Értékes és tanulságos kitekintés ez, oDeeey. Örülök, hogy a lassan száműzetésbe kényszerülő proletár költőnk is helyet kapott nálad, s remélem, ő megmarad a változékony tantervi emlékezet ide-oda tekeredő labirintusában, ha a szobrát elvonszolják is az óriások márványpalotája közeléből. Akárhogy is tüsszög tőle allergiásan a proletár utódokat űző hatalom, a világirodalomból nem tudja már kiradírozni. Hadd szólítsam meg én is itt a szülinapján (tegnap volt), hátha megbocsájtja egy elnéző mosoly kíséretében:

Én se tudtam

Ártatlan koromban nem ismertem én
se Jézust, se Mózest, és bűnöm se volt,
nem tudhattam hát, mi bűn, s mi erény:
tiszta lelkemen se árnyék, se folt.

Éltem, mint isten, s nem mint a nagyok,
lopva lestem az óriásokat,
s voltam, mint Ő: vagyok, aki vagyok.
Nevettem, hogy aztán sírhassak sokat.

Már én is tudom. Görnyesztő, tanult teher
a bűn, mi szívemen, mint drótháló hever,
s vérem előle arcomba menekül.

Pihenj csak, Attila! Te szóltál bátran,
s ha nem hallunk is tisztán mindahányan,
már nem maradhatsz egész egyedül.
***
A Kossuth tér előled elmenekül,
márványházában a prímás hegedül,
s tantervet vág baltával remekül.

Százhét éved a lelkünkre feszül,
és ha elűzünk, bűnben csak mi leszünk - egyedül!
Néked mennyei öl szolgál már alvóhelyedül.

Mielőtt egy homofób tényleg felrúgná a bilit:
A melegek nem feltétlenül intelligensebbek, inkább kénytelenek hatékonyabban használni a tekervényeiket, amelyek abban különböznek a heterokéitól, hogy a két hemiszféra összeköttetése intenzívebb, ezért az érzelmi töltések direktebben mutatkoznak meg a gondolkodásukban és a problémamegoldásukban. Ez azonban nem minden esetben előnyös, viszont fejlett önuralommal szükség szerint ellensúlyozható. Az emberi kapcsolatokban és bizonyos tevékenységek, foglalkozások művelésekor (gyerekekkel való törődés, tanítás, gyógyítás, játék, segítő hivatások...) viszont komoly előnyt jelenthet ez a többlet - amelyet egyes kultúrkörökben, pl. az ókori társadalmak némelyikében, vagy csaknem napjainkig a csendes-óceáni szigetvilág némely kultúrájában fel is ismertek és ki is használtak, mígnem a kereszténység - vagy épp az iszlám - kiszorította ezeket a bűnös attitűdöket :) -, mert a szituációk empatikusabb, ezért hatékonyabb megértését teszi lehetővé. Ez, az anatómiai-idegélettani alapú, a viselkedés jellegében megjelenő tulajdonság a nők jelentős részére is jellemző, talán ezért is szokták a meleg férfiakat női nevekkel illetni, és a nőkre jellemző tulajdonságok emlegetésével célba venni - természetesen nem hízelgésképpen.
A melegek kreativitása tehát elég összetett, részben anatómiai-fiziológiai, részben pedig szocializációs hátterű, de mindez önmagában semmiképpen sem jelenti azt, hogy a melegek szignifikánsan magasabb intelligenciájúak, mint a többi ember. Ugyanakkora merítés esetén valóban nagy valószínűséggel adódna az eredmény: egy sokrétű feladatsor megoldása során a melegek valamivel jobban teljesítenek, mert nagyobb bennük a megfelelési kényszer nyomása, ezért mélyebben kihasználják a lehetőségeiket és az energiatartalékaikat is. Emellett természetesen mind a melegek, mind pedig a heterok körében széles skálán mérhető az intelligencia szóródása: vannak nagyon intelligensek és nagyon gyenge adottságúak mindkét verzióban, miközben a többség itt is, ott is nagyjából átlagos teljesítményű.
Ugye, nem veszed a fejemet ezért? Csak a homofób sereg támadását akartam megelőzni. ;) :D

@tucat: Nagyon tetszik a versed!!! Egy költő veszett el benned! Tényleg tök jó lett! Ki tudja mit szólna hozzá József Attila, ha eljutnának hozzá szavaid.
@tucat: A második hozzászólásodat illetően pedig a meleg büszkeség azt mondatja velem, hogy márpedig akárki akármit mond is, műveltebbek a melegek :P ;) :D Nnnna. :D

