Ahogy újra meg újra, minden szintaktikai, morfológiai lexikai és stilisztikai, meg pedagógiai és lélektani tudásomat bevetve, egyre mélyebben elemezve olvasom a bejegyzéseket - megjegyzem, a hozzászólások is mind, kivétel nélkül rokonszenvesek és értékesek - , mélyül a fájdalmam amiatt, hogy legkevesebb hetvenhét okból esélyünk sincs "összemelegedni". :D Az okok listázásával sem fárasztani nem akarlak, sem pedig a blogot feltölteni nem szándékom, mert ez itt nem az én panaszfalam. :)
Viszont, mivel az eddigi hozzászólásaim, amelyek nemcsak az adott bejegyzésekre vonatkoztak, hanem a probléma széles sávú, az itt bármiképp említhető kérdések közötti összefüggésekre is utaló, egyszerre több bejegyzéshez is illeszkedő, kompakt megközelítései voltak, úgy döntöttem, hogy néhány bejegyzésedre külön is próbálok reagálni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a blogodban tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban összegyűlt, mindenki rendelkezésére álló és folyamatosan gyarapodó tudás ma már könyvtárnyi terjedelmű, nem is szólva a megközelítés társadalom-, kultúra-, és főként személyiségfüggő jellegétől, amelyek következtében a megjelenő vélemények is sokszínűek, és még a hasonló beállítottságú emberek esetében is eltérőek lehetnek. E szándékomnak megfelelően megpróbálok helyenként stílust is váltani: igyekszem rövidebben, és az adott bejegyzésre erősebben fókuszálva, ahol csak lehet, párbeszédet indukáló módon megnyilvánulni. Ez a stílus - talán szakmai ártalom következményeképpen - nem volt eddig erősségem, de hát tanulni sosem késő, jó befektetés, és barátságos közegben örömforrás is.
Ez a bejegyzésed is számos gondolatot indított bennem, például ilyeneket:
- vannak a probléma iránt érdeklődő emberek, de a közvetlenül nem érintettek aligha fognak ilyen oldalakat és blogokat látogatni, kivéve a szenvedélyesen homofóbokat, akik jelentős része viszont, paradox módon, nagyon is érintett :) ;
- látszólag ellentmond egymásnak két, ugyanazon mondatba kényszerített állításod: "teljesen átlagosan élem nem épp egyszerű életem". A későbbi, az életed meghatározó eseményeit és élményeit taglaló bejegyzéseidben ez az ellentmondás oldódik ugyan, de egy ide tévedő heteronak aligha lesz világos, mitől nem egyszerűbb az életed, mint mondjuk az övé;
- a blogod alapján valóban körvonalazódhat a személyed iránt mélyen érdeklődő olvasóban egy átfogó kép rólad, ahogyan bennem is kialakult, de ezt már, némi ironikus önsajnálattal, említettem fentebb. :)

Ha nem bánod - vagy igen, de eltűröd :) -, akkor igyekszem a reagálásaimra vonatkozó ígéretemet valóra váltani, ahogyan az időm engedi.

Kedves @tucat: !

Sajnálom, hogy szívfájdalmad van, valóban esélyünk nincs összemelegedni. Azonban örülök hogy kezd beindulni az interaktivitás a blogon, én próbálok sűrűbben közzétenni egy bejegyzést, mert úgy látom most már van aki olvassa majd, és bőszen kommentálja is.

"igyekszem rövidebben, és az adott bejegyzésre erősebben fókuszálva"

Szavadon foglak ;) Ezt persze ne vedd komolyan, örülök hogy kifejted a véleményed!

A gondolataidra kitérve: Igen, az bennem is felmerült, hogy csak úgy egy heteró ember nem fogja olvasni...
Viszont a blog indításakor úgy gondoltam, hogy vannak olyan heteró ismerőseim (pl. akiknek coming out-oltam), akiknek majd elküldöm a linket, úgymond utat mutatva nekik a melegség megismerését illetően - konkrétan a fél életem elmeséléséhez - a blog használatával. Ezért emeltem ki, hogy a blog nem csak melegeknek szól.

