Nade milyen formában van ez felfújva??!
Tegnap előtt este ritka pillanatok egyike történt, TV-t néztem! Híradó ment épp, amikor egyszer csak jön a hír: Lányba szerelmes Oláh Ibolya! "Már 2 hónapja lánnyal él együtt..." nocsak. Néma csend, picit kellemetlen volt a helyzet, vártam hogy anyu hozzászól-e valamit, de nem, mindketten csendben néztük a riportot...
Témánál maradva, melegként nem lepett meg, hisz tudom hogy sokan vagyunk, ez nem nagy szenzáció. Viszont a riport után 2 dolgon is elgondolkodtam. Egyszer azon, hogy ismert emberként megéri-e felvállalni másságát? Másodsorban pedig azon, hogy a média itt konkrétan az RTL miért a Híradóba tette ezt a riportot bele... Na nézzük sorjában.
Megéri-e egy ismert embernek felvállalnia, hogy meleg?
#1-es opció: NEM. Miért? Mert Magyarországon a társadalom nem fogadja el, nem igazán támogatja a melegeket. Mondhatjuk úgy is, utálják. Viszont hogy miért, ezt talán ők maguk sem tudnák megfogalmazni logikus, értelmes válaszban... Adam Lambert is állítólag azért nem nyerte meg az American Idol-t mert a finálé előtt derült ki róla, hogy meleg. Egy híres embernek nem biztos hogy jót tesz az, ha kiderül róla hogy a saját neméhez vonzódik.
#2-es opció: IGEN. Miért? Talán azért éri meg egy híres embernek kiállnia a nyilvánosság elé, és vállalni azt hogy meleg (jelen esetben leszbikus) mert így valamilyen szinten sarkallhatja a társadalmat - az embereket arra, hogy közelebb kerüljenek a témához.
Vajon az RTL miért a Híradóban adta le ezt a riportot?
Az futott végig az agyamon, hogy a híradóban általában negatív töltetű híreket hallhatunk: ez halt meg, azt gyilkoltak meg, ilyen bűnözés, olyan drogbanda. És akkor az adás kellős közepén bevágják az Ibolya riportját.
Nem értem tehát, hogy vajon az RTL most negatív dologként szerette volna beállítani ezt a hírt, vagy a közelebb kerülést, megismerést kívánta ezzel elősegíteni, hogy minél több emberhez jusson el, minél többen tudjanak róla, és hátha ráébrednek már hogy ez nem ritka, és elfogadott kéne hogy legyen.
Az én véleményem szerint ez a Fókuszban állta volna meg a helyét, mivel az a magazinműsor, és ott nem csak egy 1,5 perces spotot nyomtak volna be, hanem jobban körüljárva az érintett személyt, és a homoszexualitást adták volna le...
Visszatérve rám. Mint említettem síri csendben néztük végig anyuval egy szobában a riportot. Pedig lehetett volna másképp is. Mondjuk pl. mosollyal az arcomon, megjegyeztem volna hogy nahát. Esetleg a hír után odamondtam volna anyunak: látod, ő is. Ez nem ritka, nincs ebben semmi furcsa.
De nem tettem. Sajnos valahogy a coming out-om óta - ami februárban volt - nem hozza szóba egyikőnk sem a témát. Ezért volt most is a kínos hallgatás - bár valószínűleg magunkban mindkettőnk szólt valamit a hírhez, és lehet pont egymásra vártunk hogy megszólaljunk, de nem történt semmi. Olyan, mintha tabu lenne, anyu szégyenli, és úgy gondolom ez tabu is lesz - addig legalábbis biztos, amíg nem találok párt, és nem lépjük át azt a mérföldkövet, hogy napi szinten menjen a "megismerés és elfogadás"... Bízom benne, hogy ha elérek oda egyszer, akkor megérti, és boldog tudok lenni majd itthon is, valamint a párommal is.
Zárom ezt a bejegyzést Ibolya általam kedvelt számával (mégha az országot nem is csípem annyira)
Ahogy az arcodban láttam, a magam arcát...