Köszönöm az udvarias elismerést! :D
Attilának biztosan tetszene, hogy egy félőrült, de tiszta lelkű amatőr megemlékezik róla. Ő is olyasmit mondana, mint te: "benned egy veszett költő veszett el - örökre". :D

Ja. És mennyivel műveltebbek lesznek, amikor elkezdik őket hatos ekével beszántani! :D Ez rossz vicc lenne, s remélem marad is: rossz vicc, ha a fideSS Orban Führernek az ő akaratja is ez leszen, annak, a ki a magyar égnek az ő boltozatjára sötét felhőt Vona, s szóla oly igen sok Zagyva beszédet, a melyeknek utána a sokaság felette igen tüzes harrachra gerjede, s ragada magához lángoló keresztet, hogy elűzné földérül az meleg pogány hordákat, sűrűn fohászkodván az ő istenéhez, hogy erősítené meg az ő hadaikat a hitnek hatalmas erejével...
De késik a válasz, sztrájkol az angyali posta: szennyes a glória széle, ha nincs, aki mossa. ;)

Jó, egye fene, művelt ebek. Szint én. Nnna. Kilenc-kilences félidei állásban kiegyezünk? A második félidőt később, talán holnap játsszuk le, most mennem kell, mert jártányi erőm van. :)

Örülök, hogy összeszedtél néhány meleg művészt, érdekes dolog ezen gondolkozni. Lehet -e összefüggés a két dolog között? Mai fejemmel úgy gondolom, hogy nincs. Legalábbis nálam nincs összefüggés. Nem változott semmi, mióta megélem a melegségemet.
Azt tanácsolom, hogy bánj óvatosan azzal, hogy magadat, vagy a sorstársaidat, melegségük révén többnek kezeled olyan dolgok kapcsán, amivel a szexuális orientáció nem biztos hogy összefüggésbe hozható! Szerintem tévedsz, ha diszkriminatív módon viselkedsz! Senki sem több, vagy kevesebb, ha a többségtől eltérő a bőrszíne, származása, szexuális orientációja, ízlése stb., és nem lenne szabad senkit sem negatív, sem pozitív módon megkülönböztetni ilyesmi miatt! Olyan dolgokra kell büszkének lenni - a büszkeség nem egyenlő a nagyképű viselkedéssel - amit az ember elér, letesz az asztalra, nem pedig vele együtt születik.

@alealejandro:
Egyetértek.
Hozzátéve azt, ami egyébként a gondolat hátterében nyilvánvalóan megjelenik: a velünk született testi-lelki adottságokat szégyellni sem szabad, bármilyenek is azok. Más kérdés, hogy az adottságok mennyire illeszthetők a közösség értékrendjébe, és mennyire állíthatók a kisebb-nagyobb közösségek szolgálatába. E szempontból olyan egyéni adottságok is lehetnek (vannak, sőt, az élet önző és agresszív alaptermészete maga is ilyen), amelyek képességgé fejlesztése erkölcstelen, és sok esetben a közösség rögzített szabályai is tiltják, vagy korlátok közé szorítják, más kérdés, hogy a szabályokban mennyire tükröződnek a közösség-egyén viszonyrendszerének valódi, jól felfogott és helyesen értelmezett érdekei. Nálunk mostanában ezzel kapcsolatban is súlyosbodó anomáliákat észlelek, pl. az LMBT emberek teljes egyenjogúsága és egyenlő esélyeinek a biztosítása nemhogy nem sérti s közösség (és egyének) érdekeit, hanem kifejezetten kívánatos lenne a józan ész logikája szerint a közösség fejlődése céljából (a progressziót gátló mechanizmusokat működtető érdekekről már sokat beszéltünk), míg, ellenpéldaként, a pedofil adottságokkal (genetikai determinációról van szó) születő embereknek sem szabadna szégyenkezniük, hiszen nem az ő hibájuk a velük született hajlam, ugyanakkor ha e hajlamok gyengítését célzó segítség igénybevétele helyett hatékony képességgé fejlesztik azokat, akkor bizony súlyosan közösségellenes, erkölcstelen magatartást tanúsítanak, mert a közösség jövőjét jelentő generációnak a definiált közösségi érdekeknek megfelelő szocializációjában okozhatnak az egyének egész életére kiható, súlyos zavarokat (a példa azért is aktuális, mert a melegek társadalmi státuszával kapcsolatban folyton felizzó viták során gyakran - hol tudatlanságból, hol pedig kifejezetten aljas, manipulatív szándékkal - összemossák a pedofíliát a homoszexualitással. A szexualitásnak a közösségi normák keretein belüli megjelenítése nem okoz ilyen zavarokat, sőt kifejezetten kívánatos is a gyerekek és fiatalok optimális pszichoszexuális fejlődéséhez, amelynek elemi (és még meg nem értetten közcélú!) része az autentikus identitás és orientáció kialakulása is. Erre azonban a jelenlegi szocializációs normarendszer és makrokörnyezet nem, vagy csak igen szűk korlátok között alkalmas, s ez a helyzet nem látszik javulni, ellenkezőleg: kifejezetten ijesztő, és a tömeghisztéria szintjén támogatott tendenciák bukkannak fel mostanában. De ezek csak irányvonalak, ezért úgy tekintendők, mint (a lobbiérdekeket szolgáló tudatlanság talaján keletkező előítéletes félelmekből táplálkozó, köztudatformáló) adottságok, késztetések, amelyeket nem feltétlenül kell, és esetenként erkölcstelen is a jogi normák szintjén közösségi képességekké fejlesztenünk: ne jobbik, hanem jobb ország legyünk. Ma jobb, mint tegnap, cursa permanente... :) Persze, ehhez széles körben meg kéne tudnunk állapodni abban, hogy mi jó, mi rossz, mi helyes, mi helytelen, mi erkölcsös, mi nem az..., s a közmegállapodás körének sugara egyelőre túl kicsi - tudjuk, miért.

