Szerintem ne ad fel! Mondom azt annak ellenére, hogy sokszor én is úgy érzem, hogy a társkereső oldalaknak nem sok értelme van, de nem tudom rávenni magam, hogy töröljem a profilom a romeoról, mert hátha majd egyszer, mikor nem is számítok már rá. De én nagyon önbizalom hiányos is vagyok.

És azért találkozni pozitív példákkal is: ma egy olyan meleg párral töltöttem a délutánt, akik már öt éve élnek együtt és társkeresőn jöttek össze.

Ja és ne essél az általánosítás hibájába! Mert egyéni tapasztalatokból általános érvényű megállapításokat nem mindig szerencsés levonni. Mert kivételek mindig vannak és bár a közmondás szerint azok is erősítik a szabályt, de azért erőt is adnak és hitet. Na, most befejeztem.

Lehet, hogy Örzse nénéd most elégedett lenne veled, amiért így elhordtad "perverz ganajnak" a "fajtádat", :D de én nem szálltam el ettől a monológtól. :)
Ha kicsit visszalapozol a blogban, láthatod, sokszor beszéltünk már erről, legalábbis megkarcoltuk több helyen ennek a kérdésnek a bársonybőrét is. Szóval szépen körbe lőtted a céltáblát, találatokat is elértél, de a tízes kör teljesen épen maradt - úgy tűnik, Ginpei se akarja még kicseréltetni veled a táblát, ugyanezért. :)
Most nem tudok megverekedni, mert mennem kell, de ne is reménykedj abban, hogy ennyivel megúszhatod, fiam, oDeeey! :D És ne fintorogj, mert isten bizony rád uszítom máter Elizabettát, aki még akár heterot is faraghat belőled - már csak a lelki üdvösséged érdekében is, vagy egyszerűen csak rád telepszik, hogy mozdulni se tudj. Hogy tetszik? :D Nekem nagyon - már, ha nem rajtam, hanem rajtad tehénkedik a zsíros, ötkeresztes ülepével. :D
Két támpontot mégis hátrahagyok addig, amíg újra ölbe nem veszlek ez ügyben:
1. Idézd fel és gyűjtsd össze, akár innen, a blogról, az emberi agy anatómiájáról és fiziológiájáról szóló információmorzsákat! Gondolj a hemiszférákra, az összeköttetésükre, a funkcióikra és arra, hogyan manifesztálódik mindez a motivációk, viselkedési attitűdök és a magatartásformák kialakulásában!
2. A tudományos igénnyel értékelhető tanulmányok eddigi adatai valóban a melegek valamivel nagyobb promiszkuitását igazolták. Jó. A különbség azonban nem szignifikáns, ezt ne hagyd figyelmen kívül! Most pedig gondold végig azt, amit éppen fentebb fájlaltál (szexcentrikusság a meleg fickók többségénél), és próbálj a kényszerű életvezetésükben is magyarázatot keresni a látszólagos egyoldalúságra! Fogalmazz meg hipotéziseket, de nem emeld őket tényerőre, amíg minden kétséget kizáró bizonyítékláncolattal nem tudod körbe keríteni az állításodat!
Fog ez menni, tudom. Mert oDeeey, amikor nyugodt, akkor nagyon okos fiúcska. :) Olyankor én is. ;) De csak olyankor! :D

Majd jövök. Ijesztő? Nyugi, senki popsiját nem érem el innen, se kézzel, se lábbal! :D

Én szeretném nagyon egyszerűen megfogalmazni a mondandómat. (Ez már most érzem, hogy nem lesz könnyű!)

Az erotika szerves része az életünknek. Ez tény. Példákat Te is soroltál arra vonatkozólag, hogy mennyire nem tudunk elvonatkoztatni tőle, akár még egy gépészeti oktatáson sem.
Az intim együttlétek száma limitálva van. Nem úgy, mint a fagyizásnak /tucatnak, ha kötözködne - van téli fagyi is :)/példuál. Hülye példa, de szemléletes. (szerintem)
Még akkor is, ha a párunkkal együtt lakunk, a hétköznapok folyamán az ilyen formájú érintkezésre is csak kevés időt tudunk szentelni, ezért napközben is ezen kattoghat az agyunk. Még rosszabb esetben, ha példuál csak hetente futsz össze a kedveseddel, vagy az emelt díjas számon felhívott Ford Escorttal, akkor bizony még az üres éjszakáidat is e kérdéskör fogja lekötni! És itt már el is távolodik a szerelem és a szex.

A szexre szükségünk van. Vagy a vágyaink kielégítésére, vagy az összetartozás és a vágy megerősítésére.

Szerintem.

