Jól van, oDeeey! Csípne meg engem a reggeli dér!
(Míg álmaid édes nyálát issza a párnahuzat,
Félvakon itt matatok, hogy csettints: "Lám, a tucat!")
Írtál! Jó! De miért, hogy ettől a műszakom máris hajnalig ér?

(A "Lám, a tucat" helyében eredetileg a gondolataidat jobban kifejező "K*rva tucat" volt, de hát a rím kedvéért, ugye, feláldozza néha az ember a tartalmi esszenciát is. :D)
________________________________________________

De igen, oDeeey, állapot ez, méghozzá tartósnak látszó, lassan ölő, amelyben nem érdemes túl sokáig dagonyázni, mert belefásul és elveszti a tartását, meg az önbecsülését, s lassan feladja az álmait, a terveit az ember. Remek, ha vannak terveid, hogy kimássz az ingoványból, amely nemcsak - és eredendően nem is főképp - anyagi, hanem az intellektuális alkotóerőket félelmek közé szorító, elfojtó, és lassan minden lelket behálózó erkölcsi posványt jelent. (Megbűnhődte már e nép...? Még nem, de akcelerált, öngerjesztő folyamatban van az ügy: szöges ostorral kínozza önmagát szegény!)
Szívesen lennék részese..., bocsánat: tanúja (tényleg tudattalan elírás volt, amit törölhettem volna, de lásd az őszinteségemet, meghagyom! ;) :)) a terveidnek és az önmegvalósításodnak. Tanúja talán lehetek távolról legalább (a leírásod alapján Szabolcs-Szatmárban, vagy BAZ megyében szenderegsz éppen, remélem, szép álmokat látva, én pedig a messzi dél Szeged nevű tanyáján rejtőzködöm, mint űzött betyár, noha se betyár, se törvénnyel űzött nem vagyok, ami, ismerve a temperamentumomat felér egy csodával :)), és ígérem, minden erőmmel szurkolok neked, kivált, ha tudom, mihez kell szorítanom. :) Remélem, megosztod velem (velünk) a menekülésed terveit is, hátha követni támad kedvünk, s tán személyesen is csatlakozhatunk. :) (Csak azt ne, igaz? ;) :D)

Annak idején a vidám barakk lakói euforikusan lebegve, eszük nélkül rohantak az urnákhoz, hogy elűzzék a magyar függetlenséget bénító idegen hatalom képviselőit (rendben, ebben van valami), meg, hogy neonfényes kapitalista termelési viszonyok alapjaira helyezzék a végre megszülető demokráciát, leváltva a sosem volt kommunizmust megtestesítő, országnyomorító vezetőket. Nem sikerült. S hogy miért nem, hát, mert egy nép nem tudja percek alatt önmagát leváltani, de tudja ezt hazudni, s ezzel áltatni önmagát, majd később bűnbakokat gyártani sem rest a sikertelenség bálványaképpen... Több évszázados rutinja van már ebben, de teljesítménye most van a csúcson - legalábbis remélem, mert innen akkor már lefelé (erkölcsileg felfelé) vezet az útja... :) De hagyjuk a töri leckét most. Mindezt csak azért mondtam, hogy szelíd mosollyal, kissé meglepve nézhessek a szemedbe: Kedves oDeeey, csak nem hiszed komolyan, hogy azok, ott "fent" nem tudják, hogyan élünk? Tudják, de nem érzik, nem a bársonybőrükön. A nagyobb baj az, hogy nem is érdekli őket, s ezt naponta napnál is fényesebben bizonyítják az arroganciájukkal. Ők is magyar csecsen nőttek fel, ami sajnos azt is jelenti, hogy szinte bárki, legalábbis a legtöbben ugyanígy viselkednének azokban a hatalmi pozíciókban ülve... Magyar itt mindenki, kedves oDeeey, én is, de még te is. :) Olyan ez, mint a keresztény értékrend: akkor is az járta, járja át az elméd minden zugát, beleértve akár a matematikai problémamegoldásod metódusait is, ha kézzel-lábbal tiltakozol az amúgy szelíd, szeret-vallást megtestesítő egyházak álszentsége ellen, és egyébként is kőkemény materialistának, mi több, ateistának vallottad magad a népszámláláskor. :) Így megy ez.
És így megy ez nemcsak felétek, hanem mindenütt, országszerte, gebécske vigasz, hogy nálunk sokkal kilátástalanabb helyzetű népek és emberek is élnek e bolygón. Élnek, de sokuk mégis szabadabb, mint mi! (Egyszer ezt, meg még jó néhány fogalmat érdemes lenne alaposabban körüljárni, már csak azért is, mert roppant érdekesen viselkednek kreatív elmebeli környezetben, kivált, ha némi felelős szabadság és intelligencia talajára vetődhetik a magjuk. :))
A fentiekhez tegyük azért hozzá azt is - de nem a rezsim mentése céljából! -, hogy a jelenlegi helyzetünk kialakulásának bizony feltárható és a messzi, meg a közelebbi múltba is nyúló előzményei vannak, csak hát szinte senki sem veszi jón éven, ha mondjuk egy magamfajta belepiszkál a darázsfészekbe, meg én se rajongok a darázscsípésekért, noha a csípésük gyulladt, vörös foltja dicsőség nekem, így hát nem is a csípésükre, hanem magukra a mérges rovarokra vagyok allergiás. És mindenütt ott vannak. :D De én is! :D Másrészt vannak azért objektív gazdasági kényszerűségek is a jelenlegi állapotok mögött, de nem biztos, hogy egy önmagát elfogadó, netán szerető társadalom ilyen állapotba kerülne ezek nyomásától. Mi ilyenek vagyunk... :)

