kapcsán! Isten sem kér tőled ilyesmit, hanem inkább azt, hogy éld meg magadat tisztességgel és a másokkal való szeretet szövetségében úgy, ahogyan téged megteremtett! Hozzá kell tennem, hogy magam nem vagyok sem vallásos, sem istenFÉLŐ, ezt a misztifikált entitást azért említettem, hogy érthetőbb legyen a számodra mindaz, amit elmondtam.

A legfontosabb tehát: ne omolj össze, ha nem segít a terápia, mert hosszú távon nem változtatja meg az orientációdat! Jó, ha már most tudod: nem fogsz, nem tudsz e kérdésben lényegesen és tartósan megváltozni. A heterok sem tudnak. Sőt, a transzszexuálisok számára is csak felesleges szenvedés forrása egy ilyen terápia... Hosszú, bonyolult kérdés ez, de a lényeget, ami téged is illet, elmondtam.
Kérlek, vigyáz magadra! Az vagy, aki, és a legjobb, ha elfogadod és szeretni is tudod így önmagadat. Sokan nem fognak nemhogy szeretni, még elfogadni sem, de ez már ne a te problémád legyen, hanem az övék! Szívből javaslom, élj eszerint! :)

tucat 2012.03.19. 19:30:40

Mint említettem, vannak ("szent") próbálkozások (isten nevében). Ez is az volt (remélhető, hogy immár örökké múlt időben említhető):

index.hu/kulfold/2012/03/19/a_felugyeleti_szerv_is_tudott_a_kasztralasokrol/

A befolyás fenntartása érdekében, kifinomultabb (-nak látszó!) módszerekkel, de tovább folyik a küzdelem...
In nomine Patris...?

Márti1986 2012.03.19. 21:12:47

Nekem keserves ez a terápia...de másba nem tudok kapaszkodni. Az én esetemben csak ez az egy személy tudja a másságomat, senki másnak nem fedtem fel valójában mivel küzdök. Elhitették velem közel 2 év alatt, hogy ebből van kiút, és pozitív tapasztalatok, nem volt még visszaesés. Magam elfogadása is alig megy, abban meg nem is reménykedek, hogy a környezetem elfogadna másságommal együtt.Én úgy vágyok arra, hogy olyan emberrel beszélgessek, aki tudja miféle érzések ezek, és meg lehet vele osztani dolgokat, amiket akkor ért csak igazán meg a másik, ha ugyanebben a cipőben jár, ugyanezzel az érzésvilággal...

oDeeey 2012.03.19. 21:57:10

@Márti1986: Szia! Gondolom az az ember aki ebben hisz, nem egy homoszexuális ember. Ha az volna, és úgy mondaná, hogy biztosan tudja hogy ki lehet gyógyulni a homoszexualitásból, vagy épp ő maga állítaná azt, hogy egy ideig ő is meleg volt, de kigyógyult... nos akkor és csak akkor hinnék neki.
Sajnálom hogy szenvedsz. De jó helyen vagy, ha végigolvasod a bejegyzéseim, hogy én honnan indultam, és jelenleg hol tartok, talán erőt ad. Erőt ad majd magad felfedezéséhez, megismeréséhez, önmagad elfogadásához.
Az összes bejegyzés dátum szerint itt:
elni-es-elni-hagyni.blog.hu/archive

tucat 2012.03.20. 10:13:10

@oDeeey:
Igen, Márti szerintem is jó helyen jár nálad, gazda. :) Remélem, ezt rövidesen ő maga is tapasztalhatja.

