Elolvastam a bejegyzéseidet. Tetszik, ahogyan az önmagad és a világ felfedezésével kapcsolatos élményeidről és az ezek nyomán támadó gondolataidról írsz, oDeeey! Mihelyst az időm engedi, megosztom veled néhány észrevételemet. Írj továbbra is őszintén, nyíltan és bátran! :)

@tucat: Köszönöm! Igyekszem. Most pl. felújítottam az oldal designját.
Örülök, ha kapok visszajelzést az olvasóktól, ha érzem, hogy van miért írni.
Várom majd az észrevételeid! :)

Tehát a környezeti hatások mellett törsz lándzsát. Rendben oDeeey. Megteheted, mert eleddig senki sem tudott cáfolhatatlan bizonyítékokkal alátámasztott választ adni a bejegyzésed címében megfogalmazott kérdésre.
Ha azonban a férfi homoszexualitás klasszikus definíció szerinti jelenségét vizsgáljuk (a leszbikus nőket most figyelmen kívül hagyom, mert az ő orientációjuk eredete és mechanizmusa lényegesen különbözik a férfiak melegségétől, miként a homoszexuális epizódjelenségeket, pl. a kollégiumi, gyermekotthoni, vagy akár a fogva tartottak körében tapasztalható, eredendően nem homoszexuális késztetésű magatartásformákat sem érintem, amelyek amúgy is kilógnak a definíció alól), két megállapítást biztosan tehetünk:
A világszerte eddig összegyűjtött temérdek adat statisztikailag bizonyítja, hogy
1. manifeszt, azaz a definíció szerinti homoszexualitás sem domináns, sem recesszív módon nem örökölhető;
2. a környezeti hatások (a homofób társadalmakban: miliőártalmak) önmagukban nem okoznak homoszexuális orientációjú személyiséget.
Vicces, ugye? Mert, hogy akkor mitől is lesz valaki meleg?
A statisztikai módszerek (jobb híján :)) alábecsülése nélkül azonban akad egy igen figyelemre méltó, megalapozott gyanúja a genetikának: az anyai x kromoszóma egyik allélja esetenként szerfelett különösen viselkedik a fiú utódokban, akik azonban, tekintve, hogy az y kromoszómájukat örökítik az utódaiknak, semmiképp sem tudják ezt tovább adni! Okkal gyanítható, hogy azok a fiú utódok, akikben ez az allél aktív, sajátos idegrendszeri anatómiájukon (melynek, eredetileg kanadai kutatások eredményei szerint egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a hemiszférák közötti intenzív, a nők átlagát is meghaladó kapcsolat és kommunikáció) kívül a neurotranszmittereik arányában is különböznek némiképp a heteroszexuális társaiktól. Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi, manifeszt, a maghatározásnak megfelelő homoszexuális irányultságot (minden tyúk madár, de nem minden madár tyúk :)). Úgy tűnik tehát, hogy talán a fenti, öröklött idegalkati sajátosságok mellett szükség van a megfelelő miliőre is, amely mintegy kibontja, támogatja e „szoftver” optimális működését. Enélkül a program nem fut jól, vagyis emberkénk, több-kevesebb feszültséggel, és nem tudván, mi a baj, élete végéig elvegetál a környezeti elvárások sodrában: heteroszexuális életvezetéssel tengődik. Sok ilyen lehet, különösen a keresztény és a hozzá nem véletlenül hasonló dogmatikájú iszlám vallású világban, ahol bizony a vallásokat szervezett intézmények (egyházak) uralták és irányították, s ezek éveken át az állam részeként, vagyis törvényalkotóként és az állam feladatinak, hatalommal és hatáskörrel bíró végrehajtóiként is működtek, törölhetetlen nyomokat hagyva a közerkölcsben és a közgondolkodásban. Hogy nálunk ma is(mét)? Ugyan, kérlek! Hová gondolsz? ;) :) :D
Nos, nagyon röviden, ha a fenti, tömören, de remélem, érthetően összefoglalt megközelítésnek van valóságtartalma - szerintem van -, akkor a férfi homoszexualitás, legalábbis a működését tekintve, kissé hasonlatos a testfelek beidegződési sajátosságaihoz, a jobb- illetve a balkezesség jelenségéhez. Az emberek többsége köztudottan jobbkezes, és ma már - hála a rohamosan fejlődő, a valódi, nem szelektív értékeket és a teljesítőképes tudást egyre hatékonyabban átadó, stabil és politikamentes magyar közoktatási rendszernek :D - ennek központi idegrendszeri oka is közismert, ezért a balkezesek büntetése és jobb kézre szoktatása mára teljesen kiment a divatból. Sajnos a szexuális identitás és orientáció oka még messze nem ennyire világos, s csak remélni lehet, hogy a társadalom, az egzakt tudományos bizonyítékok nyilvánvalóan átmeneti hiánya ellenére is, hamarosan felfogja, hogy az egyes kisebbségei diszkriminációjával nemcsak, és nem is elsősorban a célcsoportot sújtja, hanem főképpen teljes önmagát. Ma már sokan, egyre többen értik, vagy legalább érzik ezt, s ennek egyik fő oka nyilvánvalóan az, hogy az utóbbi jó néhány év elátkozott, alaposan félreértelmezett és lejáratott szabadságelvűsége (liberalizmus) következtében fény derült egy évszázadok óta lappangó tényre: az embertársaink egy része meleg, ha tetszik, ha nem! És nem „divatból” - ép eszű ember nem vállalja önként, semmiért az üldözöttek sorsát -, nem „jó dolgában”, nem is azért, mert beteg, hanem belső kényszerből: ahogyan a heteroszexuális is.
Egy biztos: elpazaroljuk a társadalmunk alkotó erejének jelentős részét, amíg ezeken a tévutakon bolyongunk, legyen szó melegekről, vagy egyéb üldözöttekről. Mert ma még azok.