Még egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt..., ja, igen, oda vágyom már, ha nem is meghalni még: nemcsak informatikai, hanem más munkát is nehéz ma már találni bárhol az országban. A dicső közmunkaprogram sem az álláskereső fiatalokat támogatja, hanem inkább a megalázóan alulfizetett munkaerővel akarja megoldani azokat, a zömmel önkormányzati feladatokat, amelyekre a költségvetésnek semmilyen forrása nincs, és ezzel látszólag a munkanélküliségi mutatókat is javítja. Pokolian nagy és ügyes hazugság ez, miként a rehabilitációs program is: nem a (már rég nem létező) munka világába akarja "visszavezetni" a még munkaképessé nyilvánított holtakat és rokkantnyugdíjasokat, hanem a költségvetést terhelő ellátásból akarja kiszorítani őket, vérfagyasztó arroganciával és szkepszissel. Ugyanezek a költségvetési és/vagy hatalom-centralizáló célok láthatók minden álhumánus hazugság mögött is (chips adó, az eü. ellátórendszer működésének szigorítása és beszűkítése, az iskolák és nevelési intézmények egyházi kezelésbe adása, illetve rohamos államosítása, stb.)...

A fenébe! Hagyjuk is ezt, oDeeey! A lényeg az, hogy szövögeted a terveidet, amely esetleg azt eredményezi egyszer, hogy batyuba rakod az édesanyád kemencéjének hamujában sült pogácsát, és elindulsz szerencsét próbálni: hazát keresni magadnak. Mert ezt az országot és társadalmát egyre kevésbé vagy képes eltűrni is, nemhogy hazádként tekints rá. Pedig a gazdasági bajok elviselése még nem forgatná ki a honfit a trikolóros gatyájából, de az a züllöttség és burjánzó agresszió, amelyet a mindenkori hatalom gerjeszt, kihasznál és meglovagol, valóban elviselhetetlen mértékűvé lesz lassan. Ez a baj. Hogy értsd: mondjuk, csórók vagyunk, szegény az ország. De élénken élnek a (keresztényinek mondott) értékek, a szolidaritás, a tolerancia..., mert a társadalom túl akarja élni a szorongatott helyzetet. Ezért belátja, hogy valóban mindenkire szükség van, s tudja, hogy csak boldog egyének alkothatnak életképes, szabad és netán boldog közösséget. Ebből pedig sok olyasmi következnék, amiből viszont mi itt semmit sem látunk. Igen, oDeeey, a melegek (társadalmi) helyzetére IS gondoltam most.

Na, de te ifjú ember vagy, ezért a keserűséget, vagy a reményvesztettség könnycseppjét nem akarom látni az arcodon! Tervezz körültekintően! Legyen a terved határozott, de rugalmas! Te magad pedig légy olyan, mint a víz, amely ezer kilométereken át kerülgeti a folyómeder óriási szikláit, a fatörzseket, meg a hidak pilléreit is, anélkül, hogy egy pillanatra is megállna vitázni, harcolni bármelyikkel, és alattuk, felettük, mellettük elfolyva, feltartóztathatatlanul halad tovább úti célja, a tenger felé! Tekintsd a jelenlétemet edzésnek! Eddig jól csináltad: bármennyire is a fejemet vetted volna legszívesebben egy-egy alkalommal, sosem árultad el az indulataidat, s lám, a blogod szépen és sikeresen él is tovább! :) Legyen is így, oDeeey, ameddig csak lehetséges!

