:)

teljesen érthetõ és megérthetõ, az úgynevezett álomlistád, most hirtelen az a kósza gondolat futott át az agyamon, hogy lehet hogy ha nem keresnéd ennyire talán az öledbe hullana, mint a lotto 5-ös, fiatal vagy még, tudom hogy vágy egy partnerre, de hidd el ráérsz még, most csak élvezd az életet, a szerelem meg majd magától betoppan! ;)

Igen, Miranda. :)

...ha e fenséges vendég be nem toppant volna már ugyan,
Csak épp a ház ura bezárt előtte ajtót, ablakot,
Mert hírét ismeri, tudja, amerre elsuhan,
Fátyolfényével vakká tesz látót, s látóvá vakot.

Feldúlva mindent, színpompás őskáoszt mintáz rend helyett,
Mi fent volt, alámerül, s helyébe lentről izzó láva tör elő.
Hiába érvek és minden akarat, a kormányt nem adja át, ilyenkor ő vezet,
De csókja méz, sóhaja nektár, a bőre bársony, az óhaja láng, ölelő!

Tudja ezt gazduram, oDeeey is, ezért az ajtót jól bezárva vár:
"Félek! Jaj, hová legyek, ha észrevesz? És mit tegyek, ha nem?"
A vendég talán már ott topog, de dönt: "Nem engedem ma már.
De istenem! Ha elmegy...! Vagy mégis marad? Egek! Mi lesz velem?!

"De csillapodj!" így oDeeey. "Szívem akárki szállásadója nem leszen!
Cuki vendég előtt az ajtóm nyitva áll, kivált, ha arca kisfiús,
Sebaj, ha testén pár kelést tapintanék, míg véle vétkezem!
No, persze, mellén, karjain, s hasán is lehetne némi hús.

És hát, ha bőre barna, az se baj, ha ékesíti húsz karát!
Bájos orr felett, a cipőgomb szemében ha pajzán titkot rejteget,
Szívem - s mi még! - emelkedik: eljöttél végre hozzám, jó barát!
Pihenj vélem, s közben feltárunk lelkünkben (is) minden rejtett réteget!

A kaució ez tehát, s amíg meg nem kapom, az ajtóm zárva, szent igaz!
De, üsse kő, azért, ha erre jő netán sudár vándorlegény,
S erős karokkal lágyan átölel, beengedem, hisz ő is csepp vigasz,
Mert lesz akkor nekem védelmezőm, nem szól sokat, de bátor, és kemény!

De csitt! Figyelj! Mi ez? A vándor! Jaj nekem!
Kint a kulcs, nem is kell túl magasra nyúlnia!
Ha most tudnám, mi volt, Balázs, Timót, vagy Sándor a nevem!
De mit számít! Ha ő (a) Rómeó, hát én leszek majd néki Júlia!"

Szóval, Miranda, a szerelemvirág szerfelett kényes, és bizony csalóka, önző portéka, gyakran el is hervad anélkül, hogy az illatát megéreznénk mert nem mindig ott keressük, ahol a számunkra, a puszta érintésünktől leginkább kivirulhatna szegény. Sőt! Sokunk kezébe kerülve még a legszebb palánta is elsorvad!
Mindenesetre megértem, és gyanítom, értem is oDeeey-t: nem akarja, hogy az élet minden öröme elsuhanjon a feje felett, és lemaradjon olyan élményekről, amelyekért embernek születni érdemes. Még nem tudja, honnan is tudhatná, hogy az életnek millió értelme van, még akkor is, ha netán egyedül, látszólag (e szó nagyon fontos!) magányosan kell végigküzdeni. Biztos vagyok benne, hogy oDeeey társat is talál e küzdelemhez, melynek értelme... Hát, izé..., azé' hadd ne szenvedjek már ezzel annyit, hisz Madách is körülszagolgatta ezt a kérdést, és lehangoló, de egyben fergetegesen mulatságos eredményre jutott az elmélkedéssel, különösen isten, túlvilággal kapcsolatos faggatása hatott a rekeszizmaimra elemi erővel, mert ez kicsit olyasmi volt, mint a viccbeli székely menyecske története a viharban hazafelé kocsizó János bácsival (Ülj fel, Julcsa, jön a vihar, megver a jég, hazaviszlek! - Nem ülök, mert megizél kend! - Dehogyis! Olyat én már nem tudok. - Akkor meg miért üljek fel?) :D Nem tudom, igaza van-e. Meglátjuk. Vagy nem. De ez biztos! :D Ha valaki megtud valamit, azonnal szóljon, akár itt, a blogon! :D
(Mennyi kölyök vizsgálgathatja magát a tükörben! Csak tudnám, én melyik képen látható fickóhoz hasonlítok, legalább egy kicsit! Vagy másról van szó? Valamelyik képen maga oDeeey, vagy a hasonmása látható? ;) :) Tudom, ez aljas feltevés, azonnal vissza is vonom. Csak tréfa volt. Komolyan, na! Mármint komolyan tréfa volt! :D)