DE! Jól átgondoltam ezt a dolgot, és arra jutottam, inkább nem engedem az ismerőseimnek, hogy belelássanak az életembe. Ezért alakult úgy, hogy Anonymus-ként írok, mert pl. az arcomat vállalva nem is volna sok értelme. Hisz mindenkinek vannak személyes dolgai, magánügyei. Ha én ezt kiteregetem, a legbelsőbb érzéseimet írom ki magamból, akkor nem szabad, hogy arc is társuljon hozzá, akkor már nem lenne >magánügy<. Legalábbis jelen helyzet szerint ezt így látom helyesnek.

Csak 1 meleg ismerősöm tudja, hogy ez az én blogom, mert neki kétség nélkül megmutathatom, én ő ismer engem személyesen is, megbízom benne.

Node kicsit elkalandoztam, ez amolyan kulisszatitok volt... :D

Összegezve, örülök ha tetszik a blog, hamarosan újabb dolgok kerülnek fel. :)

Mi az, hogy szívfájdalom! Ha így folytatom, jó lesz mielőbb időpontot kérnem a kardiológián, mielőtt az arrhytmiám talaján kialakuló myocardialis ischaemia teljesen harcképtelenné tesz! Mert akkor aztán hozzászólásra sem fogja futni az erőmből. De korai még örülnöd, mert elég szívós vagyok! :D Nagy szerencsém, hogy örökletesen alacsony a vérnyomásom, meg testileg elég edzett vagyok! :D Lelkileg, mint láthatod is, sokkal sebezhetőbb. :) Nem hiszek a reinkarnációban, de ha mégis újra meg kell születnem (nem biztos, hogy akarok, ez attól függ, mi a helyzet "odafent" :D), akkor jobb lesz, ha delfinnek születek, nehogy emberként találkozzunk, mert az elképzelhetetlenül mozgalmas élet veszélyét jelenthetné a számodra! :D

Na, ennyit a tréfáról - már, ha az, de, mint tudjuk, nem zörög a haraszt... :)

Megértem, és egyet is értek az inkognitóddal, főképpen azért, mert magam is úgy vélem, hogy kies hazánk társadalma nem kellően érett még az ilyen kérdések elfogadó kezelésére, arra, hogy természetesnek tekintsen egyik napról a másikra olyasmit, ami az évszázadokon keresztül az egyház által ügyesen manipulált értékrendjébe eddig nem fért bele. Hiszen tudjuk, hogy nem is annyira a kultúránk régmúltjában még halálos bűnnek számított ez a másság (is), s a hazánkban domináns szerepű, a mindenható hivatásos szolgálatába szegődőket cölibátusba kényszerítő egyház (r. k.) ma is azt mondja, hogy maga a másság isten által megbocsájtható bűn, de csak akkor, ha nem jelenik meg a magatartásod szintjén, vagyis könyörtelenül megkínozva magadat, aszkétaként elnyomod önmagadban e "fertelmes bűnt". Ez bizony ma is élénken él a közgondolkodásunkban - keresztény kultúra lévén a nem hívőkében, s a kifejezetten ateistákéban is -, és csak kitartó, átgondolt munkával lehet onnan kiszorítani valamelyest, de legalább annyira, hogy a jogalkotásból eltűnhessenek végre a mellesleg alkotmánysértő folyamatok. Igaz, megoldást hozhat az is, ha maga az alkotmány hajlik vissza évszázadokra, mert ez esetben a jelenlegi, érdemében ugyan még mindig fogyatékos, de irányában előremutató jogi szabályozás már szinte megengedhetetlenül forradalminak látszik, és az új, jövő januárban életbe lépő alaptörvény éppen ily módon kívánja a helyére tenni ezt a kérdést, például azzal, hogy - eltekintve a Biblia Újszövetségébe, Flavius Constatinus által beszerkesztett Pál apostoli levél 27. versének ismert utalásától - alapvetően a több ezer éves ószövetségi tanításoknak megfelelve kimondja: a házasság egy férfi és egy nő között... Olyan ez, mint a régi, dohányzó/nem dohányzó szakaszról szóló vasúti vicc poénjának a logikája! :D Azután később, néhány évtizeddel ezelőttig, már "csak" pszichiátriai betegségként tekintettek e szexuális orientációra, mint súlyos, a "miliőártalmakból" levezetendő - ezt sosem sikerült a pszichiátria (keresztény kultúrában ez a tudomány sem lehet mentes az autentikus értékrendből következő kogníciós sémáktól!) egyetlen ágának sem igazolnia - személyiségzavarra. Napjainkban viszont a tudományos világ mindkét korábbi megközelítést teljesen elveti, és komoly harc folyik a politikai erők és a közvélemény, elemien közérdekű fel/megvilágosítása érdekében...
A fenébe is! Úgy tűnhet megint, hogy hajlamos vagyok az elkalandozásra, ami igaz lehet, de lássuk be azt is, hogy egy-egy, látszólag kis terjedelmű gondolatkörnek millió, az alapgondolattal szorosan összefüggő leágazása van, amelyet a rendszerszerű, a teljes megértésre törekvő látásmód nem hagyhat figyelmen kívül. Elfogadható az önmentegető érvelésem? :) Ha nem, akkor ilyen egyszerűen is elintézhetem a hozzászólásomat: a hazai helyzet ismeretében egyetértek az inkognitóddal. :)

