Olasz meleg barátság, homoszexualitás itt, és otthon. Valamint érzések a kint tartózkodásom során felfedezett dolgokról.

El vagyok veszve. Tudom, sokan mondják. Annyira időhiányban szenvedek itt Olaszországban, hogy sajnos nincs időm mikor írni. Viszont most pótlom, mesélek, ugyanis történt ez-s-az.

Már mielőtt kiutaztam olaszba, elhatároztam, hogy szerzek néhány helyi meleg barátot, mert szükségem van a meleg társaságra. A kékiwiw-et hívtam segíteni, és sikerült is. Leveleztem néhány fiúval, közülük 1-el már egy találka is összejött.

Egy hétvégi napon délután 3-ra beszéltünk meg találkozót egy helyi parkban. Pontos volt, bár a kép alapján én nem ismertem volna fel. :D De aztán ő rám integetett. Helyet foglaltunk a parkban, és beszélgetni kezdtünk - angolul.

Többek között arról beszélgettünk, hogy milyen egy meleg élete Magyarországon, és milyen lehet Olaszországban homoszexuálisnak lenni. Ő elmondta, hogy eddig nem igazán érte semmilyen atrocitás sem homoszexualitása miatt, nem volt emiatt problémája.

Én is elmondtam az én történetemet, a lelki terrort, és hogy nálunk milyen is az egész homoszexualitás megítélése, hogyan viszonyulnak az emberek a melegekhez, és hogy még egy melegfelvonulást sem lehet úgy megtartani, hogy azt ne tojásdobálás kísérje. Meglepődött rajta, nem gondolta volna, hogy ilyen a helyzet felénk. Viszont annyira nem rossz, mint az oroszoknál, ugye? - kérdezte. Hát mondom nem, szerencsére attól azért messze állunk! :D

Gyorsan elszállt az a pár órácska amit együtt töltöttünk, és mennie kellett. Megbeszéltük, hogy legközelebb megnézhetné, hol lakunk, és meghívtam őt egy magyar ebédre is.

Következő hétvégén egy kis városi séta után buszra ültünk, és hazajöttünk ide a szállásunkra, ami egyébként egy egyetemi kolesz. Bemutattam az Imrének (szobatársam) majd gyors megterítettem, és ebédeltünk. Tyúkhúslevest csináltam (leveskockából persze :D) meg sütöttem palacsintát, és volt kakaós, fahéjas-almás kétféleképpen tálalva, a hagyományos feltekerős és a háromszög alakban hajtogatós módon. :D

Nagyon ízlett neki, a palacsinta pedig különösen. Ebéd után elvonultunk, és netezgettünk, meleg témákról beszélgettünk. Mutattam neki pár meleg ismerősömet facebook-on, valamint ő is ugyanígy.

Jól elvoltunk. Nagyon jó kis nap volt, szép emlékekkel, és közös élményekkel.

És most pedig az érzéseimről, a változásokról...

Az ittlétem alatt pozitív változásokon megyek át, legalábbis szerintem. Hirtelen elkezdtem élni a saját életem, hirtelen jól kezdem érezni magam itt, tetszik ez a helyzet, hogy független és szabad vagyok, és a melegségem is egyre inkább meg tudom élni. Nehéz ezt kifejezni, nem tudom, hogy értitek-e, mit érzek.

Azt is érzem, hogy bejön ez az életforma, és nem szeretnék "visszazuhanni" majd a hazatérésemkor arra, amiben éltem. Kinyílt a világ, és a szemem: szeretnék elköltözni Magyarországról, és folytatni, vagy újra elkezdeni(?) az új, saját kis életemet.

Úgy sejtem, édesanyám nem gondolja, hogy ilyen változásokon megyek itt át, így valószínűleg egy hatalmas és komoly anya-fia beszélgetést kell majd tartsunk a jövőbeli terveimről, ha hazaértem.

Eszembe jutott sokszor tucat is, aki lelkes hozzászólásokkal próbált rávilágítani arra, hogy ÉLJEK. Jelenleg úgy érzem, ÉLEK! ;) :)

A fentebb látható szivárványos képpel búcsúzom tőletek most, ez a graffiti amúgy itt egy közeli kis utcában van, úgy megakadt rajta a szemem. :D (A LIFE felirat persze nincs a falra festve.)