Szia, oDeeey!
Egy pillantást vetni rád még visszanéztem, és bizony jól tettem, mert valami elkerülte eddig a figyelmemet. Erről van szó, et mondod:

"A legfontosabb, hogy legyen egy szikra, egy kölcsönös érzés, amely magával ragad, és amelynek ha utat engedünk, szerelemmé változik."

Nincs is ezzel semmi baj, csak szeretném folytatni a gondolatot, mondjuk így:
..., majd pedig, az ösztönök kínzó önzésétől megtisztulva, óriási, minden korábbi érzelmi élményt felülmúló intellektuális teljesítménybe csap át: a szeretetbe.

Csepegős? Szentimentális? Ugyan! Az intelligencia maga (egyszer meg kéne beszélnünk, mi az, de legalábbis azt, hogy kinek mit jelent :)) sosem volt és nem is lesz szentimentális, bár, ha kell, akár az is lehet, miként a világon bármivé képes alakulni, akár múló, de nem ártó fájdalmat okozni is kész neked, ha úgy ítéli meg, hogy erre van valódi szükséged. És meg tudja ítélni, elhihedd, mert jobban ismer téged, mint te magadat! Nem hiszed? Nem baj. Sokáig én se hittem. Ma tudom. :)

Jó éjt, szépséges álmokat! :)

Bocs, oDeeey, ha kamasz csikó vágtámmal a blogod túlterhelem!
De tudd - s ezt fogadom bágyadt búval, ám férfiemberül -,
Ha jő felőled, eleddig (talmi) tapintatba fojtott, bősz dörgedelem,
Egyetlen tiltó szavadra tucat a háló mélyén örökre elmerül.

De most jó éjt! Döntésedig pedig legyen békés, mosolygós őszi ünneped!
A háló homályos rejtekéből mi mást is kívánhatnék az olvasóknak, s neked...? :)

hello,
hozzászóltam korábban pár postodhoz :)

Elkezdtem egy blogot vezetni, egyenlőre az első bejegyzésnél tartok, szívesen veszek mindenféle hozzászólást :)

dermedtlelkek.blogspot.com/

Kedves Ifjú Ember, oDeeey!

Ezúttal annyira igyekszem prózában írni, hogy visszaolvasáskor minden esetleges és véletlen rímet, vagy ritmikai összecsengést ki fogok javítani.

Eleinte gyorsan reagáltál a bejegyzésekre, de immár két napja aggasztó szünetet tartasz. Remélem, ennek egyszerű, és velem nem összefüggő oka van, például nem ülsz folyton a gép előtt, mert sok egyéb dolgod is van, mondjuk segítesz az otthoni tennivalók elvégzésében, kirándulgatsz, bringázol, sportolsz, olvasol, vagy éppen elutaztál a hosszú hétvégére.
Úgy gondolom, érzékeny fiú lehetsz, aki talán nem mindig lát a sorok mögé (ki az, aki igen?), és netán az itteni hozzászólásaim némelyikét is gúnyosnak, bántó szándékúnak érzed. Nem azok! Kérlek, hidd el, hogy magam is nagyon érzékeny vagyok, ráadásul elképesztő és már-már önveszélyes mélységekben élek érzelmileg. Úgy rémlik, már utaltam is arra korábban, hogy éppen ezt a fogyatékosságomat - ha ez az -, a sokakat megijesztő, gyanakvásra, vagy védekezésre késztető, túláradó rajongásomat és szeretetemet igyekszem palástolni, de, mint talán látod is, időnként nagyon ügyetlenül, néha félreérthetően, máskor átlátszóan, de szinte mindig sikertelenül.
Ha ezt tudod, és elhiszed (remélem, igen, s ha mégsem, akkor kérlek, olvasd el újra a bejegyzéseimet), akkor bizonyára derülni fogsz a gyermekded próbálkozásaimon, amelyek nemcsak a rejtőzködésem kellékei, hanem igyekeztem őket némi tartalommal is feltölteni.