Tovább is van, mondjam még? - Neeee! - Jól van, akkor csak egyszerűen egyetértek: sem a szexuális identitás, sem pedig az orientáció nem látszik összefüggni az egyén értelmi képességeivel és a forgalomban lévő eszközökkel, az érvényes megállapodás szerint mérhető intelligenciájával, miként a képességek szakadatlan fejlesztése közben megszerzett műveltség volumenével sem, noha az irányával, s így a tartalmával kétségtelen az összefüggése.

@alealejandro: Nem értek egyet. :D
Úgy érzem, hogy ennyi ostoba és féreg megjegyzés után, amit azoktól - a nyilván művelt - "emberektől" én már kaptam, talán megengedhetek magamnak egy cseppnyi nagyképűséget amikor a "fajtámról" beszélek.
Amúgy poénnak szántam, a valóságban természetesen nem kezelek másként senkit, hisz minden ember egyenlő, ahogyan Te is leírtad... és mert rengeteg heteró barátom van, valamint nincs tudományos alapja a fentieknek.
@tucat: Hú tucat, jól belenyúltál! A pedofil téma igen felháborító tud lenni, amikor a homoszexualitással egyből ezt hozzák össze. Az imák Bobbyért-ben is amikor az anyuka azt mondja "...vagy amikor beteges, perverz, és gyerekekre veszélyes alaknak neveztem a fiamat, Bobby-t..."
Egy érdekes cikk a homoszexuálisok agyáról, amiből kiderül ez s az, például hogy a melegek agyféltekéje jobban működik együtt, és bizonyos képességekben így jobbak is:
www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/6250/a-homoszexualisok-agya