Nem vagyok tudós, így minden tudományoskodás nélkül próbálok reagálni a cikkedre.

Amennyiben elfogadjuk, hogy nevelési, családi, környezeti, társadalmi hatások a fő okozói a homoszexualitásnak, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy egy-egy társadalomban aszerint változik a homoszexuálisok százalékos aránya a populációhoz viszonyítva, amilyen hatások érik a kisgyermeket és ez nyilvánvalóan a család és a társadalom viselkedésétől függ (leegyszerűsítve).
Így már csak azt kell megtenni, hogy össze hasonlítjuk egy-egy országban a melegek arányát és megvizsgáljuk a családok helyzetét (pl.: a csonka családokat, a családon belül az a apák és az anyák szerepét, hiányát vagy dominanciáját).

Megjegyzés. Tudomásom szerint a világban, térben és időben, a melegek aránya azonosnak mondható.

Remélem, megbocsátod nekem, hogy hetero nőként hozzászólok a dologhoz. Én úgy vélem, a környezeti tényező nagyon minimális lehet, de pl. az semmiképp sem lehet ok, hogy egy fiú csonka családban nő fel. Elszomorítóan sok ismerősöm nőtt fel csak az édesanyjával, és egyik sem meleg (vagy én nem tudok róla, de ha így is van, elenyésző számú lehet). Olyanról olvastam/hallottam, hogy az apa/nevelőapa zaklatta a fiút, így fordult végül a saját neme felé (szégyen indíttatásából), de ha nem "valódi" a homoszexualitása, akkor előbb-utóbb úgyis oda fordul, ahova az ösztönei húzzák.
Abban hiszek, hogy ez eleve eldől már a két kis sejt találkozásakor, egyszóval genetika. 4 fiam van, az elméletek alapján nagy az esély, hogy valamelyik meleg. Még viszonylag kicsik, így van még pár év, hogy kiderüljön ki hova húz. teljesen átlagos család vagyunk egyébként, és ha valamelyikükről kiderülne, hogy meleg, nem tudnám mire "fogni". A nagy kiskorától kezdve vonzódik a csillogós dolgokhoz (az első farsangi jelmeze pillangó volt), a magas sarkú cipőimben járkál néha, felveszi a bizsuimat (csupa csillogós az is, persze), de pl. soha nem hallottuk tőle, hogy lány akarna lenni (kérdeztem is tőle már ilyen-olyan módon, hogy ne legyen túl direkt). A második fiam hihetetlenül bújós, nagyon érzékeny, érzelmes gyerek, de minden filmnél megjegyzi, melyik pasi tetszik neki (általában passzol az én ízlésemmel:o). Hozzáteszem, mi nyíltan beszélünk egymással mindenről, így például a két nagyobb (11 és 8 évesek) már magától értetődő tényként kezelik, hogy létezik a homoszexualitás, nem lepődnek meg ha azonos nemű párt látnak tévében, utcán. Szerintem nem is érdekli őket már, mert természetesként kezelik, egyszerűen túlléptek már azon, hogy ez számítson nekik. Szóval ha egyik, vagy akár kettő meleg esetleg, az nem lehet a nevelés eredménye (ha csak az nem, hogy mint a fiúk általában, rajonganak értem, én pedig egy elég szeretetteljes anya vagyok, néha félek túlszeretem őket, ellenben egy elég határozott és szeretetteljes apa is jelen van).
