Úgy? Hát a szeretet szentsége felforgatja és kiszorítja a hagyományos keresztényi család szentségét?! Na, ezt tudja meg Harag püspök és Tömjén s/s! :D

Tudom, a történet nem valódi, de ehhez hasonló, spontán szerveződésű szeretetközösségek bizony léteznek sokfelé, talán még a kies, múltba (régi szép idők...) révedő tekintettel a királyság maszlagja után sóvárgó honunkban is... Mert a sátánt talán meg lehet állítani, el lehet kergetni egy fakereszttel, meg egy fokhagymafüzérrel, de a szeretet sokkal szívósabb portéka annál, atyuskák, amint azt Jézus barátunk is igazolta a vértanúságával. Ja: számomra ő a szeretet egyik közismert vértanúja, és lám, ma is vannak "reinkarnációi", akik élhetővé varázsolják ezt a rideg világot a puszta jelenlétükkel és kisugárzásukkal, noha a legtöbbjükről senki sem tudja ezt, még a közelükben élők közül is jó, ha páran sejtenek valamit e "fura", derűt sugárzó lények lényegéről... :)

A film valóban nem eseménydús, nem pörögnek a figurák sem fizikailag, sem pedig mániákusan az eufória és a depresszió szakadéka közt, nincsenek nagy kontrasztok sem a vizuális, sem a hangeffektekben, esztétikailag már-már (szándékoltan) monoton a produkció, de a háttérgondolatok, amelyeknek az asszociációi végig kísérik és kísértik az érzékenyebb lelkű nézőt, bizony a filozófiai és etikai mélymerüléshez szokottakat is próbára teszik: máris lehet lehengeríteni a szőnyeget, hogy kezdetét vehesse a gyökerekig ható vitába fulladó moralizáló zsinat, jó esetben eucharisztikus liturgiával a végén. Persze, nem kötelező a deepdiving, ennyire mélyre nem kell elmerülni; bizonyára akad a nézők közt olyan is, aki a szeretetkapcsolatok megejtő, de még a felszín közelében is morális buborékoktól zavaros, langyos vizébe mártózással is beéri. Az is valami, ahhoz legalább nem kell komolyabb előkészület, sem drága búvárfelszerelés. ;) :)

Ezt én olvastam könyvben. Nagyon tetszett. Viszont a film az nem jött be. Nem adta azt vissza, amit a könyv nyújtott. Csalódás volt számomra.