Utolsó szempontom, ami összefoglalja az előzőeket. A szex az jó! És mivel jó dolog, az ember szívesen beszél róla és köti össze más témával is. Rossz dolgokkal ritkábban példálódznak.

Részemről ennyi. Megyek, még mielőtt úgy éreznéd magad a soraim olvasásától, mint akit tarkón lőttek! (a tarkón lövéses képet példuál én szoktam használni, ha érzékletes akarok lenni. nincs is követőm... :) )

1. A szex fontos, főleg a férfiak számára.
2. Az élet egyik legnehezebb dolga találni egy olyan embert, akivel működik a kémia és akivel mindketten ugyan azt akarjátok. És szerintem ez a meleg világban még nehezebb, mint a heteróknál.
A mondás szerint a remény hal meg utoljára, de az embernek egy idő után elmegy a kedve az egésztől, bizalmatlanabb lesz és úgy még nehezebb ismerkedni.
Szóval nem egyszerű...

No! Alakulgat ez! Egyszerűsítgetnek a fiúk, de azért lassan csak körbehugyozzák a húsos káposztát. :D
Jó a megközelítési irány, fel lehet venni a leszállási sebességet, oldalszél nincs, a pálya száraz, fékszárnyak ki, futó szintén...!
Még várok és figyelek, hadd gyűljön össze még több színes morzsa. :)

@tucat: Ne haragudj, de egy szót sem értek az első hozzászólásodból. Tegnap betegen olvastam a kommented, akkor azt hittem valami olyan nyelven írsz, amit én nem ismerek, ma rájöttem ez magyar, csak nem értem pontosan milyen jelentéstartalmat is szeretne felém közvetíteni.
@KisPoczok: Az más, ha valakinek van párja és egész nap az jár a fejében milyen jó volna vele most egyet-kettőt...
@sefi32: 1. Ja, fontos, de nem az a legfontosabb - nekem legalábbis nem az, lehet nem vagyok igazi férfi?
2. Ja.
@tucat: Én is csak várok és próbálom értelmezni mi is folyik itt.

@Ginpei: Nem adom fel. Hiszek abban hogy lennie kell a világon még egy olyan gondolkodású fiúnak mint én. Remélem egyszer megtalálom. :)

@KisPoczok: A cikkben arra akartam utalni hogy a gépész tanárom mennyire nem tudott elvonatkoztatni a perverz gondolataitól ami engem halálra untatott, mivel nőkről volt szó... :D
De egyébként is, nekem nincs folyton erotikus gondolatokkal teli a fejem, és az ismerkedésnél nem azzal kezdem hogy mekkora a farkad, hanem hogy pl milyen zenei stílust szeretsz. Mert egész egyszerűen engem ez érdekel, maga az emberi lénye, mivel abba akarok szerelmes lenni. Ez szerintem értékrend kérdése. Én erkölcsösen lettem nevelve, és nem volt férfikép, akitől tanulhattam volna az igazi férfi gondolkodást... de hát ezer bocsánat attól, akinek így nem felelek meg.
Nekem egy olyan párra volna szükségem aki hasonló hozzám, aki nem szexorientált, hanem szeret olykor velem is foglalkozni, vagy nem esik nehezére romantikusnak is lenni, és mindezt szívből adni...
Lehet hogy most az lesz a válaszotok, hogy mindent félreértelmeztem. Lehet. De nekem úgy jött le, hogy ti is.
Essetek a nyakamnak.

