i.e. a görögök teljesen normálisnak tartották a homoszexualitást és csak a szerelem szépsége volt a fontos, és ne mond hogy ez nem normális a melegség teljesen normális, a mai emberek világnézete nem az! :)

@Miranda*: Én azért bízom abban, hogy ez változni fog, és valamikor elérünk oda, hogy elfogadott dolog lesz, rájönnek, hogy semmi rossz nincs a homoszexualitásban!

Igen, oDeeey, azt hiszem, jól összefoglaltad a rejtőzködés okának lényegét. Az okafogyott prejudikációk előtörténetéről ez ügyben, más bejegyzés alatt, már beszéltem, (talán az anatómiájáról és aktuális működéséről sem ártana egyszer egy kissé bővebb analízis) de talán itt kellet volna inkább. Sebaj, mert ennek, a téma természeténél fogva, a blogod bármely kérdéséhez köze van.
Örülök, hogy - rejtőzködve, fedezékből ugyan, ami, mint már erről biztosítottalak, jelen körülmények között szerintem is érthető és ésszerű - a bloggal te is megpróbálsz hozzájárulni a sötétség eloszlatásához, mert lehetőséget adsz - ahogy írod - "arra, hogy az közelebb kerüljenek, megismerjenek egy meleget" az olvasók, és esetleg akár felül is vizsgálják az előítéleteiket.
Írj bátran tovább! Ígérem, rajtad tartom a szemem! Azaz, csak tartanám, ha tehetném..., de sajnos nem tehetem, mert igyekszem ugyan, de annyira nem kerülhetek közel egy meleghez (hozzád :D). Ne aggódj hát, rajtad nem, de a blogodon igen! ;) :)
Remélem, jól, és sokáig bírod a csipkedést. Tudnod kell, hogy (pirulva álcázott) tisztelet és mély szeretet az alapanyaga. Finom kelme az, nem sértheti fel a bőrödet, ne félj! ;) :D

Kedves Miranda!
Bocs, hogy itt és így írok neked, de ezzel megspórolok egy újabb bejelentkezést. Remélem, így is elolvasod.
Az, hogy mi normális, és mi nem, mindig az önkényesen (meghatározott, többnyire hatalmi, ritkábban, vagy ezzel együtt szélesebb közösségi érdekek szempontjai szerint) megállapított NORMÁK alapján dől el. Korábban, egy másik bejegyzés alatt próbáltam megmutatni, hogy az egyes jelenségek, emberi magatartásformák megítélése hogyan és miért változott az emberiség, általunk úgy-ahogy megismert történelme során. Néhol arra is utaltam, hogy az egyes társadalmak etikai és jogi normarendszere különböző volt, és sok mindenben különbözik a mai közösségek normáitól is, ezért természetes az is, hogy az elődeink társadalmában norma szerint elfogadott magatartási, viselkedési minták és szokások nagyban különböztek egymástól, miként a mai, önmagukat demokratikus jogállamként definiáló erőszakszervezetek és közösségek, társadalmak is sajátos, de az említett előzményekre visszavezethető normák szerint működnek. Szokták ezt történelmi fejlődésnek is nevezni, de részemről, ezeregy okból, csak részleges az egyetértés ebben, éppen a "fejlődés" szó miatt, ezért, ha lehet, én inkább a kevésbé vitatható "változás" megjelölést preferálom. :) Hallatlanul izgalmas és bonyolult kérdés ez, de a lényege valóban pontosan annyira egyszerű, ahogyan megfogalmaztad: ami nem árt, hanem használ a közösség tagjainak és az egész közösségnek is, azt norma szerintiként érdemes elfogadni. Szigorúbb megfogalmazásban: aki a közjó érdekeit szolgáló értékeket elutasítja, az vét a közössége ellen, tehát erkölcstelenül (sok esetben jogsértő módon is) viselkedik, s ez, a közösség és az egyén roppant bonyolult viszonyrendszerének az alaposabb elemzésébe nélkül is könnyedén megérthető, axiómaként elfogadható állítás, úgy vélem. A melegek diszkriminációja is pontosan ilyen. Ma már tudjuk ezt, de évezredekkel ezelőtt..., nos hadd ne ismételjem, mert ez, az előítéletek történetének részeként, már megjelent a blogon egy másik bejegyzés alatt.
Ami pedig a görögöket illeti... Nos, valóban rugalmas értékrendű kultúra volt az övék, és sok szempontból toleránsabb is, mint a később kialakult, a mi társadalmunk érték- és normarendszerét is alapvetően maghatározó és évszázadokra gúzsba kötő, európai típusú, keresztény civilizáció. De ezzel együtt sincs tudomásom arról, hogy a görög társadalmak (a többes szám csak azt jelzi, hogy a hellén kultúra számos, a társadalom szerkezetét is mélyen érintő és alapjaiban átrajzoló változásokon ment keresztül a több évszázados fennállása során) bármely időszakában általános, tömeges és főleg ünnepelt jelenség lett volna a homoszexualitás. Tény, hogy - a hellén mitológia jól ismert alakjaira ruházott etikett is igazolja ezt - a köznép is toleranciára kényszerült egy sor, ma ismét kevésbé elfogadott jelenséggel szemben, ahogyan azt is tudjuk, hogy az arisztokrácia körében semmilyen törvény, vagy etikai norma nem korlátozta különösebben a szabados magatartásformákat, beleértve az epizód jellegű, a módszertani (lásd katonai kiképzés), vagy akár a valódi (értsd: rögzült, masszív) homoszexuális viselkedést, amely esetenként életvitelszerűvé is válhatott. Ennek megértéséhez itt és most talán elég annyit tudni, hogy a társadalmi ranglétra felsőbb fokai közelebb álltak az istenek világához, így az itt helyet foglalók minden szempontból "egyenlőbbek" voltak másoknál, még a híres görög demokrácia idejében is. "Egyenlőbbek" ma is vannak, igaz? (Ismerek egy témába vágó, remek kis viccet is erről, de most hagyjuk a tréfát! :)) Mindig is lesznek, mert az emberi önző) természet mindig képes lesz hazudni - magának az embernek. :D
Remélem, Miranda, nem vezet félre a magyarázó szöveg! Mert, a görögök egyéni szabadságfogalmától és normáitól eltekintve, lényegében megint egyetértünk: ami senkinek sem árt (netán használhat, és általában használ is), az nem lehet tilos!
Azt hiszem, így rendben is vagyunk, kedves Miranda. Ugye? :)