Sajnos nem olvastam még sokat a blogodról, így azt sem tudom, hogy mennyire fontos neked, vagy általában a homoszexuálisoknak, hogy miért melegek. Én úgy vagyok vele, hogy felesleges az okot keresni. Meleg vagy? És? Örülj neki, hogy tudod, ki vagy, nem kell hazudnod magadnak. Tudom, ez sokaknak nem ilyen egyértelmű:(

E témában magyar nyelven is megjelent Marc E. Vargo "Ők és Mi Melegek a társadalomban" c. könyve. Számos tényre és összefüggésre rávilágít és leírja a melegek problémáit. A könyv írója széleskörű tudományos eredményekre támaszkodik. Én úgy gondolom, hogy a könyvből minden érintett és érdeklődő megkaphatja a válaszokat.

@mangalor: Külön köszönöm mangalor a hozzászólásodat, mert a neten nem sok hasonlóan intelligens választ lehet olvasni.

@Tom C.: köszönöm, kedves vagy:) azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy olyan szüleim vannak amilyenek, és időben ültek le velem beszélgetni, és adtak a kezembe olyan könyveket, amik annak idején segítettek túljutni az én zavaromon/értetlenségemen ebben a témában. Azért nem könnyű sokaknak megérteni, elfogadni a homoszexualitást, mert olyan családi közegből jönnek, ahol bűn még az is, ha asszonynak jó a szex. Ez egyszerűen a sötétség, semmi más. Én remélek, bízom, és a magam módján harcolok azért, hogy minden embernek egyenlő jogai legyenek nemtől, szexuális irányultságtól, bőrszíntől, vallástól stb függetlenül:)

Lehet benne valami... én is apa nélkül nőttem fel, 6 éves voltam amikor otthagyott minket, az öcsém 3, neki most barátnője van, nekem senkim.

Egyszer gimiből hazamenve szembe jött velem faterom, megörültem neki-bár nem szerettem- és mosollyal az arcomon el is ment mellettem, nem ismert fel, pedig jó pár évig évente egyszer eljött hozzánk, nem baj. Nem volt apaképem, tudat alatt lehet hogy hiányzott egy, akivel meg lehetett volna beszélni a fiús dolgokat... de nem volt. Anyukám meg teljes aszexualitásban nevelt fel. Maradt az internet, meg az érzéseim, amit jól elfojtok és nehéz, mert belül szétmarcangolom magam. De mért lettem meleg, vagy mért gondolom h az lennék, nem tudom, de még mindig nem beszéltem meg magammal... pedig egyértelmű, mert több fiúra mozdulok meg lent, mint lányra...