@oDeeey:
Természetesen jogod van felvágni, csak éppen nem célszerű, és nincs is mire alapozni. Az utóbbin nem kellene megsértődnöd, mert nem az érdemeid hiányáról van szó, hanem arról, hogy nem látsz bele másokba, nem tudhatod, hogy másoknak milyen (akár valóban, objektíve magasan értékelhető!) érdemeik vannak, amelyek alapján ők is szeretnének felvágni, netán föléd emelni magukat... Á, ez így gáz, sehová sem vezet. Inkább használd a hypotalamikusan kissé túlvezérelt, és az amygdala biztosította hemiszférikus kommunikációjában jeleskedő agyacskádat arra, hogy mindezt, a heterók átlagát meghaladó empatikus lehetőségeid birtokában megértsd és helyesen értelmezd! :) Használd bátran az adottságaidat, és fejleszd őket olyan képességekké, amelyekben nemcsak jobb lehetsz másoknál, hanem sokkal jobban kapcsolódhatsz is hozzájuk, főleg azokhoz, akikhez szíved szerint szeretnél is. oDeeey stílusban: Hm? Hm? ;) :D
Másfelől pedig egyáltalán nem minden hetero bunkó, még akkor sem, ha az agyuk stimulusai sokkal inkább az ilyen, maszkulin mód durvább magatartásformák felé terelnék őket. Vannak köztük olyanok is, akiknek az érzelmi- és általános intelligenciája is kimagasló, és olyanok is, akik átlagos értelmi és intellektuális képességek birtokában is remek emberek, értékesek, és nem mellesleg kitűnő, hűséges barátok. De, persze, ha minden heterón le akarod verni a rajtad esett korábbi sérelmeket, bizonyos jogi normák határain belül éppen megteheted, csak ezzel óriási öngólokat is lősz, és egyre inkább azt láthatod majd igazolva, amit tudattalan sértettségedben szeretnél, s ami ördögi spirálként rontja a kapcsolataid volumenét és minőségét: a heterók rohadt, szemét állatok. :D Nem, kicsi oDeeey, nem azok. Ahogyan a meleg srácok sem mind, és nem mindig angyalok, frászt! :D De te még lehetsz akár az is, rajtad múlik, senki másra nem verheted már rá a balhét, mert - sajnos ;) - felnőttél, s magad döntesz, még, ha gyakran másokhoz igazodva is. Hm? Hm? Hm? :D
({)

Ami pedig a közvélekedés sötét és tudatlan mélységeit illeti, ahonnan pl. a pedofíliával kapcsolatos szellemi túltápláltság :D is ered, reménytelennek látszik néha a küzdelem, kivált, ha a hatalomért ácsingózó, azért bármire képes politikai erőkben is megvan az érdekeltség a brutális sötétség fenntartására a köznép fejében, mert ez által tudja szegmentált, tehát uralható és manipulálható állapotban tartani az istenadta, félelmek fenntartásával jobbágysereggé szorongatott-züllesztett népet. De neked nem kell beállnod a sorba, mert te akár a félelmeidet is legyőzheted, amelyekből nyilván van egy sárga tállal. Bennem is. Kiben nincs? Hm? Hm? Hm? ;) :D
Na, még egyszer, de vigyázz, mert ez szoros lesz:
({)

Harrach? Nincs? Itt egy sincs. Helyes! ;)

@tucat: Jajj, de komolyan tetszett venni :P Ez nem egy szomorú hangvételű bejegyzés volt, ennél szerettem volna komolytalankodni. Nnna. :D Ne tessék engem mindig olyan nagyon komolyan venni! :D
Én már ünneplek! Hogy mit? Még pár óra, és szombat lesz, akkor pedig kiderül a köv. bejegyzésemből ;)
({) :)

Én mindent komolyan veszek, amiről nem tudom eldönteni, hogy komolyan kell-e venni. Erről el tudtam: komolyan kellett venni. :D A szövegedbe ágyazott dilemma mindenesetre komoly volt, de tekintsd úgy, ha tetszik, hogy ugródeszkának használtam a "mókázásodat" egy komolyabb tartalmú hozzászólás megeresztéséhez. Hátha lesz valaki, akinek mond valami újat, vagy már ismert dolog megértéséhez segíti hozzá a gyanútlanul betévedő, jóhiszemű olvasót. Szerinted lehetett ilyen? ;) Hm? Hm? Hm? :D :D :D

Jaj! :D
({)

Aludj jól, és készülj az ünnepre! De ne igyál előre a kedved őrére! Vagy medve bőrére? :S Eh, magyar nyelv... :D

A kommenteket nem olvastam végig, csak a bejegyzést. Nos, először is: Schubert nem volt meleg (legalábbis róla még sohasem hallottam), ahogy Shakespeare se volt meleg (ez viszont meggyőződésem, ha valaki akarja, majd kifejtem, ugyanis elsősorban a szonettjeit veszik elő, amik ugye egy szerelmi háromszöget mesélnek el, amiben a lírai én szerelme egy fiatalabb férfi és egy hölgy, de ez lehet, hogy csak szerepjáték egyfajta műfaj paródia), ahogy Leonardóban se vagyok biztos, hogy az volt. Kicsit idegesít, és egyfajta kisebbrendűségi vonásnak érzem, hogy nagy és híres művészeket, politikusokat stb. igyekeznek melegnek bemutatni. Viszont pl.: néhány meleg operaszerző, akik biztosan melegek voltak (mivel lusta vagyok most saját kútfőből dolgozni, a wikipédiából másolom ide az infók nagy részét):

Francis Jean Marcel Poulenc (Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.) francia zeneszerző, a Hatok csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Claude Rostand egy 1950 júliusában írott kritikájában úgy jellemezte őt, mint aki „félig kurafi, félig szerzetes”, ez a címke azóta elválaszthatatlanul összeforrott a nevével. Ő nyíltan vállalta a homoszexualitását és van egy nagyon jó operája, ami nekem egyik kedvencem lett: A karmeliták párbeszédei.

