guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

Miért nem fair a melegek élete? Homo-illúzió

2012.05.09. 12:13 oDeeey

Mostanság már nem vagyok depis hangulataimban, de arra gondoltam, összefoglalom szerintem miért nem fair az élet azok számára akik melegek. Mindemellett pedig kitérek arra is, hogy szerintem miért is igaz nagyon az a mondás, miszerint "Színház az egész világ..."

Akárki akármit mond, és akármennyire is megbarátkoztam már a homoszexualitásommal, én hiába fogadom ezt el és élek boldogan, ha a környezetem képtelen erre, vagy a környezetemben élő emberek véleménye eltér ennek a megítéléséről. Tehát például nekem hiába természetes férfi létemre férfiakat nézni az utcán, ha ez másokat irritál, nem tudnak vele azonosulni.

Vagy a kézenfogósdi, nyilvános csók, esetleg forró ölelés is mind-mind olyan dolog amit ha én éppen nem is szégyellnék, halványan rossz érzésem lenne hogy ez (gondolok itt közeli rokonra, vagy barátra) kiben milyen érzéseket ébreszthet.

gay-guys-kissing-love.jpgAkkor a másik dolog ami totál >unfair< a melegeket illetően az a párkeresés. Mivel szinte ellehetetlenítődik a dolog személyesen a heterók társkereséshez mérten. Míg egy heteró fiú bárhol tud ismerkedni bármilyen lánnyal - legyen az baráti kör, iskola, nyilvános hely, kórházi rendelő, vonat, szórakozóhely - addig egy meleg fiúnak esélye sincs a fent említettek egyikében sem. Miért? Nem gondolom, hogy magyaráznom kéne, de ugye egy az, hogy senkire sincs ráírva hogy meleg, és könnyen mellé lehet nyúlni ha félreértünk bizonyos jeleket, túlzott kedvességet, stb...

Csak filmekben léteznek olyan történetek is, hogy pont egy vonaton pont egy olyan párosítású 2 meleg fiú találkozzon akik még be is jönnek egymásnak, és romantikus szálakkal fűszerezve boldog párkapcsolatban éljenek ezután...

Mint ahogyan az is teljességgel kizárható, hogy minden barátod vagy akár szülő őszinte örömmel hallgassa azt amikor a meleg dolgaidról mesélnél nekik önfeledt boldogsággal.

És végül a bizalom... hogy mégis kinek szavazok bizalmat, ki az akinek elmondom hogy meleg vagyok, ki az aki szerintem ezt jól fogadja majd, a folytonos rizikó, a félelem attól hogy valaki egyszer lebuktat, és megalázások tömkelege szakad a nyakamba...

Az is unfair, hogy foggal-körömmel kell küzdeni azért, hogy ugyanolyan jogom legyen gyermeket nevelni, vagy épp házasodni mint másnak. hogy emelt fővel tudjak végigmenni az utcán és ne érezzem magam üldözöttnek...

Lehet hogy el lehet mindezt palástolni? Minden olyan helyzetben amikor valami komforttalan helyzet adódik, akkor emögé a maszk mögé bújni, és az álarc mögött játszani a szerepet?

Folyton titkolózni kell, a legnagyobb lelki fájdalmak vagy lélekbetiprások után is úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

És olykor színészkedni kell, hogy egy adott dolog jól süljön el. Gondolok itt arra, hogy a minap láttam egyik ismerősöm (akivel pár hónapja együtt buliztunk) üzenőfalán az "Egymillióan a melegfelvonulás ellen" oldalát  megosztva... pedig ha tudná, hogy épp egy meleggel bulizott olyan jót :D De nem a legjobb indítás az sem egy új munkahelyen ha az állásinterjú alkalmával rákérdeznek a barátnő/feleségre, és azt mondanám hogy "nincs barátnőm, mert meleg vagyok"... Szóval sokat kell színészkedni, és ez nekem nem mindig olyan kellemes.