@oDeeey:
:D
A nyelv, amelyen az a szöveg íródott, nem szanszkrit, nem japán, nem filippínó, hanem egyszerűen az irónia. Ez egy olyan nyelvi stílus, amelyet az egyszerűség kedvéért egy kifordított kesztyűhöz tudnék hasonlítani: úgy is használható, melegít és kesztyűnek látszik, de a fonákjával kifelé fordul. Az ironikus szöveggel tehát pontosan azt kell tenni, amit a kifordított kesztyűvel: bele nyúlni, és a visszájára fordítani. A kesztyű a mintájával kifelé néz, és a szöveg is világos lesz. A szöveg visszafordításával azonban vigyázni kell, mert annak bonyolultabb a szövete, mint a kesztyűé, és nem mindenütt a fonákja áll kifelé...!
A kesztyűvel tehát egyszerűbb, de nem hiszem, hogy a szöveggel nem fogsz boldogulni. Remélem, mielőbb felgyógyulsz, helyreáll az agyi keringésed is, és akkor minden világos lesz (vigyázat: itt is felbukkannak ironikus fordulatok!!! :)). Mellesleg (nem is mellesleg :)) nagy megtiszteltetés, hogy még betegen is megpróbálod olvasni és értelmezni a gegjeimet! :D
Azért még egy kis, önvallomás jellegű segítség az értelmezéshez: Tudom, hogy roppant impulzív, érzelmileg feneketlen mélységekbe hatoló, vibráló, és sokak számára nehezen követhető egyéniség vagyok, olyan, amilyenek az elvont, a többség részéről értetlenkedve figyelt figurák (a köznyelv nemes egyszerűséggel érzékeny "művészlélekként" szokott lemondóan legyinteni rájuk :)) voltak mindig is. Másfelől, éppen az érzelmi impulzivitásom palástolására szolgál az irónia is olykor, amivel a valódi érzelmeim túlterhelésétől próbálom megvédeni az olvasót (hallgatót), és így magamat is attól, hogy váratlan veszteségként kelljen megélnem, ha értetlenkedve-gyanakodva, esetleg akár megrémülve elfordulnak tőlem, ami viszont ennek ellenére is gyakran megesik sajnos. Nehéz megszokni, hogy mindenkit értek, többnyire sokkal jobban, mint amennyire ők képesek érzékelni és érteni önmagukat (s ez nemcsak szakmai ártalom, hanem született "rendellenesség" - az idézőjel elhagyható lenne, mert az emberek általában tényleg annak tartják azt, amit én szorgos munkával csiszolt intelligenciának gondolok), miközben le kell szoktatnom magamat arról a törekvésről, hogy eközben belőlem is érthetővé váljék legalább az, amit én a számukra hasznosnak és fontosnak gondolok.
No,de itt nincs szó ilyesmiről, mert oDeeey igenis érteni szeretne engem, legalábbis azt, amit mondok neki, csak hát kölyök még, tapasztalatlan, ezért apró lépésekben, gondosan és didaktikusan felépített rendszerbe foglalva kell a bébiételt kiskanállal adagolni neki. Rohamosan gyarapodik is a baba, mert szerencsére igen jó az étvágya, ritkán fordul elő, hogy sértetten visszautasítja az ételt, és rám borítja az egészet. Most, amikor ezt a csemegét kínálom, s meglátja a kanálban, megeshet, hogy az egész tálat hozzám vágja..., meglátjuk. :D Sebaj, akkor sem adom fel, mert okos baba, jól eszik, és rohamosan fejlődik, érdemes táplálni és gondozni. Az efféle összezördülések meg elkerülhetetlen részei a folyamatnak (és "perverz, ganaj" módon - a la Örzse néni - élvezem is őket, a fene a rohadt pofámat! :D).
Még egyszerűbben: az iróniám gyakran az érzelmi elragadtatásom és (valamilyen előjelű, de e vidéken egyértelműen pozitív) túlfűtöttségem álarca, miközben a sorok mögé igyekszem értékelhető mondanivalót is csempészni, néha sikerrel, máskor eredménytelenül. Nem könnyű velem, tudom, de ez ellen nem sok mindent tehetek. Egy biztos - és ez a fentiekből azért kikövetkeztethető -: komoly (és pozitív) érzelmeket mozgósítotok bennem mindannyian, és ez egyszerre könnyíti és nehezíti a dolgom veletek. De a legnagyobb öröm éppen az, hogy dolgom van, dolgom lehet veletek! Akkor is, ha nem (mindig) vagyok könnyen követhető :)

Erről mos ennyit, a többi menet közben kialakul, s remélem, helyes irányba fordul a kocsi rúdja. :)