Mindenesetre egyet tudok, nem jó magányosnak lenni, és elnyomni az érzelmeket...

@drkevin:
Bizony nem! Nem is kell, és nem is szabad! :D
Teóriákat gyártani sem muszáj, de elfogadnod magadat olyannak, amilyen vagy, feltétlenül érdemes, már csak azért is, mert csak így teremthetsz másoknak is lehetőséget arra, hogy elfogadjanak. Hogy lesz-e olyan is köztük, akivel kölcsönösen és mélyen össze tudsz kapaszkodni, azt nem tudom, de azt igen, hogy ez is csak akkor derülhet ki, ha..., lásd, amit fentebb mondtam. ::)

Sziasztok! Nekem segítségre lenne szükségem, vagyis tanácsra! Mit tudok tenni ha elég sokan gondolják azt rólam hogy meleg vagyok de én nem érzem magam annak és mégis ezt gondolják rólam! Ez nagyon zavar és sokszor érzem magam rosszul emiatt! Nem vonzanak a férfiak egyáltalán! Bár hozzá teszem hogy egyszer még tízen évesen eljutottam egy fiúval egy bizonyos pontig! De nem élvesztem egyáltalán! 10 hónapja ért véget egy 5 éves kapcsolatom még mindig nem tettem magam túl a szakitáson és azóta nem érdekelnek a nők! Kihez forduljak segítségért?

@tkovacs:
Szia!
Egy öt évig tartó, gondolom, reményteli és többnyire boldog párkapcsolat azért nem semmi! Szerintem teljesen érthető, ha hosszú ideig elhúzódik, amíg feldolgozod az új helyzetet, amíg lecsenedesedik benned a gáysz. Mert, bizony, ez is az, gyászmunka a javából!
A legnagyobb veszély most az lehet, ha úgy gondolod, hogy minden a te hibád, és alkalmatlan vagy, nem felelsz meg senki elvárásanak, nem kellesz senkinek. Ha ilyen gondolatok is götörnek, azt javaslom, egy szép napon ülj neki egy barátoddal, vagy bárkivel, akivel bizalmi kapcsolatban vagy, és ne sajnáld az időt arra, hogy alaposan végigbeszéljétek a helyzetet! Persze, biztosan te is követtél el hibákat, de ebből semmi esetre sem következik, hogy nem vagy alkalmas boldog, emberi, baráti, vagy párkapcsolat kialakítására és fenntartására.
Némiképp az is természetesnek tekinthető, hogy nem érdekelnek a nők a szakításotok óta: ez valószínűleg egy tudattalan védekezés az újabb csalódások ellen (ha elkerülöd a nőket, akkor nem lesz velük kapcsolatod, tehát az önértékelésedet, az önbizalmadat romboló szerelmi csalódás sem érhet).
Azt javaslom, légy türelmes magadhoz, tégy úgy, mintha szeretnéd magadat! Vagy még jobb, ha tényleg szereted é megérted magadat, mint a legjobb barátodat, hisz ő (te vagy) az egyetlen, aki egész életedben, feltétlenül és megszakítás nélkül veled lesz. ;) Szóval, adj időt magadnak, hogy a lelkedben leülepedhessen és rendeződjön az a helyzet, amelynek egyelőre a foglya vagy, aki egyelőre moccanni sem mer.
Droghoz és alkoholhoz semmi esetre se nyúlj! Keresd inkább azok társaságát, akik között jól, vagy legalább elfogadhatóan érzed magad, s akivel, akikkel olyasmit csinálhatsz, ami leköti a figyelmedet, mert érdekel és szórakoztat, netán észrevétlenül boldoggá tesz. :)
Nem mondtad, miért gondolják rólad egyesek, hogy meleg vagy, de talán azért, met tíz hónapja egyedül élsz, és ez szokatlan kissé a számukra. Sebaj, tök mindegy, mit gondolnak rólad, nem ők döntik el, ki vagy.