De most már végképp legyőzött az ágyvágy... Pár órára érdemes ágynak dőlni? Mindegy, muszáj. De jó is most neked, csak épp sejtelmed sincs erről e percben, kicsi oDeeey! :D De mindjárt megyek én is kis időre, hátha összefutunk odaát, álomországban. Ha igen, én talán már megismerlek, de te nem fogsz rám ismerni, úgy hiszem. ;)
Vigyázz magadra nagyon! És ne sokat keseregj e cudar világ otrombaságain! Sugározz derűt a környezetedbe! Édesanyád kimerítő napjait is felvidíthatod, megkönnyítheted így, de hisz tudod, igaz? :)

Én ugyan nem vagyok annyira - hogy is mondtad a múltkor - "ölelős fajta", de fáradt és őszinte igen:

({)

Nyugi, messze vagyok, semmi baj! ;) :D

Kitartást a terveid megvalósításához!

@tucat: Nem talált a helymeghatározásod, merthogy nem onnan írok, amire tippeltél. A terveimről pedig hamarosan. ;)
Megnyugtató, (?) hogy nem csak én látom ilyen borúsan a helyzetet... A tipikus magyar ember, igen ez az én véleményem is! Pont ezt rühellem itt, a magyar gondolkodást - már talán említettem. Ugyanolyan csecset szopott ő is valamikor, így van... csak azóta lehet mást szop pl. az a 25 éves kis takonyképű szóvivő is, aki fura mód ilyen idős korára máris olyan pozícióban lehet... Na most én is magyar voltam, mert ugye a magyar egy irigy népség... viszont szerintem ebben okkal vagyok rosszmájú - hisz valljuk be, csak úgy nem kerülhet oda 25 éves korára az ember... Vagy anyuci-apuci segge alá pakolt mindent, vagy a már fent említett cselekvés sokszori alkalmazásának köszönhetően tarthat ott ahol. Mindegy is, a nagy része a fiataloknak meg csak szenved, és vergődik. Ejj-ejj de kikeltem magamból, nembaj most én is itthagyom, mint te tucat, nem törlöm vissza ami kibukott belőlem.
Mellesleg, akkor is felháborítónak tartom, hogy ilyen a magyar kormány, és hogy anyu már lehet meg se éri a nyugdíját, mert agyon dolgoztatják őket. Hagyjuk. Vannak terveim, és szeretném is szépen sorjában megvalósítani őket. 10 évre előre megvan, mit szeretnék elérni! Ezalatt rengeteg élettapasztalatot szerezni, és tanulni a dolgok mikéntjéről... No, de most megyek angolozni ;):)
@alealejandro: Köszi :)

That was an excellent idea, oDeeey! And I'll bet you that this is a part of your ten-year project that has just got a rocket-start right these days! :) Go!

Anyway, as regards the Hungarian power structure, it's origin and the way how it has been forming during (at least ;)) the past two decades, we have to say, everything is quite clear - for some (just think about the governments of the colledge room mates, etc... :D, and that means you're obviously right).

Ej, ej! Jól tetted, hogy kifújtad magadból a gőzt! :D
Azért ne légy ennyire elfogult a saját korosztályoddal szemben! Nem csak a fiatalok szenvednek és sodródnak kilátástalanul. Magad is aggódsz édesanyád egészsége miatt, aki azért már nyilván nem kamaszlány (:D), még csak nem is huszonéves. :) De te vigyázhatsz rá, sokat tehetsz a nyugalmáért és az egészségéért is, ha tudod, hogy a testi egészségünk ezer szálon összefügg a mentális épségünkkel és a lelki kondíciónkkal. Már korábban is utaltam erre, amikor azt mondtam, hogy a gazdasági problémák és a szegénység egy bölcs egyénekből álló, tehát bölcs közösséget nem tud padlóra küldeni, sőt, komolyan megviselni sem... Mit gondolsz, miért? Tényleg kíváncsi vagyok, megfejted-e a rejtélyt. Szerintem igen, méghozzá különösebb nehézségek nélkül. :)

Úgy döntöttem, ezúttal megleplek a rövidségemmel, bár, bevallom, nem megy könnyen az ily korai elnémulás, igaz, a kimerültség segít ebben némiképp. :)