Ugyanakkor szemet szúrt nekem az egyik mondatod egy részlete, mert az irányodban szokatlanul éber, fokozott harckészültségbe helyezett agytörzsi erőkkel támogatott tudatom erőlködve próbál mögé látni valamit, ami talán nem is létezik (hogy mit, az meg az én titkom marad egyelőre, ha nem bánod, de ha igen, akkor is :D). A kérdéses szövegrész ez: "...Anonymus-ként írok, mert pl. az arcomat vállalva nem is volna sok értelme". Sietve, de tökéletesen meg is magyarázod ezt, az idézett mondattöredék azonban szerfelett érdekes a számomra valamiért. Talán egyszer az is kiderül, hogy csak az intenzív érdeklődésem tudattalan káprázata volt-e ez a hipotetikus villanás. :)
A lényeg - s tán ennyi is elég lett volna, ugye? ;) :D) - az voltaképpen, hogy örülök a bejegyzésedben hozzáadott információknak, mert, bár azokat kulisszatitokként osztottad meg az olvasókkal, nagyon fontosak lehetnek a későbbi írásaid megértése szempontjából, és nem kevésbé azt is elárulják, hogy bizony jól ismered a társadalom attitűdjeit a kisebbségekkel, s így a melegekkel kapcsolatban is.

A szavamat tartani igyekszem én, oDeeey, de kutyából csak Dél-Ázsiában lesz szalonna, főleg ilyen rövid idő alatt. ;) Türelem, és irgalom szegény fejemnek! :D

