Először is bocsánat a hosszas hallgatásért, de tényleg felemészti/felemésztette minden időmet és energiámat a munka. Amikor szabadnapos voltam akkor meg örültem, hogy pihenhetek, vagy épp csavarogni voltam, esetleg shoppingolni a városban szóval az írásra már egy jó ideje nem jutott időm.
De most aztán sok mindenről tudok Nektek beszámolni.
Kisebb-nagyobb mélypontok álltak az utóbbi időben a felhőtlen boldogságom útjába. Kezdődött azzal, hogy egy tavaly megismert és általam pótöcsémnek fogadott fiú - akinek hónapokon keresztül egyengettem az útját, segítettem neki elfogadni, hogy meleg, és elindítani a továbbiak felé - eltűnt. Ennek nyilván van oka is, mégpedig az hogy az elfogadás után ösztökéltem arra, hogy bújjon elő a szüleinek, hiszen ez időszerű lesz, ha párra talál, meg úgy egyáltalán. Erre nincs jó időzítés, vagy megfelelő pillanat, de valamikor meg kell lépni.
Párt is talált már, és boldog volt, több héten keresztül jártak már, amikor is a párja előbújt az édesanyjának, és elmondta azt is, hogy van fiúja. A szülő reakciója pozitív volt, teljesen gördülékenyen fogadta, és ő is próbálta bíztatni a pótöcsémet - akit nevezzünk csak Palinak. Pali erőt gyűjtött és sok-sok hosszú órás beszélgetések után eljutott oda, hogy megírta a levelet a szüleinek, amit és ahogyan tanácsoltam neki. A levelet elhelyezte egy adott helyre, majd estére elment az egyik barátjához ottaludni, a szüleinek pedig megírta, hol találják a levelet.
Másnap izgatottan vártam a híreket, mi volt a reakció, mi a helyzet és miegymás. A válasza csak ennyi volt:
Hát .... Szar
Kérlek elvagyok tiltva tőle .. És pszichológus mert ezt ki lehet nevelni
majd egyszer jelentkezek
de élek
Nos egy kicsit lesokkolt, mert nem gondoltam hogy így alakul. Nem vártam, hogy örömükben táncra perdüljenek, viszont az enyémhez hasonló reakcióra számítottam kb. De nem erre. Ezek a szülők tönkre fogják tenni ezt a fiút, ha hosszútávon folytatják ezt a hozzáállást. Eltiltani pont olyantól akit imád? Szégyenérzetet kelteni a fiukban, és megfosztani azon természetéből adódó vágyaitól ami mindenkiben benne van... Szerintem a szülők azok, akik pszichológusra szorulnak.
A kommunikáció teljesen megszakadt köztünk, facebookon ne írjak neki, mert figyelik a szülők, hiába változtatott jelszót mindent tudnak az összes üzeneteit lenyomozták, és nem engedik hogy igazán melegekkel beszélgessen. Az okostelefonos alkalmazáson keresztül még olykor váltottunk pár szót, de csak kb 3 mondatot, az utóbbi 3-4 hétben pedig már figyelmen kívül hagyja az üzeneteimet, valamint 2 hete meg sem kapja (mivel látom hogy csak küldöttnek és nem kézbesítettnek mutatja az app) rgo vagy letiltott, vagy telszámot cseréltettek vele... Úgyhogy elvesztettem az "öcsikémet". Pedig terveztük, hogy amikor hazalátogatok Magyarországra, akkor élőben is találkoznánk, de...
Aztán a következő mélypont, március elején jött. Az alapból mindig is totál stresszes, üvöltözős elmebeteg és kikészítős munkahelyemen az executive főnökünk felhívott az irodába beszélgetni. Túl sok a panasz rám, túl sokszor jön fel a nevem az irodában, nem tudok időben befejezni, stb... Igen mivel kib*sztatok velem és 8kor kezdek 9helyett már 3 hete és az szép hogy papíron működik, de a gyakorlatban 16:30-kor még elfoglalt a hotel és lehetetlen befejezni mit csináljak... Túlórát meg nem fizetnek persze, de ha hazamegyek időben és otthagyom amit nem tudtam befejezni azért rögtön megy a panasz. Márpedig nem fogok egy 5 csillagos hotelben ingyen dolgozni. Lényeg hogy azt kérte a főnököcske a "jóképű" ahogy a szobalányok hívják (tényleg sármos a fene a száját) hogy gondoljam át tudna-e ez változni, és ha igen mit tehet a hotel értem pl tréning stb hogy ez változzon... jó.