Jut eszembe! Ezzel kellett volna kezdenem! Az ördögbe is! Épp megálltam Tokajban egy rövid pihenőre, meg eldönteni, hogy Nyíregyháza, vagy Miskolc legyen-e a további útirány. S közben a laptopon látom a válaszodat! Akkor hát ezzel az úttal az ördögnek tartoztam. Sebaj. Visszafordulok, hazamegyek. :D
Nyugi! Ez csak tréfa volt! Igaz, vagyok én olyan zűrös alak, néha magammal szemben is, hogy nehezen döntöm el magam is, mi tréfa, s mi nem. :S De ez az volt, tehát megnyugodhatsz (ezúttal ;)), tehát:

Jó éjt! Szép álmokat!

...Nem..., most nem ölellek meg, nehogy túlságosan megszokd, és kiüresedjen a csodás, ünnepi gesztus... :)
Amúgy meg örülök, hogy ilyen jól viselsz engem, oDeeey! :D

oDeeey aggodalmában én is osztozom a jövő tekintetében. Épp a napokban adtam én is be pár pályázatot egy helyi céghez (egy kisvárosban lakom), ami felé küldöm a pozitív energiákat, hogy ne házon belül döntsék el a meghirdetett pozíciók sorsát. Ekkor tudatosult bennem, hogy annyi bizonyítvány fénymásolatot mellékelek, amiért plusz költséget fognak majd felszámolni! :)
A válság kirobbanása következtében én is le lettem építve 7 év munkaviszony után csak azért, mert a közvetlen főnökömnek nem tetszett, hogy én diplomás leszek, neki pedig csak technikumja van. Egyszerűen féltette a seggét. Nehezen, de megértettem az ő szempontjait is. Azóta, hogy eljöttem a multitól, nem találom a helyemet. Ennek már több, mint két és fél éve. Azóta voltam intenzív angolozni, nyelvvizsgázni és paralel ECDL vizsgát is letenni. Dolgoztam egy egyesületnél és most egy múzeumban. Mindkét helyen határozott idejű szerződéssel.
Nem akarom még nagyobb lére ereszteni a nyomorom ecsetelését, csak fel szerettem volna vázolni, hogy felém sem fáklyásmenet az élet (bár ezzel sem mondtam újat).
De!
Amit megtanultam ez alatt az időszakban, hogy fel kell eleveníteni minden ismerőssel a kapcsolatot, tudjon mindenki RÓLAD és a helyzetedről, mert abban a pillanatban, ahogy valaki hall majd valami neked való lehetőséget, hidd el keresni fognak! És sokszor ez a legjobb, mert a munkák nagy részét nem hirdetik meg a cégek, hiszen a dolgozók ezt úgyis megteszik!
Egy a lényeg: ne add fel és tudjanak rólad a barátaid, ismerőseid, szomszédaid, hogy állást keresel és milyen típusút!
Remélem megtalálod mielőbb álmaid állását! (és azt is remélem, hogy ezzel a pár sorral segíteni is tudok/tudtam!)
KisPoczok

@KisPoczok:
Biztos vagyok benne, hogy a tapasztalataid megosztásával segíteni tudtál, és tudsz a jövőben is.
oDeeey aggodalmai valóban nem alaptalanok, de azért a helyzet mégsem teljesen kilátástalan. Végső esetben érdemes elgondolkodni egy honfoglaláson, vagy inkább így mondom: új haza keresésén, ami nem is új, hanem az agyarországi fogság után sokunk (nemcsak a bármiben "mások") számára az első lenne talán... Tudom, nem egyszerű egy ilyen döntést meghozni, és nagyon megértem, hogy a legtöbben tényleg csak végső megoldásként gondolnak erre. Én is.