KisPoczoknak írtad, hogy "essetek a nyakamnak". A frázis helyesen: essetek a torkomnak (frázis: olyan állandósult szókapcsolat, amelyet az eredeti, rögzült alakjában kell használni, hacsak nincs a beszélőnek tudatos célja - pl. éppen az irónia - a frázis eltorzításával; a spontán torzítások viszont többnyire a beszélő tudattalanjáról informálhatnak, itt például a "boruljatok a nyakamba" frázisával keveredő, elfojtott mélységi emóciók projekciója érhető tetten, ami számomra roppant bájos, :) :) :) de, mint nyelvhelyességi bibi, javítandó :D - Bocs! :D Csillapodj már! :D Ne harapd át a torkom! :D).
A lényeg: nem fog senki a torkodnak esni, ebben biztos vagyok! Miért tenné bárki? Elmondtad, mit gondolsz a szóban forgó kérdésről, természetesen a saját "torkodnak is esve" közben, sűrű bocsánatkérésekkel kísérve: sajnálva, ha nem felelsz meg így... :) :) :). Más kérdés, hogy mennyire lesz hiteles a véleményed, részben, mert az olvasók a jelek szerint fontos szerepet szánnak a szexnek a (pár)kapcsolataikban, másrészt pedig, mert a saját bevallásod szerint neked nincs még komoly tapasztalatod a partnerrel folytatott szexuális kapcsolatok terén, így azt gondolhatják, hogy a gyerek azért nem rajong a spenótért, mert még nem kóstolt bele. Jó, nyugi, én tudom, hogy messze nem csak erről van szó, hanem valóban olyan beállítottságú vagy, akinek az érzelmi biztonság a legfontosabb, és, persze, mindaz, ami ezzel együtt jár, beleértve a szexuális élmények emelkedettségét is. Itt érdemes megjegyezni, hogy fentebb egy másik mondatod is szemet szúrt nekem, és mosolyt fakasztott a "perverz, ganaj" (a la mater Elizabeth :D) pofámon. Ezt mondod: "...aki nem szex-orientált, hanem szeret olykor velem is foglalkozni...". Van ebben valamiféle, bujtatott, önigazoló tendenciájú hárítás, nemde? ;) Ennek a felismerésében is segítek: ideális esetben (szerelmi kapcsolatban) a szexuális együttlét is olyan együttes élmény, amelyet a kölcsönös örömszerzés vágya hat át. Nagyon egyszerűen: én veled, a te örömöddel törődöm, te pedig arra figyelsz, hogy mi a legjobb nekem. Vagyis az egymással törődésnek egy olyan, testiekben kifejeződő lehetőségéről van szó itt is, amely az emberek párkapcsolatában fontos szerephez jut, de annyira, hogy sok esetben a szexuális összhang kialakításának a zavarai az egész (hetero, vagy meleg, e szempontból lényegileg egyre megy) párkapcsolat felborulásához is vezethetnek. Persze, a fejlett intellektusú (a szó jelentéstartalma nem azonos az "értelmes" szóéval, hanem a rész-egész, halmaz-elem reláció érvényesül közöttük, de ezt most, a fontossága ellenére is hagyjuk) emberekből álló párok az ilyen problémákat kitűnő eredményekkel képesek kezelni, vagy úgy, hogy összehangolódnak (természetesen nem csak szexuálisan), vagy, ha ez objektív okokból végképp nem lehetséges, akkor sem kell féltékenységi drámától (verekedés, gyilkosság...) tartani, mert - gyakran keserű iróniában is kifejeződő! ;) - örömmel támogatják egymást abban is, hogy az elválásuk (amely tehát ennek megfelelően nem viharos égszakadás, hanem némi fájdalommal kísért, de baráti érzelmekkel és kölcsönös reményekkel jellemezhető) egy új, remélhetőleg eredményesebb kapcsolat létrejöttét támogassa...

Ess a torkomnak! :D Harapd át! :D Tegyél kerék alá! :D Onnan is vegyél ki! Mély kútba dobjál! Onnan is vegyél ki...! :D Török gyerek... :D :D :D

Szumma: szeretlek benneteket, és nem kicsit! ;) :D De nem könnyű velem. Veletek se mindig! Hál' istennek, legalább nem unatkozom, sőt!!! ;) :D "Perverz, ganaj csibészek", Örzse néni kedvencei! :D Atyaég, mit szólna rám, ha ismerne engem, vagy legalább két percet kéne beszélgetnie velem! :D Szörnyet halna azon nyomban, szegény pára! :D
De ti ne haljatok, mert azt rohadtul nem szeretném! A fenébe is már! na! ;)
Világos? Világosabb? Kicsit sem? Sebaj, majd megpirkad, nyugi! ;) :D

És így: ({)? Kicsit kezd? Akkó' jó! ;)

Tudom, be kéne már fognom a "perverz, ganaj" :D pofámat, és ezt is teszem, ha nehezemre esik is (mert biz' isten tele tudnám írni a háló összes szerverét az ide vágó, de sok más kérdéssel is korreláló és konvergáló gondolatokkal, inkább továbbra is árgus szemekkel figyelem az értékes és finom morzsák aláhullását :D), de ezt már csak nem tartom magamban.
Aszondja: "...lehet nem vagyok igazi férfi?"
Ebben, az egyszerűnek látszó, keserű (és affektáló-védekező-hárító-segélykérő - bocs! :)) kérdésben is rém összetett probléma rejtőzik több szempontból is. Például a kérdést feltevő fogalmainak a tisztázatlansága, az önértékelése zavarai, a visszajelzések-visszaigazolások hiánya, de - s ez biztató! - a nyitottsága is a külvilág felé; miközben, más aspektusból, a kétségeinek az eredete is izgalmas vizsgálódás tárgya lehet, sőt, annak is kell lennie, pusztán közérdekből is.
De egyáltalán milyen fogalmakról, és milyen eredetű, milyen lényegű fogalomzavarokról lehet szó? Hadd ne kezdjek bele (kórus: "De ne ám!" :D), mert jövő új esztendeig se érnék a végére. Gondolatébresztőnek inkább pár kérdés:

1. Ki az igazi férfi?
Kit tart a közvélemény általában férfinak?
Milyen szempontok szerint szokták az emberek a férfilét és a férfiasság fokát mérlegelni?
Kultúrafüggőek-e ezek a fogalmaink (is)?
Ha igen, milyen hagyományok és kulturális hatások érvényesülnek ebben (pl. az ősi törzsi gyökerek és habitusok jelenléte; a vallás; a XX. század eleje óta gyorsuló emancipációs folyamatok által indukált, nemek közötti, hol tréfás, hol komoly küzdelmek hatásai a fogalmaink alakulására és az értelmezésük plasztikusságára, stb.)?
2. A jelenlegi biológiai, neurológiai, neuropszichiátriai ismereteink szerint létezik-e "igazi" (tökéletes, száz százalékos) férfi, s ha igen, miért nem? :D (Némi, legalább a madarakig visszatekintő, törzsfejlődéstani és az emberi filogenezissel kapcsolatos tájékozottság előnyös e kérdés boncolgatása során.)
3. Milyen fogalomtorzító hatásokkal (egyéb, még ennél is durvább hatásokkal most ne foglalkozzunk) kell számolni a kölykök személyiség-fejlődése során általánosságban?
Súlyosbítja, vagy mérsékli ezt a problémát a kialakulatlan, fejlődő személyiség nemi identitásbeli és/vagy orientációs státuszával kapcsolatos önfelismerése (amikor észleli a másságát)? Miért és hogyan?
4. Specifikusabb-e a meleg férfiak nemi szerepmagatartással kapcsolatos fogalomköre, mint a heteroké? Ha igen, miben, miért és és hogyan tér el attól?
5. Lényeges-e a meleg férfiak esetében a többségi szexuális minták és nemi szerepek teljes, vagy részleges másolása és /vagy követése, és a velük való azonosulás (pl. férfi és női minták, helyzetfüggő magatartási attitűdök)?
Ezzel összefüggésben:
- miért lehet fontos a melegeknek a keresztényi mintájú családmodell formális (jogilag is elismert, legitimizált) követése (pl. a házasságkötés lehetősége)?
- érvényesülnek-e a meleg párkapcsolatokban a hagyományos, a keresztényi (férfi-nő) házasságban elvárt és elfogadott magatartási és habitusbeli modellek és minták?
- megjelennek-e, s ha igen, hogyan (pl.milyen szülői magatartási attitűdöket indukálva), a meleg férfiakban az ivadékgondozási ösztönök?

És még kb. hetven-ezer kérdés, vagy több, csak ezzel a morzsácskával ("férfi vagyok-e"; férfi-e a meleg férfi, különbözik-e az identitása is a hetero férfiétól, jelent-e e kérdés valódi problémát, stb., stb., stb.) kapcsolatban...

Inkább figyelem az asztalról elém hulló morzsákat, s majd igyekszem összegyűjteni mindet. Izgalmas lesz, annyi szent! :)

@tucat: Morzsaporszívót használok, úgyhogy nincsenek hulló morzsák... :D
Hát nem tudok magyarul, meg az angolom is broken english... ez van gyerekek, így szeressetek.
Nem vagyok én olyan típus, hogy rádborítsam a bébipapit, de azért legközelebb ne elemezz így ki, ha lehet. Olyan volt, mintha gúnyűzés felé tévedtél volna el.
"valóban olyan beállítottságú vagy, akinek az érzelmi biztonság a legfontosabb, és, persze, mindaz, ami ezzel együtt jár"
Correct. A többi rizsa.
({)

@oDeeey:
A gúny egyáltalán nem szándékom, de az irónia eszköztára... Hadd ne kezdjek megint bele, tessék már kifordítani az a kesztyűt, nnna! :D
A rizsát is megeszi a baba! Az is része a bébipapinak! Nézze meg a Zember! :D
({)
A morzsákat pedig nem porszívóval gyűjtöm, hanem, ha lesznek (remélem), akkor gondosan összesöpröm, és szép, nagy kétszersültet készítek belőlük. :)