Báró Edward Benjamin Britten (hivatalos megszólításban Baron Britten vagy Lord Britten), Aldeburgh bárója OM CH (Lowestoft, Egyesült Királyság, 1913. november 22. – Aldeburgh, Egyesült Királyság, 1976. december 4.) angol zeneszerző, karmester, zongorista. Zenei tehetsége korán megnyilvánult. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilenc évesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton, Frank Bridge-től tanult. 1930-ban a Royal College of Music növendéke lett, ahol John Ireland volt a mestere. Első nyomtatásban megjelent műve a Sinfonietta volt (1932). Nagy hatással volt rá W.H. Auden, aki többek közt első operájának, a Paul Bunyannak a szövegkönyvét írta. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után (1945) figyeltek fel rá. 1953-ban II. Erzsébet koronázására írta a Gloriana című operáját. 1947-ben részt vett az Aldeburgh-i Fesztivál megszervezésében, amelyet azóta évente rendeznek. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenorista volt, aki az 1930-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott (ugyanis ő volt az élettársa és igen, jövőre lesz születésének 100 évfordulója, de itthon senki se fog róla megemlékezni, mert a magyar közönség nagy része túl sznob a kortárs operához).

Gian Carlo Menotti (Cadegliano, 1911. július 7. – Monaco, Monte Carlo, 2007. február 1.) olasz zeneszerző, szövegíró, rendező, tanár, aki főként Amerikában működött. Párja Samuel Barber szintén híres amerikai zeneszerző volt, többek között ő is írt két operát, neoromantikus stílusban alkotott. Mind két szerző nálunk jó formán ismeretlen. Menotti két operáját játszották nálunk anno Pécsen.

Don Luchino Visconti di Modrone, Lonate Pozzolo hercege (Milánó, 1906. november 2. – Róma, 1976. március 17.), olasz filmrendező. A neorealizmus egyik atyjaként írta be nevét a filmtörténetbe, az 1960-as évektől kezdve azonban filmjei egyre több bírálatban részesültek. Jelentős volt a munkássága színpadi rendezőként is: főleg az opera műfajában volt otthonos. Mind a színpad, mind a film számára éles szemmel fedezett fel új tehetségeket, akiknek pályafutását atyai jóindulattal egyengette. Filmjeire erős irodalmi kötődés jellemző: szinte valamennyi alkotása irodalmi mű alapján készült. Visconti nyíltan vállalta homoszexualitását[1], a téma több filmjében is megjelenik. Élettársa Helmut Berger színész volt, Visconti több filmjében (Elátkozottak, Meghitt családi kör, Ludwig) is szerepet kapott, de feltűnik a Keresztapa III.-ban is. (Visconti egyébként nagy kedvencem! Ha valaki szenzációs kosztümös filmet akar látni, akkor nézze meg a Párducot, méghozzá a vágatlan, négy órás verziót!, de a Rocco és fivérei is zseniális - a fiatal Alain Delon esztétikailag is nagy élvezet-, vagy ott van a Ludwig - amihez én magyarítottam a feliratot - ami szintén zseniális, vagy a Megszállottság és etc.)

Pier Paolo Pasolini (Bologna, 1922. március 5. – Ostia, 1975. november 2.) olasz író, költő, teoretikus és filmrendező. A szélesebb közönség – főleg Magyarországon – inkább filmrendezőként ismeri. Egyike a XX. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. (Na, az ó filmjeit viszont nem igazán szeretem.)

Pedro Almodóvar (Calzada de Calatrava, Spanyolország, 1949. szeptember 24. –) spanyol filmrendező, forgatókönyvíró, producer.

Patrick White (London, 1912. május 28. – Sydney, 1990. szeptember 30.) ausztrál regény- és drámaíró. Az első és máig egyetlen irodalmi Nobel-díjas ausztrál író. Neki magyarul csak egy regénye jelent meg, de az valami fantasztikusan jó: Az élet fája (semmi köze Brad Pitt filmhez!!!).

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) nyelvész, költő, műfordító, esszéista, habilitált egyetemi docens.