Mint mondtam, hasznosnak ítélem a javaslataidat. De már régóta motoszkál a fejemben egy gondolat, amelyet oDeeey egyik határozói mellékmondata tart életben. Ezt írja: "...egy meleg embernek is ugyanolyan problémái vannak, mint egy heterónak..." Ez, az általánosan emberi problémákra nézvést igaz, de ha ebből indulunk ki, akkor megfeledkezünk egy olyan, hetero és meleg aspiránsok közötti, lényeges különbségről, amelynek tudatában viszont növelhető egy meleg munkavállaló felvételi esélye a magyar munkáltatók többségénél. Főleg nemzetközi, de közvetett becslésre alkalmas magyar statisztikai forrásokból is tudjuk, hogy a pályázati anyagokat - tisztességes eljárást feltételezve is - összetett szempontok szerint bírálják el, és sok egyéb, néhol jogsértő szempont között, ki nem mondva ugyan, de ott lapul a szexuális orientációra utaló információk kiszűrése és felhasználása is. Ez természetesen nemcsak az írásos anyagok, hanem az állásinterjúk, és az azokat kiegészítő tesztek kiértékelésére is érvényes. Röviden: igyekezzetek az anyagok elkészítése során kerülni minden olyan közlést, vagy akár csak halvány utalást, amely a másságotokra enged következtetni, vagy annak akár csak a halvány lehetőségét villantaná fel! A szóbeli meghallgatásokon is igyekezzetek oldottan, közvetlenül, természetesen, de kellő motiváltságot sugározva szerepelni, ha kell, okos kitérő válaszokat adva a túlságosan intim, inkvizitív érdeklődésre! Ilyenek lehetnek a szexuális identitásra és/vagy irányultságra való nyílt rákérdezések, vagy a családtervezéssel kapcsolatos faggatózások is, de a kapcsolatrendszert feltérképezni igyekvő, többnyire ügyesen más témához (pl. üzleti kapcsolatépítési tőketartalékok...) kapcsolt, vagy a csapatmunkával összefüggő motivációk kipuhatolását célzó kérdések is. A legveszélyesebbek azonban a tesztek, amelyekbe furmányos kontrollkérdéseket is beépítenek. A legjobb, ha begyakoroljátok egy átlagos hetero fiatalember szerepét és vélhetően hiteles, hozzátok is közelálló, rátok illeszkedő attitűdjeit, mert ezzel csökkenteni tudjátok azt a jogellenes hátrányt, amivel egy meleg srác vesz részt az álláskeresésben (agyarorzszágon a munkáltatók kb. 40 %-a végez ilyen diszkriminatív szűrést, törvénytelenül ugyan, de ezzel a tudattal nem sokra megyünk, igaz? :)).
Ne higgyétek, hogy az ilyen hozzáállás a részetekről hazug, csaló, vagy jellemtelen lenne! Nem az, hiszen nem hazudtok: a munkáltatónak a munkaerőtöket, és nem a magán- vagy a nemi életeteket adjátok el, hisz az utóbbinak az égvilágon semmi köze az állás betöltésére való alkalmasságotokhoz! Ezt nagyon jegyezzétek meg, mert ha megtudom, hogy elbizonytalanodtok, megijedtek, remegő térddel megfutamodtok emiatt, hát én olyan haragra gerjedek, hogy... :@ :D Ne tegyétek! Ne a haragom miatt, hanem magatok miatt. Tudjátok: mint a víz, mely nem küzd, nem vitázik a medrében az útját álló sziklával, hanem csendesen, kérlelhetetlenül gravitálva, körülfolyja azt, és szemtelen egykedvűséggel folytatja az útját a tenger felé. :) Legyetek ti is ilyenek ezekben a helyzetekben. De egymás és az igaz barátok medrében jóval alacsonyabb viszkozitással csörgedezzetek! Mondjuk olyannal, amilyennel a sűrű, kristálytiszta méz csorog. :)

Annyira jó, hogy vagytok, és szólhatok veletek! :)

Aludjatok jól! S ha hosszabb-rövidebb ideig egyedül vagytok is, a magány félelmeit soha ne engedjétek be magatokba! Legyen elmélyült és termékeny az egyedüllétetek, hogy megoszthassátok annak a gyümölcseit is, amikor majd eljön az ideje! Mert eljön - haladóknak: folyamatosan jelen is van ;) -, efelől ne aggodalmaskodjatok!

({) :)

@tucat: Megkésve bár, de törpe nem! :)
Köszönöm a támogatást! Lelkiekben erősítenek szavaid és úgy érzem, hogy ilyen támogatásra mindannyiunknak szüksége van a nehéz időkben. A kellemes időkben pedig a lehetőségre, hogy örömünkben más is sütkérezhessen.
"Annyira jó, hogy vagytok..." - ezt a mondatot imádom a legjobban! Nagyon jól esett a lelkemnek! Gondolom oDeeeynek is. Ráadásul láttatlanul, ismeretlenül kapok egy ilyen "örömfröccsöt"! Köszönöm szépen!
Lelkiek terén van egy srác, akinek már 2 és fél éve fúrom magam a szíve közepe felé, valamint tépázom az idegeit. De azért itthon, mégis csak egyedül ülök a szobában... Ekkor azért kissé le szoktam ereszteni. És ilyenkor jön egy ilyen kedves megjegyzés! A legjobbkor! :)