Ha mindez nem egészen világos, és a homlok bőrének a gyűrődését okozza még mindig, akkor röviden és egészen érthető egyszerűséggel: szerfelett élvezem azt, ami itt történik! Melengeti a lelkemet, és eszemben sincs bármivel is megtorpedózni mindezt gúnnyal, vagy egyéb, ijesztő, kétségeket ébresztő mozdulattal. A hozzászólók is figyelemre méltóan értelmesek, tisztán és követhetően gondolkodnak, ezért komoly fantáziát látok bennük, és abban, hogy érdemben megvitassunk fontos kérdéseket, amennyire csak lehetséges, a mélyükre hatolva. Vili, gazda?
Nnna! ;)

(Apró betűs lábjegyzet: azért ez a tiltakozás is erősen igénybe vette a perverz, ganaj pofaizmaimat, mert ki a francnak ne görcsölne be az ábrázatja, ha tartósan vigyorgásra utasítja a Zagy? :D)
Nnna! Ja, ezt már mondtam, nnna! :D

Elhatároztam, hogy ezúttal nagyon egyszerű és követhető leszek. Az éppen századik voksot begyűjtő, szavazásra bocsájtott kérdés is hasonló témájú, meg a bejegyzéshez is illeszkedik, szóval...
Régóta levelezgetek egy tizenéves meleg fiúval. Többször próbáltam már meggyőzni arról, hogy a meleg méltóság menete nem karnevál, hanem emberjogi demonstráció, de ő hajthatatlan. Az érvelése logikus és nem is alaptalan, csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy a láthatatlanság, a rejtőzködés azért sem oldja meg a problémát, mert az ellenérdekeltnek éppen az (másodlagos, de erről már beszéltem: az elsődleges a populizmus, a szavazók rokonszenvének megszerzése úgy, hogy kifigyelve a vágyaikat, igyekszik azokat kiszolgálni...) célja, hogy eltüntesse az emberek szeme elől mindazt, ami nem tetszik nekik. Ilyen alapon viszont az összes barna, vagy éppen kék szeműt, a szőkéket, vagy a barnákat is el lehetne tiltani a (csoportos) megjelenéstől, az ősz hajúakról nem is beszélve, kivált, ha egy szőke, vagy barna hajú kezét fogva merészel erkölcsöket rombolni... Ugyanakkor az interneten keresztül szerzett tapasztalatai valóban elgondolkodtatóak, és azt hiszem, abban igaza van, hogy tényleg sok meleg árt a viselkedésével azoknak, akik emberhez méltóan, a többség által igenis elfogadható értékek mentén szeretnék megszervezni és élni az életüket. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az erősen kifogásolható magatartásformák messze nemcsak a melegekre, hanem legalább annyira a heteroszexuális többségre nézve is jellemzőek, azzal, hogy a részükről ez nemcsak tolerált, hanem egyenesen természetes, esetenként pedig kifejezetten elvárt viselkedés is. Éppen úgy, ahogy az utcai kézen fogás, az átkarolás, a csók, stb. Világos, ugye?
Akkor idézem, mit írt nekem ez a srác, aki a tizenkilencedik évében jár, és, bár összességében átlagos képességű, enyhe diszlexiával és némi diszgráfiával, másodévesként tavaly hagyta abba a szakiskolai tanulmányait, mert nem bírta tovább azt a terhelést, amely elsősorban a mássága elrejtése következtében nehezedett a vállaira, s ennek köszönhetően a tanulmányi eredményei is kritikussá váltak. A levelével azonban bizonyítani tudom, hogy komoly gondolkodású, jobb sorsra érdemes ember. Mivel nem kértem az engedélyét a levél közléséhez, igyekeztem minden olyan adatot elmaszatolni, amelyből a személyére lehetne következtetni. De itt most nem is a személye a lényeg. Íme a levél idevágó részlete:

„A tegnap aztán nagyon gyorsan elment. Tegnap érkezett meg a nyugdíj, anyuék egyből elmentek (...)-be vásárolni, és vagy két órát ott töltöttek, nekem meg addig le kellett vágnom a füvet.
Miután hazaértek, ismét visszamentek a (...) boltba, én meg elmentem (...)-val (a barátnőjével - megjegyzés: tucat) tejért, utána pedig elmentem vele biciklizni. Közben meghívtam üdítőzni. Ma megyünk (...)-ra biciklizni, és lehet, hogy bemegyünk a (...) cukrászdába is. (...) megmutatta a tablóképét, és elmagyarázta, mikor és hogyan lesz a ballagás.
Este (... - ismerőse) felhívott, beszélgettünk egy keveset, azaz háromnegyed órát. Jó volt. Olyan hülye, te jó isten! Szétröhögtem magam!