Másnap ugyanúgy leültünk, és akkor már én is előhozakodtam az én sérelmeimmel, ha egyszer ilyen lehetőség adatott meg, hogy a főnököcskével beszélgethetek akkor nem tartom magamban alapon... :D És kitálaltam, hogy nekem is nagyon elegem van abból is, ahogyan beszélnek velem, ahogyan kezelnek, lenéznek, hülyének néznek, ordibálnak folyamatosan és stresszelnek, nyomás alá helyeznek egész álló nap bizonyos emberek, és teszik mindezt céljukként kitűzve, akarattal csak mert ők ezt élvezik az egész életükben. Aha, hát elhiszi hogy kemény és sokszor stresszes a meló, de a hotelszakma ilyen. Majd hozzátette, hogy ő úgy látja, hogy nem igazán akar ez működni, és a túl magas elvárásoknak nem tudok megfelelni. Éppen ezért nem mondja azt, hogy nem kell jöjjek másnap, viszont egyezzünk meg annyiban, hogy március végéig megvan a helyem, majd amennyiben nem változik semmi pozitív irányba, akkor megválunk egymástól. Ja és még azt is hozzátette, hogy ő kb 5% esélyt ad a változásnak. Ühüm, értem. Lesokkolódtam. Nem azért, mert annyira maradni akartam, mivel magam is ott akartam hagyni, de csak május elejével, hanem mert teljesen megalázva és semmibe nézve, az igazamat megtörve és a méltóságomba taposva éreztem magam. Jólvan gyerekek. De innentől kezdve akkor totál belesz*rok az egészbe, és úgy fogok dolgozni a hátralévő időben, hogy abszolút nem érdekel már az elvárásotok.
Telt-múlt az idő, kitaláltam, hogy bizony be fogom bizonyítani, hogy azok a panaszok amelyek egy román supervisortól áramlanak a főnökökhöz, nem feltétlenül tükrözik a valóságot, mivel engem ez zavart a legjobban és ez fájt úgymond, hogy az igazamat kell bizonygassam... mit képzelnek ezek magukról?! Gyártottam excelben pontozólapot, ahol 3 tulajdonságot lehetett értékelni 1-5ig: Teljesítmény, gyorsaság és személyiség. Véletlenszerűen kértem meg emberkéket - természetesen olyanokat, akikkel nap mint nap dolgoztam, hogy töltsék ki, majd aláírásukkal hitelesítsék. 12 db-ot gyűjtöttem, ami relatíve nem sok, de időm nem volt igazából munka mellett erre és azért 12 ember véleménye már mond/igazolhat valamit... A végeredmény ahogyan vártam sokkal pozitívabb lett, mint a román r*bancé. 87%,84%, és 95% lett, utóbbira vagyok a legbüszkébb, és édesanyám is. Merthogy azok az emberek, akik egy ilyen 5 csillagos porond hátterében dolgoznak, hát mit ne mondjak... elég undorító személyiséggel rendelkeznek. A folyamatos >csak a pénzért és bevételért történő jópofizás, majd amikor az ajtó becsukódik szemforgatás< az egyik legundorítóbb szerintem. Tényleg elképesztő, hogy a vendég nem is tudja elképzelni, mi zajlik a színfalak mögött.
Elérkezett március vége, és senki nem mondott semmit, így megnéztem a beosztást, és láttam, hogy következő hétre is ugyanúgy be vagyok írva, mint eddig... WTF. Jött a Húsvét, naná hogy egyetlen fizetett ünnepen sem kellett hogy dolgozzak (mivel az duplabérnek számít) és direkt nem osztottak be. Majd Húvét hétfőn hívtak telefonon, hogy tudnék-e nekik dolgozni másnap, mert kellene helyettesíteni. Naná... mintha mondtam volna valaha is nemet nektek, kócsagok. Én mindig szívességet tettem mindenkinek, de mit kaptam vissza? A nagy lószerszámot, azt.