Munka terén változások álltak be az életemben. Ezeket nem akarom most ecsetelni még egyszer. Ha gondolod/gondoljátok nézz/nézzetek át hozzám is.
kispoczok.blog.hu/2011/11/30/utolso_munkanap_11
kispoczok.blog.hu/2011/12/01/a_tegnapom

És talán egy kicsit jobban meg is ismerhettek!
További szépeket! Az élet szép!
KisPoczok

@KisPoczok:
A lelkesedés őszinte felkiáltása volt az csupán, KisPoczok, de szívből örülök, ha ezzel sikerült hozzájárulnom az akkumulátoraid feltöltéséhez.

Én is remélem, hogy oDeeey is felszippantott ebből az energiából valamit, mert úgy érzem, néha nagyon mélyre engedi zuhanni magát a srác, s ilyenkor szó szerint elszorul a torkom, szűk a mellkasom, és elkeserít, meg dühít is a tehetetlenségem: felbecsülhetetlen értékeit herdálja el ostobán a társadalom, és semmit sem tehetek ez ellen! Talán ennyit, amennyit itt teszek, vagy néha kicsivel többet is... De ez nem egyszerű elhivatottság, hanem gyermekien őszinte önzés is a részemről: ha egy virágból az ártatlanság illata száll felém, méhecskévé (jó, néha vaddarázzsá :D) változom, és a szirmok közül nem könnyű olyankor elhessegetni engem, míg degeszre nem zabáltam magam az édes nektárból, ahhoz viszont évekig, vagy évtizedekig kellene egyetlen virágból szippantgatnom. Sosem sikerült még gyomorrontást kapnom, mert annyi mézet, amennyi nekem már komolyan megártana, legfeljebb a világ összes ártatlan virága termel, és nagy fájdalmam, hogy mindegyikből nem kortyolhatok. :) De nem is éhezem, hisz a körülöttem lévő réten is virul az ártatlanság-virág, s a kifinomult szaglásom messziről jelzi a helyüket a tengernyi gyom között. :)
Így hát én tartozom köszönettel nektek, hogy vagytok, és ha félénken is, de ki-kibontjátok a szirmaitokat, hogy - úgyszintén félénken, nagy köröket berepülve - rátok találhassak! Tényleg jó, hogy vagytok! S ha nekem jó, legyen az nektek is!

(oDeeey-virág huncut szirmai is színt váltanak néha: nemrég eltüntette egy rossz hangulatú, kesergő bejegyzését. A helyében meghagytam volna azt is útjelző karónak. Igaz, megfogadta, hogy törli, ha "értelmesebb" feljegyzésre ad okot a sorsa. Adott. Adjon is! :D)

Jártam már a blogodon, és továbbra is figyelni foglak..., fogok. :D

@KisPoczok: Tök jó blogod van neked is! Ha van kedved linket cserélhetnénk :)

@tucat: Drága tucat!! Hát én most dőlök a röhögéstől! :D
Marhajó lett ez a szöveged, persze tudom hogy komolyan gondolod, és komolyan is veszem a vaddarázs zümmögését.
Amúgy fóbiám van a méhektől (xD); darazsaktól mióta fülen csípett egy istenverte vaddarázs. Ha csak meglátok egyet, fülem - farkam khm behúzom :D
De a tucat féle vaddarazsat szívesen hallgatom zümmögni...
Ja, és én is köszönöm hogy vagytok, és írtok!! :)))))

"Ezt szépen megúsztam! Zümm-hümm!"
Így duruzsol az éhes vaddarázs.
"Rámlehel, nektárja édes! Ühüm!"
Holott pompás virága rám allergiás. :)

Ha pollenjén néha kis méreg terem,
Rám tapad, s megcsípi a potrohom,
Fullánkom gyenge, megszúrni nem merem:
Bársonyszirmai nékem édes otthonom!

Csak szereptévesztő, szelíd méh vagyok,
Ártalmatlan, mint orrodon a pattanás.
De álmodni én is szoktam, mint a nagyok:
Ma este én voltam a rettegett vaddarázs!

Aludj jól, oDeeey! Álmodban szelíden zümmögjön a darázsdal! :D

({)