Másfelől írod, hogy "(...) ő maga állítaná azt, hogy egy ideig ő is meleg volt, de kigyógyult..., nos akkor és csak akkor hinnék neki".
Én akkor se. éppúgy nem, ahogyan a legveszettebb homofóbokról sem hiszem el, hogy semmi közük a homoszexualitáshoz. Azok a heterók ugyanis, akik valóban nem érintettek személyesen a kérdésben, általában csendben vannak, nem tombolnak, és a szexuális másságok elfogadása sem okoz nekik megoldhatatlan problémát.
A Márti által említett terápiaféléken résztvevők közt vannak olyanok, akik azt állítják, hogy meggyógyultak. Sőt, olyanok is, akikben akkora a bizonyítási vágy (valójában a félelem), hogy teljesen hetero életvezetést készek és képesek produkálni. Sajnos azonban az önmeghasonulás időzített bombája ott ketyeg bennük... A következményeket elég jól ismerjük, hagyjuk is most ezen a szép, tavaszi délelőttön őket! Száz ágra süt a nap - kivétel nélkül mindenkire. S mégis: a lélek melege (harmónia, biztonság, nyugalom, vagy, ha úgy tetszik: boldogság) kizárólag belülről nyerhet energiát, a napsütés és mások mosolya, noha komoly segítség, mégis csak az érzékszerveinkkel letapogatott téridő rendszer külső támogatása. :) De nem kell ezen túl sokat filózni, mert úgy van, ahogyan mondtad: önelfogadás és szeretet..., s ezzel be is zárult a pozitív töltésű rezgő kör. :)
Remélem, Márti is megtapasztalhatja ezt rövidesen!

anonimália 2012.03.20. 14:16:04

@Márti1986:
Szia!

Én itt csak egy fel-felbukkanó vendég vagyok, úgyhogy csak most láttam, amit írtál. Tulajdonképpen tucat elvtárs ( ;) ) már elég kimerítően leírta ezzel a terápiával kapcsolatos nézeteit, melyeket maradéktalanul osztok. :)

Őszintén szólva azt látom a legjobb megoldásnak a belső konfliktusok megoldására, ha megbeszéled valakivel. Igazából nekem is az segített anno, bár mivel sose voltam istenfélő vagy hívő, sőt az egyházat kifejezetten utáltam (nem a vallást, csak annak intézményesítését!), így nem voltak belső konfliktusaim - legalábbis ezzel kapcsolatban nem. Amúgy elég paradox személy vagyok, úgyhogy tudom, milyen idegtépő tud lenni a saját magaddal való szélmalomharc...

Mivel azt írtad, nincs kivel megbeszélned a gondjaidat, én nagyon szívesen felajánlom virtuális társaságom - persze csak ha neked megfelel szerény személyem. Írj bátran a blog.hu rendszerén keresztül, ha gondolod, én pedig igyekszem mielőbb válaszolni! :)

Márti86 2012.03.20. 21:04:31

Nagyon hálás vagyok minden bejegyzéshez, amit nekem címeztetek! Köszönöm őket!
Egy szélmalomharc valóban az életem...Bár gondolom mindannyiótoknak az volt az elején. Mondjuk én már 26 éves vagyok, de kb. 3 éve zavar kifejezettebben a másságom. Addig éltem, kiéltem valamilyen formában, de úgy nem volt bennem annyira tudatos anno. Mostanság okozza a legnagyobb problémát az elfogadásom, a saját magam elfogadása, hogy egyáltalán tükörbe tudjak nézni. Marha nehéz ez :(
Mindeközben élni, dolgozni egy csomó ember között, akik semmit sem sejtenek ebből a világból, és gyakorlatilag két világot kell egymás mellett párhuzamosan élni. Egy a világ számára természeteset, és egy belső, titkosat, aki igazából vagyok. Csak ez a kettő hatalmas ellentétben van egymással! Nem tudom értitek-e:)

oDeeey 2012.03.20. 21:29:10

@Márti86: Én értem. Hogyne érteném?! Én is pont így éltem... Meg fogsz békélni magaddal, menni fog! ;)
A terapeutistát avagy meteorurológust szerintem elküldheted melegebb éghajlatokra... :P
@anonimália: Kedves tőled, hogy segíteni szeretnél Mártinak. Szerintem elkél a segítség. ;)
@tucat: Hehe, tetszik ez a levezetés: én akkor sem! :D Mondasz valamit. A homofóbok meg... hagyjuk! Ők sosem lesznek egy könnyű téma, és szerintem nem érdemlik meg hogy hosszasan koptassam a billentyűzetem miattuk most így este.