A kialakult helyzetnek köszönhetően további konfliktusok kezdtek kibontakozni, majd egy nap amikor a román kedvenccemmel voltam, és nem volt elég, hogy 3 emeletem volt mert emberhiány miatt a normál 2 helyett hozzámcsaptak még egyet - még a román is kiidegelt, de csak a titkárnő után. Mind a kettőre rávágtam a telefont, mivel nagyon felmérgeltek. Az egyik azzal hívogatott (már harmadjára - miközben kanapét cipeltem fel egy szobába egy másik vendégnek a kollégámmal) hogy mikor viszem már a vendégnek a 328-ba a fogmosókészletet mert vár és türelmetlen, a másik meg nem akart elengedni ebédelni, mert nem tudja, hogy a szutyok állólámpáját hova tegye... Én meg közöltem vele hogy babám, márpedig én most megyek ebédelni mivel negyed 3 van és marha éhes vagyok, majd utána segítek az állólámpáddal, vagy kérj meg másik portert. Hát ez hihetetlen, kezdek ideges lenni, gyere le most és mutasd meg... Ideges? ÉN IS, MERT FOLYTON UGRÁLTATSZ, NEM VAGYOK ÉN VALAMIFÉLE ROBOT! Megyek ebédre, szia. Majd rávágtam a telefont és kikapcsoltam a francba hogy ne is tudjon visszahívni. Szokásához híven rögtön rohant a főnökhöz árulkodni, aki a liftnél belémfutott, és rákérdezett hogy mi volt ez, mondom csak megmondtam neki hogy én megyek ebédelni most és nem vagyok robot. Csóválta a far...őhm fejét, majd odébállt. Csóváljad, b*meg nem érdekeltek.
Aznap este hazafelé menet a buszon csörgött a telóm, az ügynökség volt - akiken keresztül dolgozom a hotelben - és azügyben kerestek, hogy az 1 hetes felmondási időt bejelentsék, vmint hogy az utolsó napom 12-e lesz. Óh, tényleg?! De jóóóóó!!!! :D A hölgy a vonal végén nem is értette, miért örülök én ennek. Nos, azért mert ez már felüdülés és megkönnyebbülés vagy mondhatnám megváltás lesz. Örülök, hogy végre megszabadulok a stressztől, nem kell tovább hagynom a megalázást, és nincs több üvöltözés meg ugráltatás sem. :)
Végigvittem még azt a pár napot, utolsó nap - tök véletlen amúgy, de - összetörtem egy kollégámmal együtt ügyesen egy 500 font értékű éjjeli lámpát, miközben fordítottuk a 80 kilós matracot az ágyon... :D
Ez így szép zárása volt szerintem ennek a melónak, utólag vicces, akkor ott helyben kicsit izgultam, hogy mi lesz, de nem merték kifizettetni. :D
Most pedig a rámtört szabadságérzetet élvezem, 1 hét pihenőm van majd hazalátogatok Magyarországra... bizony, jön a meleg minden értelemben! :D Boldog vagyok, és jól érzem magam. Várom már nagyon, ez lesz az első hazalátogatásom. Meg fáklyás felvonulásra is el tudunk menni a barátokkal, meg valami majálisra is biztos, szóval zsír. Anyunak már leadtam a rendelést kajaügyileg. Első reggelimre egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost akarok enni a Piroska néni sütőjéből mert az nyamm. Úgyhogy vannak tervek, jó lesz látni a családot is azért fél év után.
Na meg ugye itt a tavasz, egyre kevesebb ruha fedi az outside közlekedő emberek testét, és jó az idő meg a kedvünk is ettől, úgyhogy ennek is örülhetünk.Cirka 2 hetes látogatásom után visszatérek majd Londonba, ahol újabb kalandok kezdődnek, és bízom benne folytatódnak is. :) Beszámolok majd. ;)
Üdv.