Talán megbocsájtod, ha egy - ígérem! :D - rövid futammal még megpróbálom teljessé és érthetővé tenni a korábbi hozzászólásom bibliai utalása mögötti, óriási terjedelmű, de egyszerű lényegű gondolatkörének a logikáját. Az egyház, több, mint másfél évezreden át harsányan hangoztatott, a megbocsájthatatlan bűnök lajstromára tűzött, homoszexuális "fertelmeskedés" szigorú tilalmának megszegésével kapcsolatos, mondhatni, szó szerint halálosan komoly :) álláspontja hátterében egy egészen egyszerű, könnyen megérthető tény áll: a bibliai idők Mózesének korában a közösség túlélése szempontjából mindig is meghatározó gazdaság sikere és a semmivel sem kevésbé fontos, támadó-hódító-területszerző és/vagy védelmi jellegű hadviselés kimenetele szempontjából, fejlett, az embert kiegészítő, vagy helyettesítő technológia és technika nem lévén, a humán erőforrások szerepe alapvetően maghatározó volt. A társadalmak berendezkedésének és - főként a nemek biológiai funkciói és adottságai közötti különbségek felismerésére alapozott - munkamegosztásának ismeretében nem nehéz belátni a közösségi magatartásformák teljes homogenizálására irányuló törekvések indítékait, és a közösséget a létében fenyegető anomáliáktól való, súlyos, mindenkire kiterjedő félelmeket. Vagyis a mózesi kor közösségeinek fennmaradása szempontjából létkérdés volt a népesség létszámának a gyarapodása, és ennek megfelelően megengedhetetlen volt bárminemű, a nemzetségek kontinuitást, akárcsak esetlegesen, netán vélhetően (!) is veszélyeztető magatartás. Az sem véletlen, és a fentiek alapján könnyen megérthető, hogy az ókori társadalmak fényesebb, gazdagabb és ellenséges erőktől nem, vagy kevésbé fenyegetett időszakaiban kiszélesedett a tolerancia az amúgy ekkor is devianciának tekintett magatartásformákkal szemben, miként a késő-középkori, rövidke európai reneszánsz idején is tapasztalható volt a súlyos erkölcsi merevség átmeneti, igaz, mérsékelt oldódása, hogy ezt követően iszonyúan kegyetlen, sötét elszámolás és megtorlás vehesse majd kezdetét, a melegek és a boszorkányok üldözésétől a bontakozó világi tudományok képviselőinek máglyára küldéséig... Egy általános tévhit is eszembe jut erről - csak ezt még hadd említsem, kedves oDeeey, s azután, ha semmi sem jön közbe, megpihenek egy kis időre. :D Sokan tudni vélik, hogy a hellén városállamokban általánosan elfogadott volt a homoszexualitás. Ez nem egészen így van, olyasmi ez, mint a jereváni rádió híradásai. :D A dologból annyi igaz, hogy a földrajzi fekvésüknél fogva erős katonai védelemre szoruló városállamoknak (pl. Spárta, Pireusz, Athén) külön-külön és később szövetségi szinten is komoly katonai erők kiképzésére és fenntartására volt szükségük a biztonságuk garantálása céljából, és ennek a kiképzésnek az általánosan elfogadott részeként alkalmaztak a gyermek- és kamasz korú növendékek edzésében homoerotikus és homoszexuális módszereket is. Ez - túl azon, hogy a mai, jobb érzésű ember okkal kiált pedofíliát, meg szexuális bűncselekményt - azért beláthatóan kiloparsecben mérhető távolságra van az önként vállalt meleg (pár)kapcsolat gondolatkörétől, meg egyáltalában a ma elfogadott meghatározás szerinti homoszexualitástól is, igaz? :) Más kérdés, hogy e módszerek, nyilván a hatékonyságuk miatt, később a polgári életben, a mesteremberek képzésében is részlegesen, de többnyire elfogadottan megjelentek. A görög családok azonban az általunk ma is ismert, majd a keresztények által egyedül elfogadhatóvá "szentesített" modell szerint szerveződtek (csak mellékesen: léteztek és léteznek a világon más, a miénktől alapvetően eltérő, de az adott körülmények között és az adott célok elérése szempontjából semmivel sem kevésbé eredményes családmodellek, köztük olyanok is, amelyekben a melegeknek a többiekével egyenrangú, de az adottságaikat jól hasznosító, vagyis közérdekű szerepet szánt a közösség). Arról, hogy az életvitelszerű homoszexualitást hogyan élték és ítélték meg, jóval kevesebbet tudunk. Tény azonban, hogy a politeizmusuk a miénktől némiképp eltérő és meglepően plasztikus értékrend és erkölcs forrása volt, s az istenek világában sem volt ismeretlen a homoszexualitás sem, sőt nem egy istenük kifejezetten promiszkuis élvhajhász hírében állna manapság :D; meg az is nyugodtan kijelenthető, hogy a melegek intézményesített üldözéséről e korból nincsen tudomásunk.

Ezzel talán érthetőbbé válik a bibliai utalgatásom, és azt hiszem, ennek az összefüggésnek a felismerése nagyon is szükséges a homoszexualitással szembeni attitűdjeink kialakulásának a megértéséhez. Ezzel az indoklással talán, ez egyszer még megmarad a hajam. Ugye, kedves oDeeey? :D

@tucat: Ha lenne lájk gomb a hozzászólásod alatt, csak arra kattintottam volna - jelezve hogy megmarad a hajad. :D

Eddigi életem egyik legrövidebb hozzászólása következik:

Huh!

Örülök, hogy tetszett, s így a szőröm se hullik el időnap előtt.
De ha biztatsz, azt ne várd, hogy punnyadok némán, tétlenül,
Gubbasztva, mint a kamra sarki polcán felejtett meggybefőtt!
S lám, nemcsak biztatóm valál (kösz, Csokonai! :D), hanem lájkolni vágytál volna béremül! :D

Jó pihenést, oDeeey! Aludj jól, és álmodj szépeket! Ha sikerül, akkor álmodban semmiből sem kerülhet eléd egy - ne adja ég: két - tucat! :D