tucat 2012.03.21. 00:17:30

@Márti86:
Persze, teljesen világos. De ennek az ellentmondásnak a feloldása nem lehetetlen, és szinte varázsütésre be is indul a folyamat, ha tudod a varázsszót. Nem tudod? De sejted, mert már elmondtuk itt is néhányszor. Akkor most még egyszer, külön, tehát a varázsmondat:
"Elfogadok mindenkit olyannak, amilyen. Magamat is. Igyekszem megtalálni a szerethető embereket (lényeket...), magamat is, és mivel nem félek senkitől, hagyom, hogy mások is megtalálhassanak engem. Az, hogy szeretek-e, kizárólag rajtam múlik, hogy engem szeretnek-e, abban viszont nem én döntök, hanem mások, s a döntésüket könnyedén, minden vita és érzelemnyilvánítás nélkül elfogadom. Én, szemben a legtöbb embertársammal, tudom, hogy a SZERETET nem az ösztönök táplálta, önző érzelem, amely a FÉLELMEIMET igyekszik csillapítani, hanem a legmagasabb rendű intellektuális teljesítmény, amelyre az ember csak az ösztönös lénye szűk korlátain belül képes. Tudom, hogy én is ember, tehát pontosan ilyen vagyok. Ezért az életemet annak szentelem, hogy a korlátaimat feltérképezzem, és a lehető legszélesebbre tárjam a lehetőségeimet mások és önmagam számára. Igyekszem másoknak is segíteni ebben, de erőszakot senkin sem veszek, hanem éberen figyelem, és meghallom a leghalkabb, legtétovább segélyhívásokat is. Még akkor is felismerem ezeket, ha durva, sebző és megalázó alakot öltve érkeznek hozzám. Tudom, hogy ilyenek például a homofób gyűlölködések is, mint ahogyan a gyűlölet sohasem más, mint a RETTEGŐK elkeseredett segélykiáltása. Röviden: minden erőmmel fejlesztem magamban a SZERETET képességét. Az ősrobbanás engem úgy segéljen!"
:)
Benned van a harmónia, a béke, a biztonság és a boldogság lehetősége, nem kívüled. Ezt kell megtalálnod. Lesznek segítőid is, akiknek pedig te a segítője leszel... Különös és csodálatos hálózat ez, Márti, amelybe nem fogsz belegabalyodni, mert sajnos nem túl nagy a nyüzsgés a szálak mentén. De nem is kihalt, sőt az igazi "élet" éppen itt/ott (legbelül) zajlik! Ráadásul teljes és szinte tökéletes biztonságban, "szinte", mert azért a földi lények félelmeitől teljesen megszabadulni csak nagyon kevés embernek sikerül - úgy értem, még életében. :) De talán ilyenek is éltek, és élni fognak időnként velünk. Azt hiszem, ilyen az én remek kis barátom, Jézus kölyök is. ;) Ne lepődj meg: a te barátod is, ha elfogadod őt. De vigyázz, te szólítsd meg, ne bízd másra a közvetítést! Senkire! Csak magad intézd a dolgot: befelé figyelj, ahogy mondtam, mert ott tudod meglelni őt (=az igazi, valódi és hiteles önmagadat)!