Az előző leveledre... Az, hogy a melegfelvonulás milyen célból van, és hogyan vonulnak fel, nem különösebben érdekel. Mint tudjuk, erővel jogokat kiharcolni nem lehet, sőt nagy az esély arra, hogy az ellenkezőjét váltja ki a másik csoportból, értem ebben a helyzetben a homofóbokat. A melegeknek szerintem nem siránkozni kéne, hanem valamilyen szinten bemutatni azt, hogy ők nem olyanok, mint amilyennek tartják őket, persze ez sokkal nehezebb egyesek számára. De ha látják, hogy ugyanolyan életet élnek, van egy párjuk, akit szeretnek, és nem hagyják ott, ha jön egy nagyobb farkú egyed, akkor talán a homofóbia is csökkenni fog, na, persze, nem tűnik el, de csökkenni fog.
Sajnos a média is egyoldalú, de maguk a melegek is lejáratják magukat. Nem mondom azt, hogy én jobban tudom ezt, de amit a facebook-on is látok a társkeresőn, attól egyszerűen depressziós tüneteim lesznek. A társkeresőn, vagy chaten, ahová minden bejelentkezett felhasználó írhat, volt egy fiú, aki talán még embernek mondhatta magát. Leírta, hogy ki ő, mik a hobbijai, kit és mit keres. Mire majdnem minden, éppen a chaten levő tag elküldte a pi(...)ba azzal, hogy ma már nincsen szerelem csak kéj, vágy, és itt senkit sem érdekel az, hogy kinek milyen értékei vannak, itt mindenki a szexre megy.
Mások a facebookon a farkukat mutogatják. Két emberről, akivel beszélgettem társkeresőn keresztül, kiderült, hogy pornófilmekben szerepelnek. Nem mondom, hogy sokat ismerkedtem, mert sokszor tartok hónapokig is szünetet, amikor is csak nézelődöm és gondolkodom, mi is lenne jobb, de eddig olyan fiúval, aki normális, és nem a szex áll az első tíz helyen az értékrendjében, olyannal sajnos nem találkoztam.
Sokszor már én magam is azt hiszem, gondolom, hogy igazi szerelem már csak a könyvekben van, meg a mesékben, de utána belegondolok abba, hogy ha feladom ezt a célomat, én is olyan leszek, mint ezek, és nem akarok olyan lenni.

Úgy döntöttem, hogy mikor elmegyek dolgozni, pontosabban a jövő hónapban, gyűjteni kezdek. Elismerem, rettegek attól, hogy a Jobbik kerül hatalomra. Ismét elkapott ugyanaz a borzongás, ami akkor is, mikor anyuék balesetet szenvedtek, és akkor is már (előre - tucat) éreztem, hogy valami rossz történik. Most is úgy érzem, hogy valami eszméletlen pokol felé sodródunk, és elébe szeretnék menni azzal, hogy pénzt gyűjtök, hogy ki tudjak menni az országból, ha valami baj lesz. Ezért elkezdtem (...)-ul és (...)-ul is tanulni, és ez miatt, ha lehet, kérném a segítségedet is az (...) terén.
Természetesen ezt nem úgy kell venni, hogy feltétlenül megyek, ez csak a legrosszabb eset, de ha valami lesz, akkor legyen valami anyagi-szellemi tartalékom.
Az a baj, hogy a jobbikra csak itt, (... - a lakóhelye neve - tucat) háromnegyede szavazna, tehát nagyon nagy az esélye, hogy ők kerülnek hatalomra, és hát akkor már sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy elfogadtatják a parlamenttel azt is, hogy a melegség bűncselekmény..."

Nem kommentálom. Nem baj, ugye?
(EL-LEN-KE-ZŐ-LEG! - dalolta boldogan a kórus. :D)

Kellemes majálist, derűs hétvégét! A bársonybőrötökre meg vigyázzatok, mert nemcsak ti, hanem a központi csillagunk is meleg! :D De ennél is nagyobb baj lehet az UV sugárzásból, vegyétek hát komolyan!

@tucat: Érdekes. Igen, nos mivel az oldalon szereplő szavazás csak véleménygyűjtés, így nem tartunk kampánycsendet :D Rgo elmondom már most azt is, hogy mit is gondolok én a melegfelvonulásról, illetve hogy mellette vagy ellene vagyok-e.

Az, hogy a melegfelvonulás karnevál vagy emberjogi menet-e, vitatható. Szerintem egyre inkább elhúz a karnevál felé, és ez az, ami szúrja a szemüket egyes embereknek. Magyarul én is a fiúval értek egyet, nem gondolom hogy ez jót tesz a melegek elfogadását illetően. Nem vagyok kifejezetten ellene sem, mert pont a napokban néztem a youtube-on videókat a külföldi pride vonulásokról, és bizony ott igen is karnevál a melegfelvonulás, és ott mindenki jól érzi magát, szinte egy buli az egész... de hát itt... itt minden másként van. Itt nem toleráns a társadalom, és egyáltalán nem veszi ezt bulinak/ünnepnek, az pedig hogy belegondoljon a menet miértjébe totál kizárt. Mentalitás. Ez van, így azt mondom hogy itthon nem éri meg ezt a fajta melegfelvonulást tartani, mert csak indulatokat kelt, így épp ezért én közömbös vagyok ezt illetően.