Mindegy is, nem rinyálok. :)

 

2 komment

Címkék: élet meleg fiú színészkedés unfair

A bejegyzés trackback címe:

https://elni-es-elni-hagyni.blog.hu/api/trackback/id/tr144497043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tucat 2012.05.11. 22:52:25

Valóban nem tisztességes a helyzet. De tekintheted úgy is vigaszképpen, hogy a melegek, a helyzetüket kompenzálandó, egy sor olyan képességet fejlesztenek ki magukban, amelyekre, mert nincs szükségük rájuk, a többiek sosem tesznek szert. Ez pedig, amellett, hogy egyenlít valamennyit a kedvezőtlen helyzeten, komoly előnyökkel is járhat, különösen a specifikus élethelyzetekben.
A "színészkedésnek" pedig számos szintje és személyiségi mélysége létezik, amelyek közül három fő típust megemlítenék:
1. A teljes, csendes rejtőzködés. Ennek, ahogyan a megnevezése is mutatja, az a célja, hogy a figura elrejtse a "szégyenét" (mert a sajátjaként éli meg (helytelenül, de praktikus kényszerből) a többi ember elől. Ez a legjellemzőbb a mi kultúrköreinkben, amelyekben nincs büntetőjogi következménye a szexuális másságnak, ugyanakkor a jogrendszer számtalan "kifinomult" módját ismeri az intézményesített diszkriminálásnak. Ilyen pl. az Alaptörvényben rögzített és védendő házasság fogalma, amely egy férfi és egy nő (...) kapcsolata, és amelyből, és csakis ebből, a családot is származtatja a derék, intelligens jogalkotó. A melegekkel kapcsolatos előítéletek ugyan nem innen származnak, hanem fordítva: a jogalkotó, pusztán populista-hatalmi érdekből, mintegy kiszolgálja az amúgy is előítéletes közvéleményt, felerősítve a már lassan szundikáló prejudikációt. Az érdek világos: a hatalmi partner (egyház) kívánságának teljesítése létkérdés a regnáló hatalom számára.
2. Részleges rejtőzködés. Ez sem ritka mifelénk, éppen a fentiekből következően: nincs büntetőjogi veszély, viszont erős a késztetés az elfogadás iránt, ezért az érintett lázasan keresgéli azokat az embereket, akiknek megmutathatja magát anélkül, hogy azok elutasítanák őt. Barátokat, elfogadó közeget próbálnak keresni, s ez teljesen természetes szociális szükségletük, amelyet a bátrabbak meg is kísérelnek kielégíteni. Sajnos úgy tűnik, hogy ez egyre ritkább mifelénk, de azért az ilyen törekvések még léteznek.
3. Teljes elutasítás. Ez a színészi produkció főleg, he nem is kizárólag, azokban a társadalmakban elterjedt, amelyekben komoly büntetőjogi és egyéb hátrányokkal számolhat az, akiről kiderül a mássága. Nálunk is egyre élénkebben tapasztalható ez a szerepjáték, amely azután gyakran a személyiség elidegeníthetetlen, olykor akár szkizoid irányú részévé integrálódik. Általában kétféle aktivitásban jelenik meg, némelykor a kettő keverékeként:
a) heteroszexuális érdeklődés színlelésében;
b) a szexuális másság szenvedélyes üldözésében.
Ez nem azt jelenti, hogy az összes őrjöngő homofób figura meleg lenne valójában, de az valószínű, hogy sok ilyen lehet közöttük.
Hogy ki milyen módon oldja fel a félelmeit, az, természetesen, a személyiségétől is függ. Minél nyitottabb és bátrabb, szorongásra kevésbé hajlamos valaki, annál nyíltabban vállalja önmagát még akkor is, ha ezzel komoly kockázat terhét is viselnie kell.
Nyilván az sem mindegy, hogy valaki saját elhatározásából vall színt, vagy egy óvatlan pillanatban lebukik egy kisebb-nagyobb közösség tagjai előtt. Ha a helyzet tarthatatlan, akkor bizonyosan az előbbi a kisebbik rossz: az önként vállalt, bátor előbújás sokat javíthat a helyzeten, feltéve, hogy még van lehetőség választani.