Magyarázó szöveg nélkül is hosszú a varázsmondat? Igen, és még tudnék igazítani rajta. :) Kellene is, de ezt majd te elvégzed idővel, már, ha lesz kedved hozzá. Szerintem igen. Ki ne szeretne békében, boldogan, azaz félelmek nélkül (szeretetben) élni? ;) Nehéz? Az. De megéri. Csak ez éri meg, csak ennek van "értelme", csak így adhatsz "értelmet" az életednek, s másokénak is. Másként, például a falka feletti hatalommal és/vagy pénzzel (ezek ikertestvéri kapcsolatban álló bálványok) nem, ellenkezőleg: úgy csak a félelmeidet növeled, és folyamatosan távolodsz a szabadságtól és a szeretet dimenzióitól... Még egy apró segítség a megértéshez: a fentiek tükrében hogy ítéled meg az emberi érzelmeket, vonzalmakat, taszításokat...? A válaszod helyes: ezeknek semmi közük a szeretethez, ezek a földi élővilágot létrehozó és fenntartó félelmi erők bonyolult megjelenési formái az emberben is, mint minden földi (növény- és) állatfajban. Jól válaszoltál! Indulj hát, és fedezd fel magadban (s ha lehet, másokban is) a szeretet csodálatos, az emberek számára alig ismert világát, a pillanatnyi - félelmi - korlátokkal együtt! Ne rohanj! Nem azért, hogy össze ne ütközz másokkal - nem lesz forgalmi dugó ezeken az utakon ;) -, hanem azért, hogy mindent alaposan megismerhess. De azt is tudd, hogy a legalaposabb megismerés eredménye ez lesz: mert minden változóban van, amit megismertem, az már többé nem létezik, tehát együtt haladok a folyamatokkal, ezért soha nem mondhatom, hogy bármiről is befejezett, egzakt tudásom van. Ilyen sosem lesz. Te így gondolkodj erről: "Én ezt tudom, mások nem tudják, de ez a legmagasabb, ember által megszerezhető tudás. Tudom azt is, hogy mások nem tudják ezt, ezért nem neheztelek rájuk azokért a hibáikért, amelyekkel önmaguknak és másoknak is súlyos veszteségeket és fájdalmakat okoznak félelmükben (egyéni és falkaháborúk, gyilkosságok, hatalomvágy, versengés és erőszak az élet minden területén; a hétköznapokban igen látványosan és mindenkit érintve pl. a közlekedésben...). Az én tudásom a félelem-nélküliség útjának ismerete, s ez nem más, mint a szeretet útja, ahol nincsenek elszabadulva, irányítás nélkül vágtázó, veszélyes szenvedélyek, közelítő és távolító ÉRZELMEK (=félelmek), semmiféle matematikai előjellel, de vannak megregulázott és fegyelmezetten hasznosított energiák, amelyek épp a félelmekből táplálkoznak, de nem ők rángatnak engem, hanem én irányítom és hasznosítom őket..."

Tudom, nagyon tömény ez, de ha gondolod, kipróbálhatod ezt az utat. De vigyázz, mert teljesen szabadnak kell lenned, azaz magadnak kell ügyelned mindenki épségére! Mert ezeken a keskeny, igaz, alig járt utakon se forgalomirányító lámpa, se rendőr, se tábla, de még burkolati jel sincs sehol, viszont aki rálépett erre az útra, az már sosem téved el többé, és balesetnek sem okozója, sem elszenvedője nem lehet soha. :)
Jó utat! :)

tucat 2012.03.21. 00:42:44

@anonimália:
Kedves Anonimália Elvtársnő! xD
Köszönöm értékes biztatásodat és egyetértésedet, mellyel egyúttal megerősíted egyebek között az alábbi türannoszi állítások képtelenségét is: "...szabad nép tesz csoda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Maratont s Budavárt híressé..."
Szabad nép? Valóban? Ajjaj! Itt bizony nagy a baj! Jobb manapság nem belekutyagolni e csapdába, amely hemzseg a vicsorgó (szabad?! :O :D) ordasoktól... :) Mi, ugyebár, fél szavakból is..., kedves elvtársnő, igaz? ;) :D

tucat 2012.03.21. 00:49:13

@oDeeey:
Hehe? :D Hát, jó, legyen hehe! :D :D
Késő este ne koptasd a billentyűket a homofóbok miatt. De azért olvasd el a Mártinak írt evangéliumot, hátha neked is szól valamennyire, gazda! ;) :)
Hm? Egy kicsit talán..., esetleg..., mintha..., ugye? ;) :)
Úgy. :)
:D
Nekem is szól ám az! Semmivel sem kevésbé, mint bárkinek! És nekem sem megy jobban az a természetjáró túrázás, mint neked, vagy bárkinek! Legfeljebb azt tudom kicsivel jobban, miért. Az is valami, néha nem is kevés. ;) Right? :)

anonimália 2012.03.21. 11:24:49

@tucat:
Ugyan-ugyan! A szabad nép valóban csoda dolgokat képes tenni. Más kérdés, hogyan értelmezzük a szabadságot. :)
Úgy hiszem, kell egyfajta rendszer, egy fentről jövő irányítás, amíg az emberek felfogása olyan, amilyen, különben a szabadság nem volna szabadság többé. "Nekünk" bizonyosan nem. Addig nem, míg az emberek, az egyének tudata nem eléggé el- és befogadó, fejlett és szabad és önálló; amíg nem tudnak szeretettel és megértéssel fordulni mások felé, mert a saját problémáikkal vannak elfoglalva - melyeket csak önzőséggel és önérdek-érvényesítéssel képesek megoldani, hisz a többi ember is önző. Aki pedig nem önző, azt kihasználja a többi ember, ezáltal lehetetlenítve el mindenféle dicséretes törekvést, mely a valódi szabadság és egy jobb, szebb világ eljövetelét segíthetné. Így a mai világban sajnos vagy egészséges önzéssel, mint szükséges rosszal mérgezzük magunkat és szabadságunkat, vagy a jobb világért folytatott, önző szemnek láthatatlan küzdelem ismeretlen mártírjaiként végezzük.