A tizenévesek, különösen a fiúk körében rendkívül gyakoriak azok, az erotikus együttlétek, amilyenről említést tettél. Teljesen szokásos az együtt, vagy a kölcsönösen, egymáson végzett maszturbálás is, de ezeket többnyire a kamaszkori hormonális és testi-lelki változások következtében hirtelen felfokozódó nemi működések és az erotikus érdeklődés váltja ki, és egy sor okból, például ellenkező nemű partner híján, gyakran egymás körében valósul meg a nemi kielégülés, különösen a viszonylag szigorú házirendű szálláshelyeken, például kollégiumokban. Ezek az események tehát általában epizód jellegűek, és önmagukban semmiképp sem értékelhetőek a homoszexualitás előjeleként, ahogyan sajnos még ma is vélekednek róla szülők, nevelők, tanárok, sőt, némely pszichológus és pszichiáter is el-elköveti a differenciál-diagnosztikai általánosításnak ezt, az igen durva hibáját.
Röviden tehát:
1. Ne aggódj a jelenlegi társtalanságod miatt!
2. Próbálj "laza" és megértő lenni magadhoz: fokozatosan, lépésről-lépésre engedd el őt, azt, a másik embert, hogy ne kelljen szenvedned miatta! Ha sikerül, azzal minkettőtöknek jót teszel, de főleg magaddal. :)
3. A kamaszkori homoerotikus kalandod miatt egy cseppet se fájjon a fejed: tudd, hogy ez egyáltalán nem zokatlan, hanem életkori sajátosságként értékelhető, bizonyo körülmények között teljesen természetes és normális jelenség a heteroszexuális srácok körében is!
4. Ne azokkal törődj, ne azokra figyelj, akik a hátad mögött suttognak, pletykákodnak! Hadd tegyék, szívük joga. Te inkább azokra figyelj, akik barátsággal viszonyulnak hozzád! Ha így teszel, jó eséllyel fogsz olyanokat is találni köztük, akiknek bármikor kiöntheted a szívedet, s akikkel bármikor megoszthatod az örömeidet! Fordulj feléjük, és viszonozd a mosolyukat bátran! Így kell: :) Tdtad, ugye? ;) :D
5. Ha nagyon nyomasztó gondolatok gyötörnek, amelyektől nem tudsz szabadulni, ne légy rest felkeresni egy szakembert, példul egy pszichológust! Vagy akár a lakóhelyed szerint illetékes pszichiátriai szakrendelésre is bejelentkezhetsz, ahol mindenképpen számíthatsz segítségre: ha alapos explorációra nem lesz is idő (meg talán szükség sem), legalább hangulatjavító készítményt írnak fel neked, amely segít átvészelni az még vissza-visszaköszönő, nehezebb napokat.

De a legfontosabb, hogy mindeközben ne feledd: ember vagy, s ekként az ilyesféle, olykor fájdalmas kalandokat te sem úszhatod meg, ahogyan senki sem! De ha hiszed, ha nem, épp ezektől lesz tartalmas, tanulságos, és később mégis oly gyönyörű és kívánatos ez, a kurva élet! ;)

Légy türelmes! Szeresd magadat, hogy vigyázzhass magadra! Mert egyedi vagy, és semmivel sem kisebb érték, mint én, vagy bárki más ezen a bolygón! Ez, barátom, akkor is így van, ha mostanában még nem mindig érzed így. ;) :)
({)

@tkovacs:
Bocs a betűhibákért és betűkihagyásokért! Ennek technikai okai vannak, amelyeket nem mindig tudok kiküszöbölni, de remélem, nem zavaják a szöveg megértését! :)

