Megérkeztem a világ közepébe: Londonba! Más világ, nem csak a melegek helyzetét illetően, de sok más dologban is. Tetszik, jól érzem magam, és most dolgozom a dolgaim felépítésén.

Cirka két hete egy szombat délelőtt útnak indultam a nagy útra. Az elbúcsúzkodás már napok óta tartott, ami mindenkit megvisel, engem is egy kicsit. Elköszöntem a barátaimtól, a rokonoktól, tesóimtól, és végül anyukámtól is.

A vasútállomáson a Ferihegyre tartó vonatomra várva bizony sírásban törtünk ki, mind a ketten, mivel tudtuk, hogy egy jó darabig nem látjuk majd egymást. Én csak a nyakába borultam, és szorosan magamhoz öleltem. Nehéz volt, mert szeretem őt, és ha belegondoltam hogy valószínűleg minimum fél évre nélkülözni fogom őt, és ő engem, a szívem szakadt meg. Ugyanakkor tudtam, hogy el kell induljak, ki kell repüljek a fészekből, nekem Londonban lesz jövőm, és boldog életem, mennem kell. Erre gondolva már is jobban éreztem magam.

Elindult a vonat, magam mögött hagytam a magyarországi életem, a barátaim, a szüleim, és a testvéreim is, és elindultam a régóta dédelgetett álmom útján. Felértem a Liszt Ferenc Repülőtér-re, 2 elég nehéz csomaggal, és megvolt a becsekkolás, biztonsági átvilágítás, majd felültem a repcsire, és elrepültem közel 2000 km-rel távolabbra.

A landolás után máris egy nehezen megfogalmazható boldogság tört rám. Itt vagyok!

A csomagjaim felvételénél várakozva a magyar "k*rva anyját haladjon már ez a szar" helyett mást hallottam. Angol szavakat. Sőt, mi több, láttam is valami szépet! Egy korombeli srácot, akiért kijött a reptérre egy másik fiú, és megölelték majd szájon csókolták egymást! Egyből az jutott eszembe, hogy na ezért otthon minimum egy nagy adag buzizást kapnának, de itt szabad. Éreztem, hogy jó helyre jöttem.

Késő este a szállásomra érkeztem, ami átlagos, a szoba okés, a konyha és a fürdő nem valami igényes, de kezdésnek elmegy. Elkezdtem az álláskeresést, ügynökségek felkeresését, valamint a jobcenter látogatását is. 1 hét eltelte után akadt a horgomra egy webdesigneri állás, ahol 1 napot dolgoztam, mert sajnos feketén akart dolgoztatni a pakisztáni főnököm, én pedig azt mondtam hogy nem kérek ebből. Így aztán folytattam az álláskeresést. Holnap megyek ismét egy ügynökséghez ahol ha minden jól megy hoteles melót vagy felszolgálóit tudnak közvetíteni.

Maga a város gyönyörű, nagyon tetszik a hangulata, a színessége, az emberek kedvessége, és hogy pezseg, tele van lehetőséggel.

Nap mint nap rengeteget utazom, mivel minden messze van egymástól, viszont eközben legalább várost nézek. Voltam már a London Eye-nál, ami a kedvenceim közé tartozik) a Tower Bridge-nél, sőt át is sétáltam a hídon. Trafalgar Square és Piccadily valamint Oxford Circus is általam sokszor látogatott helynek számít, mivel a munkaközvetítők is erre felé vannak.

Fotózok sokat, mindig megragad valami. Panorámaképeket szeretek csinálni, de alapból ha látok valamit ami megfog, azt szeretem lefotózni. Ilyen volt például a buszállomáson parkoló double decker buszok egyike is. Nyilván nem véletlen: az oldalán látható felirat miatt. :)

Röviden, tömören most ennyit felőlem, hamarosan újból jelentkezem.

Most viszont angolosan távozom (...)