Ami engem különösen zavar egyébként hogy egyre többen összekeverik a melegeket a transzvesztitákkal, mert a felvonuláson sok nőnek öltözött férfit látnak... na de visszakanyarodva a fő témához.

Nekem erről is van egyéni véleményem, és egyedi elképzelésem. Teljesen másképp csinálnám ezt az egészet. Én egy egész napos meleg napot szerveznék, a Fogadd el, fogadj el napokhoz hasonló rendezvényt:
Vegyen részt Ön is egy olyan napon, ahol az LMBT közösség bemutatkozik, megtudhatja, hogy miért és miben is mások, hogyan élik életüket, és személyesen is megismerkedhet velük. Ezzel együtt melegek és heteroszexuálisok közös produkcióit tekinthetik meg az érdeklődők a Hősök terén felállított nagyszínpadon, ahol egész nap sztárvendégek is fellépnek, vendégeink között szerepelnek híres melegek is. Az eseményt este 8 órától fáklyás felvonulással egybekötött meleg méltóság menet zárja, amire a rendezvény ideje alatt ingyen szerezhet be szivárvány színű kitűzőt, melyet kitűzve Ön is kiáll a melegekért, és együtt felvonulva mutathatja ki elfogadását. Tegyen Ön is azért, hogy egy elfogadóbb, és élhetőbb környezetünk legyen, az emberek tudjanak boldogan élni (és élni hagyni :D)! Jöjjön el Ön is, ne feledje:
Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!
[apróbetűs rész:] Az eseménnyel egy időben a Hősök terén megtekinthetőek meleg művészek alkotásai, festménykiállítás is. A gyermekkel érkezőket játszóház, és bohóc várja, míg a tiniket egy önismereti vetélkedőre invitálja a Csillámfaszláma egyesület. A délután folyamán egy "Érintsd meg a szivárványt" c. vetélkedő is megrendezésre kerül (családok nevezését várják a bejáratnál), ahol értékes ajándékokért mérettethetnek meg a csapatok egymással.
Az egész napos esemény rendőri biztosítás mellett zajlik. A belépés ingyenes.

Úgy tűnik, ez csak az én álmom marad.

@oDeeey:
Az bizony! Álom! :D
Na, így jár az a baba, aki degeszre tömi a pocakját lefekvés előtt a sok rizsával! Én vagyok a ludas, tudom, mert én parancsoltam rá a babára, hogy egye csak meg azt is.
No, de ha felébredt a baba, és kibüfizte magát, nem ártana, ha felidézné az imént előadott álmait:
1. Miről szól az álom? Milyen (színes-szivárványos-demonstratív) részletei vannak?
2. Milyen rendezvénysorozat része a valóságban a meleg MÉLTÓSÁG menete?
3. Van-e lényegi, tartalmi esetleg formai hasonlóság az én esti mesém (rizsám :D) és a baba álmai között? Netán azonosság? Urambocsá a baba álmai merészebbek, mint az esti mesém? A baba tovább álmodta a mesét? :O
4. Mi volt a fiú levelét bevezető, előételként feltálalt rizsában (kinek és mi a populista-politikai célja - Jobbik és KDNP népakaratot követő, a nemkívánatos jelenségeket EL-TÜN-TET-NI igyekvő ténykedése...)?

Amúgy részemről a meleg fáklyás menet! :D Ez aztán a pogány támadás a keresztényi "jó erkölcsök" ellen! Nem is maradna el az eredmény, Örzse néni hirdetné ki a kampós botjával! :D

Pszt! Csend legyen! A baba gondolkodik! Aggodalomra semmi ok, ha túlerőltetné magát, a Pampers felfogja és magába szívja - az izzadtságot. ;):D
({)

Jaj, te, baba! Nem tudod te, milyen jó, hogy vagy! :D Komolyan!, na! ;) ({)
Gondolkodj! :)

Lehet, hogy ma már nem tudok jönni ("Van isten, csak kevés!"), de ami késik, az holnap túzok. Vagy... Mit tudom én! Hagyjá' má'! Olyan nehéz ez a magyar, jobb, ha púzok! Vagy..., húzok? A francba már! Fáradt vagyok, na! :D
Megvan: nyúlik! Nem... :S Mindegy. Majd jövök. :D