Nos, Az egyik fenti kommentelő írta, talán a 4 gyermekes anyuka, hogy szerinte, már a két kis sejt találkozásakor eldől ki lesz meleg és ki leszbikus, vagy heteroszexuális.
Én is ezt gondolom.
Sőt, én úgy gondolom, hogy valahol pl Amerikában tudósok, vagy a CIA tagjai vagy akármilyen más szervezet már régóta folytathat kutatást és szerintem eredmény is van a kezükben, csak nem teszik nyilvánossá.
Biztos vagyok benne hogy ez genetika!!
És hogy miért?
Mert 11 éves korom óta tudom hogy a nőkhöz is erősen vonzódom szexuális, még jobban mint a férfiakhoz és maga a sexualitás is központi szerepet játszott mindig a gondolataimban, már tinédzserként és felnőttként is.
Volt külföldi nem mellesleg gyönyörű női partnerem, és volt nagyon vonzó férfi is, és a női partnertől inkább megkaptam azt amit sexuláis kiegülésnek lehet nevezni.
Bármennyire is vonzó egy férfi, bármennyire is tetszik nekem és én kezdeményeztem életem során az aktust, soha nem volt orgazmusom.
Nőtől igen...
És én egy nagyon konzervatív, harmincvalahány éve házasságban élő szülőktől származok, soha nem volt veszekedés, mintaházasság volt, minta gyerekkorral. Már 11-12 évesen tudtam, 14 évesen pedig biztos voltam benne, hogy más vagyok mint a többi "kislány' a suliban.
Mindig kérdezgették hogy melyik srác tetszik, és rá kellett fognom valamelyik világhírű énekesre, hogy na igen, ő az "álompasi".
Akkoriban még nem volt Iphone meg ilyenek poszterek voltak és Popcorn meg Százszorszép és amikor kiragasztgattam az akkor még fiatal Madonna posztereit vagy a fiatal Milla Jovovich-ét senkinek sem jutott eszébe az hogy valószínűleg sexuális vonzónak tartom ezeket a nőket, fiatal tiniként.
Pedig nagyon is!!
Róluk álmodoztam minden éjjel.
Szóval én egészen biztos vagyok benne, hogy genetikailag megmagyarázható hogy ki lesz meleg vagy leszbikus és ki nem.
A hab a tortán...
Unokatestvérem egyetlen fia most, 16 évesen bejelentette hogy meleg...:))

És kinézetre egyáltalán nem vagyok fiús!
Sem elhanyagolt.
Nagyon csinos vagyok, smink, magassarkú, nőies hosszú haj, nagyon sokat adok magamra, sokat vagyok a fürdőszobában bíbelődök a frizurámmal, a körömlakkozással, nem volt semmi külső jele, hogy bárki azt lássa tiniként, hogy nem vagyok hetero.
A fiúk futottak utánam, de én soha nem akartam egyikhez sem bújni, megölelni, megcsókolni, végigsímítani a kezem, de nem egy lány osztálytársam volt akit igen!!
A mai világ sokkal szabadabb!!
Hál az égnek!
Akkoriban ha ez kiderül szégyen a szülőknek valszeg kirúgnak a gimiből stb.
Ma már még 'menő" is leszbinek vagy melegnek lenni.
Legalábbis remélem hogy senki nem szenved ettől még tiniként sem, nem baxogatja a környezete nem kell annyira titkolni mint pl a 90-es évek elején-közepén.