Ha mégoly kíméletlen őszinteséggel is, de közlöd velem az észrevételeidet, az nagy öröm nekem. Ha hallgatásba burkolózol, az viszont fájdalmas csapás és komoly, önző aggodalom is, mert nem tudom azt sem, hogy élsz-e még, meg azt sem, hogy hol hibáztam, mit rontottam el. Az ilyesmi pedig számomra gyötrő kétség, sokkal fájdalmasabb a lesújtó tények ismereténél is.

Röviden: őszinte, mély és empatikus tisztelettel, figyelemmel, valamint ismeretlenül is, a rám jellemző mélységekből felszivárgó szeretettel szemlélem a távolból a mozdulataidat, és az életed minden olyan részletét, amelybe bepillantást engedélyezel. A sikeres önmegvalósításodhoz nagyon szorítok neked, és minden, hozzád hasonló helyzetű fiatalembernek!

Ha most legyintesz, és azt mondod: "Ugyan! Ennek semmi jelentősége. Ide bárki írhat bármit, anélkül, hogy felelősséget vállalna a szavaiért.", akkor részben egyetértek veled: bárki bármit írhat ide felelősség nélkül. Ugyanakkor biztosítalak: minden szavamat komolyan gondolom, s ha tehetném, a blogon kívül is próbálnék minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy harmonikusabb, szebb, boldogabb, megnyugtató perspektívákat garantáló legyen az életed. Ezt, személyesen rád összpontosítva, sajnos nem tehetem. De ha érzed, hogy őszintén beszélek, akkor a szavaknak személyes jelentőségük is lesz: lehetnek, és nyilvánvalóan vannak is ezen a cudar világon olyan emberek, akik mosollyal és szeretettel fordulnak feléd, és boldogan bólintanak:

nagyon jó, hogy vagy, oDeeey!

Én is ezt érzem, kedves ifjú! Arra kérlek, hogy ennek tudatában értékeld a hozzá(d)szólásaimat!

Mosolyszmájli nem volt a szövegben, nehogy véletlenül is félrevezessen, mert mindent, amit mondtam, komolyan gondolok. Akkor hát utólag:

:)
Ez jól esett. :)

Látod, milyen esendő, gyengécske, a kétségei és a hibái között botladozó kis fickó vagyok? :) Az vagyok, tudom. :) Mások is azok, csak szégyellik, és maguk elől is igyekeznek eltitkolni ezt, sokszor durvasággal, mások iránti agresszióval, kicsivel jobb esetben "csak" lehengerlő, földbe döngölő arroganciával. Azt hiszem, nagyon rosszul teszik!

Mit gondolsz erről, kedves ifjú ember, oDeeey? :)

Jól van, segítek: ígérem, nem szólalok meg többé a blogodon, hacsak kifejezetten nem kérsz erre. Remélem, ez elég bátorítás ahhoz, hogy visszagyere, és folytasd az írást.
Nem kell aggódnod, képes leszek megtartani a szavamat, és más nick néven sem fogok felbukkanni, mert mélyen elítélem az ilyen magatartást, ahogyan általában mindent, ami nem tisztességes.

Ha még nem tetted, javaslom, látogasd meg Alealejandro blogját is. Nemcsak azért, mert meghívott téged, hanem azért is, mert színvonalas, tartalmas naplót vezet az a fiú. Ne félj, ott sem fogsz belém botlani.