Végül pedig, abban is lehet valamennyi igazság, hogy a melegek maguk is tehetnének ennél többet és bátrabban a helyzetük javításáért. Például nem kellene rettegve és utálkozva elítélni azokat, akik - és ez nem kis bátorságra vall - vállalják például azt is, hogy évente egyszer a homofóbia nyilvános céltáblájaként megjelenítik azt a sokrétegű szexuális kisebbséget, amelyet LGBT-nek, vagy errefelé LMBT-nek szoktunk nevezni. No, meg vajon belegondolt-e már abba vaklaki, hogy mi is lenne, ha mondjuk hétfőtől kezdve minden meleg nyíltan élne, nem rejtőzködne, nem titkolózna, nem zaklatna ugyan senkit se utcán, se metrón, se buszon, de megnézné, ami/aki tetszik; kézen fogva andalogna a kedvesével, finom, az összetartozásukat kifejező csókkal válna el tőle a kapualjban, séta közben néha átkarolná a derekát, s mindeközben boldog mosollyal üdvözölné az utcán, téren szemből érkező ismerőseit? Hát, elég nagy lenne az országos megrökönyödés, annyi szent, de minden csoda három napig tart... Mi? Hogy? Szerveződnének a homofób ellenakciók? Élére állna a melegverő brigádoknak a Jobbik? A templomokban a papok habzó szájjal őrjöngnének, űzve a hívek közeléből az ördögöket? Hm? Hm? Hm? :D Örzse nénik, mint amazonok, a legvaskosabb, vasalt sarkú Bibliákkal a kosarukban járnának a piacra meg a templomba? A települési önkormányzatok a rendteremtés szigorú rendeletein agyalnának? Az Országgyűlés plenáris ülésén interpellálná a KDNP a belügyminiszert? Ja, biztos. És? Mi a fenét tudnának tenni, ha mindez semmit se használna a keresztény erkölcsök bomlasztói ellen? (Valójában kik is azok, hm? Hm, Hm? Hm? Hm? Hm? Hm? Hm? :D) Mert ezek a rohadék köcsögök továbbra is pontosan úgy viselkednének, mintha em-be-rek lennének! Felháborítóóóóóó! :D Ja, az. Ha ők mondják, biztos igaz, igaz? És akkor kezeket, derekakat elengedni, se puszi, se pá, nyomás vissza az álarc mögé, a saját kis zárt Globe Theatre-be, oszt' lehet tovább savanyodni, mert a Harrach bácsi, meg a Semlyén bácsi, no, meg a Pálffy (ha így kell írni a nevét, de annyira nem érdekel, hogy fárasszam magam az utánajárással ;) :D) bácsi szemöldöke összeér? :D Ja, lehet így is. Sőt, mindezt meg is lehet spórolni: meg se kell próbálni emberhez méltóan élni, s akkor nincs semmi baj. Akkor nincs semmi baj? Tényleg? Akkor az a sok fájdalom, személyiségtorzulás, magatartászavar, önmeghasonulás is csak része a pompás színielőadásnak? Hm? Hm, Hm, :D Akkor jó. De a tapsvihar ezúttal elmarad, kedves meleg társulat, már csak azért is, mert eszerint az előadásnak még messze a vége. ;) Jó, lássuk tovább, hogy játszanak a nemzet számkivetett színészei!
Hm? Hm? Hm? ;) :D
Nnna! ;)
({)
Függöny! Úgy értem fel! Következzék a második felvonás! Maratoni darab... Te jössz, Művész úr, jelenés! Színpadra kérem Bittersweet művész urat! Következik a Losers' Globe Banned Theatre premier előadásának fénypontja, oDeeey érzelmektől fűtött, indulatos, drámai monológja:
To be or pretending to be...!

Bátorítás:
({)

Figyelek! ;)

Fabien (törölt) 2012.06.12. 07:02:07

Éppen Barcelobában nyaralok. Itt sok meleget látni (a közelben van az üdülőparadicsomuk). Több párt láttam már kézenfogva menni, de sem a strandon, sem a belváros forgalmas sétálóutcáján, sem a metróban nem zavart ez senkit.
Vajon otthon mikor élhetjük ezt át? Ha ma egy srácnak fognám a kezét a kettes metrón az első szélsőjobbos lefejelne vagy valamelyik öregasszony elgázolna a "banyatankjával"...

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.