@Reka26:
Üdv, Reka26!
Rendkívül informatív, őszinte és értékes a hozzászólásod, amellyel lényegében egyet is értek, akkor is, ha a nemi identitás és orientáció hajlamának az öröklöttsége azért még nem számít igazán lerágott csontnak az érintett tudományok berkeiben. Sok egyéb ok mellett, sajnos azért sem, mert nem mondható túlfinanszírozottnak az ilyen irányú kutatások egyike sem, az eredmények ezért többnyire nem direktek, azaz nem a célzott, erre a kérdésre irányuló vizsgálódásokból, hanem inkább az interdiszciplináris perifériákból kinyert adatok analíziséből és statisztikájából származnak. Az azonban kétségtelen, hogy egyre több eredmény támasztja alá a személyiség integrált részeként kialakuló nemi orientáció genetikai előprogramozottságát, ám a szocializációs hatások szerepe sem elhanyagolható, bár ez utóbbi is egyelőre legalább annyira romantikus ködben rejtőzik, mint a magyarázat genetikai természetű, áttörésnek tekinthető fejleménye...
Hosszú, de most mindegy is, a lényeg, hogy nagyon értékes hozzászólást sikerült idekanyarítanod! Köszönet érte!
A derűlátásod sem alaptalan, de azért egy aprócska, az optimizmusodat kissé talán redukáló megjegyzést, úgy érzem, mégis hozzá kell fűznöm: az LMBTQ emberek helyzete valóban sokat javult az utóbbi időben, de ez, az egyértelműen pozitív változás Magyarországon sajnos egyelőre alig érezhető; néhány évig csakugyan biztató irányú változások zajlottak itt is, ám a jelenlegi hatalmi lobbi sajnálatos módon ó-konzervatív (erkölcsi és jogi) regresszióba fordította, sok egyéb mellett ezeket a folyamatokat is. Őszintén remélem, hogy mindez csak rövid átmenet, és nemsokára ismét embernek való élet csírái bukkannak elő a hun őshumuszból - ez ügyben éppúgy, mint általában az emberi jogok kérdéseiben, amelyekben az ország, túlzás nélkül, majd' száz esztendőt zuhant vissza a saját, nem épp dicsekvésre okot adó, mégis folyvást kötelezően (ha nem akarsz hazaáruló lenni... ;)) siratott múltjába.
Talán még annyit, hogy a leszbikus és a biszexuális lányokkal szemben ősidők óta elnézőbbek voltak a kisebb-nagyobb közösségek, mint a meleg, vagy biszexuális fiúkkal (hogy miért, abba most hadd ne bonyolódjak bele), s a meglehetősen arrogáns és agresszív keresztény-generált (hülye kifejezés, tudom, de hát, a helyzet se éppen normális szerintem :D ) hatalmi törekvések miatt e tendencia ma is tetten érhető, de okkal bízhatunk benne, hogy a jog- és esélyegyenlőség durva, hol ide, hol oda billenő kilengéseit a csiszolódó közösségi intelligencia rövidesen képes lesz kiegyenlíteni, és a felingerelt, szorongó emberek társadalmát végre feszültség-mentesíteni, egyensúlyba navigálni.

Szerencsés fickó az unokaöcséd, mert egy intelligens, és az ő problémáinak a legalapvetőbb kérdéseiben is szerfelett járatos, tapasztalt nagynéni - mily furcsán hangzik e rokoni titulus egy huszonéves lányra biggyesztve :D - támogatásával sokkal könnyeben találhat önmagára - s persze, ebben őt kölcsönösen tovább támogató társra is -, mint a rejtőzködésre, önelnyomó aszketizmusra kényszerített srácok, akiknek az életenergiáik nagy részét épp e rejtőzködés és szakadatlan álcázás-védekezés emészti fel, az önmegvalósítás sikerélményeinek közérdekű visszacsatolási energia-transzformációja helyett.

Vigyázz továbbra is magadra, és segíts az unokaöcsinek is, mert ha elismeri, ha nem, nagy szüksége van szakértő, s főleg baráti szellemű támogatásra! :)

({)

Én nem huszonéves vagyok hanem 38.
Írtam hogy a kilencvenes évek elején közepén jártam gimibe :)
Akkor képtelenség lett volna felvállalni, hogy leszbikus vagoyk és hogy matekórán a legszebb szőke csaj seggét bámulom aki előttem ült :)
Ma már sok minden light-sabb. Szerencsére.
Egy két meleg srácról tudom hogy magas pozícióban vannak, és ők azt mondták, hogy a kapcsolatokon múlik minden másik része szorgalom, ami pótolja még a tudást is és ha ez a kettő megvan a lőtéri kutyát sem érdekli hogy meleg vagy-e.
Ők pont a mai Fidesz alatt élik fénykorukat, nagyon jól keresnek, és nagyon élvezik az életet.
Én nem Mo-n élek hanem az USA-ban egy nagyvárosban itt tényleg senkit sem érdekel.
Nem tudom milyen környzeti hatások játszattak volna szerepet abban hogy az ultrakonzervatív unokahúgom fia meleg lett, szerintem az ég világon semmi.
Ahogy nálam sem.
Egyszerűen így születtünk.
God made me gay!! :)))
( bár én ateista vagyok)