Szia! Minden jót!

(A baráti érzésem és a szeretetem megmarad, ez ellen semmit se tehetsz, sorry. :))

Drága kommentelő olvasóim!
Az elmúlt néhány napban nem volt időm válaszolni az érkezett hozzászólásokra, bocs érte tucat, és a többiek!
Egy évvel vénebb is lettem, immáron a 22. életévemet taposva írom ezen sorokat... :D

Reagálva a hozzászólásokra:
Nem görcsösen akarok én párt találni, de ha nem tartom nyitva a szemem, nem vágyakozom, akkor még úgysem lesz semmi a dologból - szerintem.
Tucat, számomra is fontos volna a szikra, a kölcsönös érzés... de hol van ez a szikra, még valószínűleg a közelemben sem!
Ja és nincs gond a hozzászólásaiddal tucat, bár talán picit tömörebben is fogalmazhatnál olykor, de csak írj nyugodtan :))
Alealejandro, gratulálok a blogodhoz!

@oDeeey:
Huh!
Jól van, vén(ebb) ember! Itt az utólagos szülinapi üdvözlet:

({)

Tudod, annyi mindent szeretnék neked (is) elmondani, hogy attól félek mindig, így is túl sűrű a szöveg. A verses forma használ ugyan a gondolatok és az érzelmek tömörítésének, de sajnos több szempontból is olyasmi, mint a zeneművek: ahányan hallgatják, olvassák, annyi interpretáció lehetséges, még akkor is, ha a felszíni olvasat egyszerűnek látszik. Talán te is érzed ezt némelyik bejegyzésen. :)

Ami pedig a szikrát illeti, nem tudhatod, lehet, hogy ott pattog már a közeledben. De ha nem, az se nagy ügy még, bár elismerem, jó ideje már (épp 22 éve :D) napról napra közeledsz a nyugdíjas korhoz. :D Persze, nem lesz könnyű utolérned, ahogy elnézem a korhatár folytonos kiigazítását, lehet, hogy te már csak kb. kilencven évesen leszel esélyes aspiráns. :D

Örülök nagyon, hogy meghosszabbítottad a szerződésemet, vénember! ;) :D De tán sejted is, hisz láthatod, mit szenvedtem a távollétedben! ;)

Most szívesen megölelnélek - természetesen barátilag, minden hátsó, oldalsó, elülső, alsó, felső (kihagytam valamit?)... szándék nélkül, legfeljebb fájna a derekad pár napig, nagy dolog... :D

Bár tudnék neked szikrát csiholni...! :( Ja, nem, hanem: ;) :) De valaki más fog, ebben teljesen biztos vagyok! Persze, igazad van, tartsd nyitva a szemed, de csak holnap reggeltől, most csukd be, és aludj jól!

Nagyon örülök..., ja, ezt már mondtam. :P :D

Jó éjt, oDeeey apó! :)

Ezt eddig nem mertem, de most, fergeteges jókedvemben:

"Kezdhetném sorolni hogy az én ideális partnerem miben is merül ki..."

Iiiigen..., ööö..., képzelem, és pirulok. ;) :D

Bocccs!

Megyek aludni. Tudom, ma éjjel szép álmom lesz! :D
Legyen az mindenkinek! :)

nagyon mókás, hogy a te ideális partnered jellemzése megegyezik az én jellemzésemmel (annak idején), és persze milliónyi fiatal jellemzésével, szexuális orientációtól függetlenül:) Én, mint nő, mint koromnál fogva tapasztaltabb ember azt mondom, nagyon sok emberrel kell megismerkedned még. Beszélgetni velük, kis kalandba bonyolódni velük (minden körülmények közt védekezni!!), szórakozni, mulatni kell velük, és el fog jönni a te embered is. lehet, h nem lesz sem cukifiú, sem latin, sem kigyúrt, sem egyéb jellegzetes külsejű, egyszerűen olyan lesz, aki képes téged úgy szeretni, ahogy szeretnéd, és viszont. Nem mintha ez azt jelentené, hogy biztosan alkalmas egy hosszabb távú kapcsolatra, de ez már egy másik kérdés:)