Ma van 1 éve, hogy előbújtam édesanyámnak, és elmondtam: meleg vagyok. Egyik barátom egy rögtönzött riport keretében kérdezett a homoszexualitásom megéléséről, valamint arról, hogy mit adott az elmúlt egy év számomra, így most mesélek nektek.
Mi változott, mióta előbújtál?
- Sok minden nem változott, én lelkiekben persze pozitívan változtam, de amúgy más egyéb nem igazán. Anyuval nem beszéltünk róla azóta sem, ma volt eszembe egy csomószor de nem tudom felhozni.
Hogy érzed megérte elmondani neki? Megérte kinyílni a világ felé?
- Megérte, mert addig nem tudtam volna lelkileg rendbe jönni. Csak jó lenne ha beszélnénk is róla, de majd idővel...
Persze majd szép lassan édesanyád is hozzászokik, és ő is nyíltabban fogja ezt az életet szemlélni. Egy év telt el, volt aki emiatt elvesztettél? Azt mondod, hogy a barátaid, az édesanyád jól állt hozzá, de volt olyan, akitől emiatt távol kerültél?
- Igen, mindenki jól fogadta, és nem volt olyan barátom aki emiatt eltávolodott volna.
De biztos volt olyan, akit az életed során elvesztettél emiatt, vagy nem így volt?
- Szerintem csak olyan embereket vesztettem el a melegségem miatt, akiket el kellett hogy veszítsek --> homofóbok.
Értem, tehát egy percig sem bánod őket.
- Nem bizony, örülök hogy megszabadultam tőlük!
Azt mondod lelkileg sokat változtál, fejlődtél. Megkérdezhetem, hogy ezt hogy érted? Bátrabb lettél?
- Természetesen megkérdezheted. Elfogadtam saját magam! ez a legnagyobb fejlődés!
- Mert ezelőtt magam is "korholtam" azért ami vagyok, milyen dolog már ez, stb... melegként élni...
- Voltam szerelmes is ebben az 1 évben, egy húsvér meleg fiúba, de aztán szomorú vége lett.
Igen a távolság... olvastam a blogodon.
- Kitisztultam, jó hatással voltak rám a pozitív tapasztalatok: a barátaim és anyu is ugyanúgy szeret továbbra is
Tehát eleinte nehezen viselted el, hogy meleg vagy. Mit éreztél emiatt?
- Azt éreztem, hogy úristen én nem akarom ezt... hogy mindenki utáljon, hogy lenézzenek, hogy gúnyt űzzenek belőlem, és ezért próbáltam mindent elnyomni, direkt lányokat nézni, stb... de ennek vége. és jobb így, hogy önmagam lehetek, nem kell színészkedni!
Lehet ilyenkor bárkit is okolni? Nem okoltál senkit sem amiatt, hogy meleg vagy?
- De. Apámat. Mert nem volt ott, amikor kellett volna, nem volt jó apa.
- Mai napig nem tudom, mit gondoljak a homoszexualitás okáról, hogy mitől meleg valaki, az a bizonyos hibás gén az oka, vagy pedig a környezeti hatások, nevelés? Esetleg mindkettőnek szerepe van... fene tudja. De én apámat okoltam egy ideig. Már nem, mert nincs értelme, meleg vagyok és kész.
Változtak valamit a mindennapjaid?
- Mondhatni, hogy teljesen megváltoztak a mindennapjaim, mert nyilván így "megtisztulva" élve már nem hessegetem el a meleg gondolataim, és teljesen nyitott vagyok a témára, érdeklődöm, blogot írok :) valamint derűsebb vagyok mint az előbújás előtt, hisz hatalmas teher esett le a vállamról.
Kinyíltál a világ felé, ez azt jelenti, hogy bátrabb lettél?
- Bátrabb, így van! Próbálok bizonyítani az embereknek, jobb ember is lettem, - úgy érzem - és azon vagyok, hogy minél többen jó véleménnyel legyenek rólam, hogy egyszer amikor esetleg odajutok hogy mindenkinek előbújok, akkor ne az előítéletek jussanak eszükbe a homoszexualitásról, hanem az, hogy én milyen ember vagyok :)
Igen, engem is sokszor ez motivál :) Azt mondod zárkózott voltál. Ez hogyan nyilvánult meg?
Hiszen egy csomó barátod van, nem lehettél egy egy teljesen depis csak befelé forduló srác ezelőtt sem...
- Iszonyatos hangulatingadozásaim voltak. (olykor ma is vannak, de ezek már elenyészőek azokhoz képest)...
Pl. volt olyan hogy suliban biliárdoztunk, elröhögcséltünk meg minden, majd a buszon ülve már elmerengtem, szorongtam attól, hogy mikor tudok előbújni és ezt a barátaim is észrevették, de egy ideig senkinek nem mertem elmondani.
Sokat jelent számodra, hogy mit mondanak rólad? Fontos az emberek visszajelzése?
- Részben adok az emberek véleményére, ha rosszat mondanak rám, nem esik jól. Próbálok utánajárni miért van valaki negatív véleménnyel rólam, ha van értelmes indoka, akkor elkönyvelem, ha nincs, akkor pedig nem érdekel a véleménye.
Tehát ha jól értem, sokat számított az előbújásodhoz az, hogy kiszakadtál abból a közegből amiben voltál?
- Így van amíg a homofób osztálytársaim vettek körbe, persze hogy nem tudtam és nem is akartam az elfogadás majd coming out útjára vergődni.
Most hogyan gondolkodsz magadról? Mit gondolsz miben vagy tehetséges?
- Nos, úgy érzem hogy több lett az önbizalmam is ezzel együtt, nem lettem egoista, de a jó dolgokat tudom elmondani magamról inkább.
- Egyre jobban szeretnék kitörni a szakmámban, új kihívások, projektek is voltak az elmúlt 1 évben, sok tapasztalattal gazdagodtam, és így ezen a téren is pozitív dolgokról mesélhetnék.
Nincs valami amihez hasonlíthatnád magad?
- Magam mihez hasonlítanám? hm... olyan vagyok mint egy vérbeli skorpió! :D Ha bántanak sajnos bosszúálló vagyok, ez pl. egy negatív tulajdonságom, a haragtartó mellett... de igazából az "amilyen a mosdó, olyan a törülköző" elven viszonyulok másokhoz. Én kedves vagyok mindenkihez alapértelmezetten, és ha ezt vissza is kapom akkor az is maradok.
Arra már rájöttem, hogy számodra a kommunikációs eszközök, illetve a nyelvek az életteret jelentik, de mennyire fontosak az életedben mondjuk a különböző művészetek?
- Jó érzéssel tölt el, hogy Leonardo da Vinci is meleg volt, és mekkora név a művészetek terén...
Mi a helyzet a zenékkel amelyek meghatározóak, és sok mindent elmondanak a bensődről?
- Zene nélkül nem vagyok jól. Nálam mindig szól valami, ha otthon vagyok. Mindenféle stílust szeretek, az érzelmesebb zenék utalhatnak olykor a bensőmre, (pl ha megosztom facebook-on). Van olyan zene, amire azt mondom ezt azért szeretem, mert olyan mintha az életemről énekelne :D
Köszönöm, hogy kérdezhettelek!
-Nincs mit! :)