Rég írtam már ilyen stílusban. Tucat Elvtárs, Ön szörnyű, kihozza belőlem az eltemetett és elfeledett költőt! :D Egyébként pont tegnap olvastam vissza az impresszionista kis irományaimat még pár évvel ezelőttről. Szinte meghatódtam, hogy milyen szépen fejeztem ki magam. Főleg a versekben. :)

@oDeeey:
Általában próbálok segíteni az emberek lelki búján-baján, mert tudom, milyen az, ha egyedül próbálja valaki feldolgozni az ilyesmit. És most nem csupán a másságról van itt szó - lényegében lehet ez bármi, ami erős kihatással van a belsődre, a gondolataidra, ami foglalkoztat, amit nem tudsz elásni és nem gondolni rá. Mint tudjuk, "együtt könnyebb"! :) Bár nem vagyok pszichodoki, sem nem lélekgyógyász, azért általában tudok segíteni a hozzám hasonló problémákkal küszködőknek. Ha mással nem, hát meghallgatom, amit mondani szeretne, és próbálok érdemben válaszolni rá. Épp a minap folytattam egy (hetero) fiúval eszmecserét, és nagyon örült neki, hogy végre valakivel meg tudta beszélni bizonyos problémáit, mert ha nem is tudom őket megoldani - elvégre az ő problémáit én nem tudom egy az egyben megoldani, csak segíteni tudok -, mégis jó volt ezeket kiadni magából. Én pedig őszintén örülök annak, ha segíthetek valakinek, akár ismeretlenül, anonim módon is - ha már ennyi szar dolog történt velem életem során, legalább használjam ki az empátiát és a tapasztalatokat, amiket ezekből nyertem. :)
Gondolom, te is azért írsz blogot, mert ez egyféle terápia. Neked is és az olvasóidnak is. Egy megerősítés, hogy nem vagy egyedül, és ők sincsenek egyedül - még ha nem is ismerjük egymás arcát, hangját, mindannyian egy csónakban evezünk, legalábbis valamilyen szinten. ;)

tucat 2012.03.21. 18:08:16

@anonimália:
Hát, kedves elvtársnő, a csak színes foltokat látó, vaksi kígyó immár a saját farkába harapott ezzel a körbe kényszerített eszmefuttatással. :) De ez így is van rendjén.
Ami pedig az "önzést" illeti, nem lehetne eljutnunk legalább annak az 'értelmes' fokozatáig? Tudod, elvtársnő, a jól felfogott önérdekből is következetesen szabályzott versengés műfajáról lenne szó e tárgyban, melynek során a legfőbb érték, az ember, mindvégig "szent" marad... Hm? nem megy? Reménytelen? Hát, épp ez itt a baj, erről próbáltam lázasan (szó szerint, s csak remélni tudom, hogy nem ez érződik legfőképpen a retorikámon) szólani. :) De azért, mint mondod is a gazdának, egy csónakban evezünk mind, s ez lenne épp a helyzetfelismerés fundamentuma: ha én versenyre kelek a mellettem evezővel, a kormányos meg a saját szabadságharcát vívja éppen (nem célzás ez, teszek én a politikára!:D), majdcsak megindul a csónak valamerre, nem? ;) De ha csak egy helyben forgolódik, az se baj, lényeg, hogy szédüljünk kicsit a "haladás" (mi az, és mi a cél? :S) illúziójától... :D Bocs, kedves elvtársnő, de komoly élvezet nékem e szurka-piszka véled! :D
Most azonban mennem kell, mert a CPU-m kezd megint túlhevülni, az ördög vinné el mielőbb! :D
De azért addig is próbáljatok egyszerre evezni, a kormányos pedig tartsa az előre megbeszélt irányt! Há' nem így oké? Nna! ;)

