... na nem a blogot hagyom abba, nem kell aggódni, csak az itteni életem.
Végre sikerült elindulni az álmaim felé vezető úton. Legalábbis úgy néz ki. Új életet szeretnék kezdeni, magyar mentalitású emberek nélkül, új környezetben, új barátokkal. Erre fogok törekedni.
Ahogyan azt olaszországi beszámolómban említettem, itthon voltam egy időre, de nem akartam sokáig maradni.
Így aztán az októbert már Londonban kezdem! Bizony, a hét végén indulok, magam mögött hagyva a negatív dolgokat, a megaláztatásokat, melyeket melegként magyar földön kaptam, (és kaphatnék) és előre tekintve, szeretném megtalálni a számításomat.
Persze a sok rossz mellett itt hagyom a barátaim is, a rokonaim, tesóim. Ez már kevésbé jó érzés, sőt nagyon is nyomasztó most még, viszont tudom, hogy helyesen cselekszem. Mennem kell, mert itt nem vagyok boldog, és többre akarom vinni. Vágyom a jobbra, és igyekszem minden erőmmel azon lenni, hogy valóban jobbá is változzanak a dolgok.
A meleg fiú blogja ettől még nem zárul be. Folytatom internetes naplóm írását, melyben remélem hogy egyre több pozitív dologról tudok majd beszámolni Nektek! :)
Egy rögtönzött, igazából indulatverssel búcsúzom most tőletek egy időre, viszont figyeljétek a blogot, mert egyszer csak jelentkezem, addig is szavazzatok, írjatok nekem üzit, vagy olvasgassátok eddigi bejegyzéseimet.
Csók a családnak! :) and don't forget to MIND THE GAP! :D
Magyarország, ne sirass! Én sem miattad hullajtom könnyem, csak azon emberektől való elbúcsúzás miatt, akiket szeretek.
Elűztél innen, mert nem nyújtottál számomra meleg táptalajt,
ehelyett sanyargattál társadalmaddal, és mentalitásoddal te nyomorult!
Mi jogon kérnéd hát, hogy legyek büszke magyarságomra, ha való önmagam sem lehettem saját hazámban?
