Homofób emberek támadásairól, és egy konkrét napomról, néhány évvel ezelőtti mindennapjaimról írtam előző bejegyzésemben. Elég kemény időszak volt, de túléltem.
Lelkiekben elég mély nyomokat hagyott, például a mai napig álmodom ezen dolgokkal, ezekkel az emberekkel, és a lelki terrorral. Egyik alkalommal azonban már túljutottam azon a ponton, hogy kiálltam saját magam mellett, és az álmomban sikerült is meggyőznöm őket arról, hogy talán nem kéne engem utálniuk.
De vajon mitől függ, hogy ki milyen ember, és mitől lesz valaki jó ember? vagy talán úgy tegyem fel a kérdést, hogy mitől lesz az emberek szemében egy meleg ember jó ember?
Az én érveim a következőek voltak: segítek másokon, nem élek erkölcstelen életet, próbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen...
Lehet, ha nem lennék meleg én magam is egy felfuvalkodott alak volnék. De így megtanított az élet arra, hogy ne ítéljek el másokat elsőre, előbb ismerjem meg az illetőt, és másképp fogjak fel dolgokat.
Ezzel csak annyi a baj, hogy én hiába gondolkozom/élek így, ha az emberek nagy százaléka nem teszi ugyanezt, és nem is akar változni!
Az olyan emberek aztán persze folyton ott kötnek bele a másikba ahol tudnak, tőlük volt rémálom 4 évig a középiskola. Nagyon egyszerű buzizni valakit, úgy hogy azt sem tudja valóban meleg-e a delikvens. Én ma már próbálom elereszteni a fülem mellett ha hallok ilyesmit - bár szerencsére mára már nemigen történik meg ezen esemény.
Mellesleg pedig ma jól megleptetek kedves olvasóim! Az elmúlt 24 óra alatt "csupán" 19 új hozzászólás érkezett, és 2 privát üzenet a blogomra. Köszönöm nektek az interakciót, jó látni, hogy van értelme írnom... ;) Üdv. Néktek :)