Ha magam nem is lehetek mindenkié - mindenféle értelemben nem is vágyom erre, legalábbis ezt hiszem magamról, s remélem, így is van :D -, de ez legyen az:
({)

csapdaguru 2012.10.23. 08:51:01

@Márti1986: ez egy nagyon érdekes állás pont.hidd el ilyen nem lehetséges, tapasztalatból mondom.Tehát neked az az ember testileg lelkileg segít, heteroszexuálissá válni? Akkor most hagyd ott. Ha 2 év alatt nem sikerült akkor mire vársz még? Én is próbálkoztam heteroszexuálissá válni, gyermekeim lettek és éltem a boldog családi életet.Nem ment mert bennem volt és mikor megláttam egy srácot aki bejött hét a biológia mozogni kezdett.Nem lehet mert benned van, veled született. El kell fogadni, azt el tudom képzelni, hogy élhetsz vele családanyaként, de mindig ott lesz a fejedben hidd el.Tudom. Személyesen.Az a pszichológus akihez jársz az egy elmebeteg, ha pedig nem doki akkor csak kihasznál téged szexuálisan.

york821 2013.02.02. 16:25:09

Sziasztok!
Olvasván a bejegyzéseket késztetést éreztem arra,hogy meg osszam veletek röviden az én történetem ami talán másoknak is adhat annyi pozitívumot amennyit nekem is adott,és ami teljesen megváltoztatta az addigi életem! Mint tudjuk itthon nem csak a nemi identitású mássággal de semmilyen más dologgal- ami kicsit is eltér a megszokottól- nem könnyű együtt élni! (Sajnos) 14-15 évesen amikor el kezdődött az a bizonyos pubertás szembesülnöm kellett a ténnyel bizony itt lesznek még problémák, mert hát igen csak a saját nemem a férfiak hoztak lázba! Konzervatív kisvárosi közösség,vallásos viszonylag szűk látókörű szülők az egyik oldalon- én egymagam a másságommal a másikon! A megfelelési vágy a külvilág felé és a tudat,hogy amit érzek nem normális rá kényszerített a színlelésre és önmagam meghazudtolására! 6 év telt el úgy,hogy próbáltam bizonyítani a világnak,de legfőképp magamnak,hogy én igen is normális vagyok és a lányokhoz vonzódom ! Az eredmény: jó pár barátnő akikkel mind ugyan az lett a vége,elhagytak mert sajnos a nemi vonzalom hiánya miatt nem tudtam teljesíteni az ágyban! Megjegyzem ezek a negatív félresikerült próbálkozások csak még jobban padlóra küldték az amúgy is bizonytalan lelkivilágomat... egészen addig a napig míg egy elkeseredett lépésre nem szántam el magam...támogatás,megértés nélkül úgy gondoltam a környezetem,barátok,család sosem fog elfogadni de önmagamnak már képtelen voltam hazudni ezért a legjobb ha véget vetek a szenvedésnek! Egy magasan lévő gerenda egy rövid stabilnak látszó kötél megfelelő befejezésnek tűnt... Utólag örülök,hogy nem jól mértem fel a helyzetet....ugyan is az elrugaszkodás pillanatában a kötél elszakadt és én huppantam a földön.... így a földön fekve,keseregve a szerencsétlenségemen talált rám egy azóta is nagyon kedves barátnőm...két hatalmas pofon és egy alapos fejmosás után ki fakadt belőlem minden és sírva vallottam be töredelmesen (egyúttal magamnak is) MELEG vagyok.... hihetetlen nyugalom árasztott el ahogy ezt kimondtam majd hatalmas meglepetés mikor is barátnőm felnevetett és közölte ő ezt már réges rég tudja csak várta mikor vallok színt! Azt is hozzá tette a barátságunk nem abból fakad,hogy milyen a nemi identitásunk hanem hogy ezzel együtt milyen ember vagyok és aki igazán szeret az ugyan így vélekedik majd aki pedig nem annak nincs helye az életemben! Megdöbbentem és féltem is,de a tudat,hogy valaki támogat erőt adott,hogy higgyek benne és vállaljam magam a családom,a barátaim előtt de legfőképp,hogy végre önmagam legyek...Sikerült! Azok akik fontosak nekem és én is nekik akkora toleranciával,megértéssel és szeretettel voltak irántam az előbújásomkor,hogy a mai napig erőt ad ha az élet netán akadályt gördítene elém önmagam vállalása miatt. Akkor aznap önmagam teljes elfogadása mellett arra is rá jöttem ha nem lehetek az aki igazán szeretnék,igazából nem is létezem, hisz csak egy mások elvárásai által mozgatott báb vagyok saját érzelmi és gondolati világ nélkül! Kilenc év telt el azóta és elmondhatom ÉLEK!! Vállalom a másságom de nem reklámozom és egyre több olyan emberrel találkozom,aki ugyan idegenkedik a melegségtől még is szeretné megérteni, és ha nem is elfogadni,de bele törődni a tudatba,hogy egy meleg semmiben sem különbözik tőlük heteroktól és élhetünk békében egymás mellett! Érdekesség,hogy az első időkben mennyire próbáltak engem is megtéríteni,átnevelni de fel adták miután jobban mögé láttak a dolgoknak,miszerint könnyebb békében megérteni,támogatni,elfogadni mint a lehetetlent erőszakkal megváltoztatni!
Hát ennyi lenne az én történetem! Remélem másnak is sikerült a soraimmal erőt adnom főleg neked @Márti86! Kívánom,hogy a te történeted is siker sztory legyen és ha kell és elfogadod nagyon szívesen melletted állok lelkileg az utadon...
Remélem nem untattam senkit! Köszi,hogy elolvastad! :)