Biztos vagyok benne, hogy ahogy az űrkutatásról is vannak eredmények amiket nem osztanak meg velünk, úgy a melegség hátteréről is vannak tudományos bizonyítékok.
Hány anyuka vagy apuka akarná azonnal elvetetni a magzatot, ha az első 12 hétben egy vérvizsgálatból kiderülne hogy meleg...? Vagy leszbikus? Vagy hogy transzsexuális lesz?
Rengeteg!
Én azt hiszem hogy sok nagyhatalmú pénzember van aki meleg, és támogat is minket. Főleg az USA-ban, nélkülük soha nem jöhetett volna létre a meleg házasság.
Ez egyfelől már nem szabadságjog nekünk- hanem business!
Kőkemény business. Nekik!...
És ezek az emberek sem szeretnék, ha megfogyatkozna a létszámunk.:)
A politikába nem látok benne, sem az otthoniba, sem az ittenibe, de szerintem sokan örülnek hogy a konzervatív emberek orra alá dörgölhetnek minket.
Utálnak?
Tegyék! Én is utálom őket, a tökéletes konzervatív-apuka-anyuka, két gyerek, kertváros, családmodell-t. Jogom is van hozzá.
Irtózom ettől.
Amúgy az unokhúgom fia két éve baxat..a magát egy balatoni kisváros polg.mesterének fiával :)))
Feltalálja magát az a kisördög!!

@Reka26:
Üdv, Reka26! :D

Nos, nem tudom, rejteget-e valamit előlünk a "világ ellen összeesküvő elit-tudomány" ( :D ezt azért sem hiszem, mert régóta foglalkozom fiatalok lelki, és így óhatatlanul a pszichoszexuális fejlődésének a problémáival, s ha így lenne, akkor legalábbis sejtenem kéne valamit), de itt és most, áthidaló megoldásként mintegy, javaslom a következő megállapítás elfogadásával feloldani a feszültséget: az ember nem hetero-, nem homo-, hanem szexuális lény, sokféle, színes, egyénileg is dinamikus változatban.

Másfelől pedig, valamelyest konzervatív vagyok némely, a biztonságos emberi együttélés értékével kapcsolatban, így például nemcsak a testi, hanem a lelki és mentális biztonságot is kiemelkedően fontosnak tartom a közösségi és az emberi kapcsolatokban. Ezért kissé aggódom az unokaöcskös miatt, ám ha nemcsak a kamaszkorban feltorlódó, nemi energiák levezetéséről van szó, hanem a mások testi intimitását kizáró, szerelmi kapcsolat is van a két ördögfióka közt, akkor nemcsak rendben van a dolog, hanem kifejezetten üdvözítő is, mert a szerelmesek szenvedélyesen oltalmazzák egymást, és jó eséllyel tartós, és nem utolsó sorban kizárólagos (tehát testileg és lelkileg is biztonságot nyújtó) kapcsolatban, ha lehet, akár házasságfélében, esetleg, ha maguk is akarják, gyerekeket nevelő családként élhetnek majd. Ez pedig, a jelenlegi miliőben, azt hiszem, messze több, mint kielégítő: ez a jelenleg elérhető, párkapcsolati önmegvalósítás maximuma. Magam szívből üdvözölném, ha ez, nem mellesleg jól felfogott, elemi közérdekből is, teljesen általános és kutya-természetes lenne, legalább az önmagukat civilizált társadalmúnak mondó országokban.

Kösz, Reka26, hogy őszintén megosztottad velünk a gondolataidat egy olyan, alapvető emberi jogi kérdésben, amelyet mifelénk még mindig az ostoba, nemcsak ember-, hanem közösségellenes, szégyellős titkolózás övez! :)