Ismét itt a Karácsony. Idén a család nélkül töltöm, ami egy picit lehangol, mert jól esne megölelni őket, együtt lenni a szeretteimmel, mint eddig minden évben.
Tervbe volt véve, hogy hazalátogatok karácsonyra, de mivel elég nehezen indultak be a dolgok, későn lett állásom és nem is jár még szabadság csak majd 3 hónap után - így ez a terv meghiusult.
Ez is csak egy nap a sok közül, majdcsak túlélem valahogy. Van skype, van telefon és facebook, ahol elérjük egymást. Mára például élő bejglisütést tervezek skypeos közvetítéssel anyu felé, addig is "együtt töltjük" az ünnepet.
A múltkoriban pedig megléptem egy nagy lépést: előbújtam a tesóimnak! Nem épp így terveztem, de így alakult: üzenetben meséltem el a történetet. Öcsém meglepően jól fogadta, teljesen megértő volt, meglepte de nem sokkolta. Húgom meg pont a fordítottja, nem akarja elhinni, nem tudja felfogni... érti, meg azt mondja nincs vele baja, csak nem hiszi el... Kíváncsi leszek a továbbiakra, bízom benne hogy semmi változás nem áll be emiatt a kapcsolatunkban.
A karácsonyi láz Londonban már november óta tart, így lassan unalmas lesz mindenhol a fenyőt nézni meg a csícsás kirakatokat, de valahogy jó érzéssel tölti el az embert.
A munkahelyemen folyamatos a stressz, néhány supervisor csak ordibálni tud, amit én eléggé megsínylek, viszont nem fogom hagyni magam, és kikérem magamnak az emberhez méltó beszédet. Erről csak ennyit, mert felhúznám magam.
Szóval megvagyok, jól vagyok, túléltem a világvégét, és remélem ezt a karácsonyt is túl fogom... - még ha egyedül is.
Boldog Karácsonyt kívánok ezzel a szépfiúval! :P