tucat 2013.02.03. 20:47:29

@york821:
Nem, bizony!
Engem legalábbis nem untattál, ellenkezőleg: érdeklődéssel olvastam a beszámolódat, és örülök a fejleményeknek! Bár minden kötél szakadna! Hála az ősrobbanásnak, a tied elszakadt! Remélem, végleg, és efféle "megoldással" soha többé nem próbálkozol.
Azért rossz belegondolni, mennyien lehetnek, akik magukra hagyva, egyedül szembesülnek a legkülönbözőbb (nem csak szexuális), nyomasztó problémáikkal, és bármikor végzetes lépésre szánhatják el magukat. Sokat kell még fejlődnie a társadalmunknak ahhoz, hogy a fejekben élhető kisugárzású rend alakuljon ki. Dolgozunk rajta. ;)

Kösz, hogy megírtad a történetedet! :)

york821 2013.02.06. 00:30:17

@tucat:
Már én is örülök,hogy akkor így történt és nincs az a pénz amiért újra csak rá gondolnék! Hál isten azóta is sokan vannak akik figyelnek és vigyáznak rám,hogy soha sem érezzem egyedül vagyok... ezért is ha tehetem mindenképp próbálok segíteni ahol csak tudok és ha másban nem is de meg hallgatom mások problémáit.... Talán egyszer végre a világ fel nő ezekhez a dolgokhoz :)

tucat 2013.02.06. 10:21:58

@york821:
Tetszik a hozzáállásod.
A világ? Hát, az nőttön nő, de nem felfelé, csak duzzad, sokasodik anélkül, hogy észrevehetően okosodna, mert az újratermelődő félelmek kalodába zárják ősidők óta. Vannak ugyan biztató jelek, de összességében azt hiszem, hosszú még az út az intelligencia csúcsán lévő kilátóig. :)
Mindenesetre küzdünk, ahogyan mindenki, és reménykedünk, ahogyan mindenki. Azért van némi eredménye a harcnak, de nem szabad leállni egy percre se, mert olyan ez, mint a harang: ha leállsz, nem húzod a kötelet, akkor párat még lendül, kondul egyet-kettőt, azután nyugalomba jut, és elcsendesedik. :)
Egy életem, egy halálom..., ahogyan a mesében; élni ugyan nem kötelező, de szerintem érdemes, és olykor éppen a megpróbáltatások teszik csodálatossá a verklit. Igaz? Te már tudod, mert túl vagy egy ilyenen, nem is akármilyenen. :)
Fel a fejjel! Éljünk! ;)

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.