André Gide (Párizs, 1869. november 22. – Párizs, 1951. február 19.) francia író, esszéista. Apja halála után anyja szigorú vallásos nevelésben részesítette, amely később kiváltotta belőle a konvenciókkal szembemenő írói és emberi magatartását. A fiatal értelmiségiek körében hamar népszerűvé vált, de a vallásos, katolikus szervezetek és értelmiségiek egész mindvégig az ellenségüknek tekintették. Halála után a Vatikán indexre tette könyveit. Gide a huszadik századi világirodalom egyik legjelentősebb írója volt, aki felbontotta a hagyományos regény szerkezetet, szembefordult a realista ábrázolással és az 1925-ös Pénzhamisítók című művével már a posztmodern irodalmat vetítette előre.

Michael Cunningham (1952. november 6.)[1] díjnyertes amerikai író, legismertebb regénye az 1998-ban kiadott Az órák, amellyel Pulitzer-díjat nyert 1999-ben. Nekem Az otthon a világ végén a nagy kedvencem.

De azt megint csak túlzásnak tartom, hogy a wikipédia szerint Andersen (akit szintén imádok még felnőtt fejjel is) vagy Thomas Mann meleg volt. Meg Pilinszky. Ezek csak feltételezések és semmi konkrét bizonyíték nincs rá, de ha igen valaki cáfoljon meg.

Bocsánat a kisregényért, amúgy véletlen találtam ide a múltkor és most visszanétem.

@Ginpei: Köszönöm a hozzászólásod! Nos, én is a Wikipédiát és még több másik meleg oldalt használtam ezen cikkem megírása előtt, szóval leginkább azt tudnám erre mondani hogy lehet nincs bizonyíték arra hogy Leonardo meleg volt-e, de arra sincs hogy nem volt az...
Shakespear biszexuális volt egyébként, csak azt nem írtam ki a mondatomban.
Itt egy híres melegek lista például, amiből én is válogattam ide személyeket: melegvagyok.hu/hires_melegek
Mindenesetre köszönöm a kiegészítést ami a "listát" illeti, és nagyon örülök, hogy visszanéztél :)

@Ginpei:
Figyelemre méltó a kutatásod, de ha száz százalékos bizonyosságot szeretnél bárkivel, akár ma élő, általad jól ismert emberrel, akár Shakespeare-rel kapcsolatban, akkor ezer oknál fogva nagy fába vágod a fejszét. De azért:
"Were Shakespeare's sonnets about his love for another man?
Shakespeare's early sonnets are indeed about his love for another man. But whether this means without a doubt that Shakespeare was gay is a different matter. It was not uncommon for men in Elizabethan England to express their deep love and affection for male friends. Moreover, the only sexual relations mentioned in the sonnets are between the poet and his mistress (for more on this please see the commentary for Sonnet 138). Of course, it is just as likely the poet could not express overtly his sexual desire for the young man due to societal stigma. For a look at the nature of the poet's feelings for the young man, please see the commentary for Sonnets 1-29 and, in particular, the analysis of the hotly-debated Sonnet 20, in which the poet refers to the young man as "master-mistress of my passion."
Ez az Oxford University egyik irodalomesztétájának jegyzetéből való, az interneten nem találod, de Oxfordban ez a hivatalos és hosszú ideje nemigen vitatott, mondhatni, nyugvópontra jutott álláspont.

Természetesen hosszú lenne azok listája, akik nagy valószínűséggel melegként gazdagították az egyetemes kultúránkat, hozzájárulva a dicső (?) homo sapiens sapiens civilizációjának földi mindenhatóságához. Ott van (volt) pl. A jó öreg Csajkovszkij is, akinek a szülővárosában rendeletileg "áll a bál", s félő, hogy a "buzik, kuss!" rendelet országos érvényű törvénnyé növi ki magát...

Még egy ok a szakadatlan kételkedésre: tökéletesen heteroszexuális ember éppúgy nincs, legalábbis eredendően, ahogyan száz százalékosan meleg, vagy transzszexuális se. Mondom ismét: eredendően, mert a szocializációs hatások, még nem teljesen tisztázott mechanizmusokon keresztül, visszavonhatatlanná, megmásíthatatlanná teszik ezt, vagy azt az orientációs dominanciát. A hivatásomnál fogva sokféle kölyökkel találkoztam már, köztük olyanokkal is, akik ezzel álltak elém: "Én meleg vagyok". Általában helyes volt az intuíciójuk, de előfordult, hogy például az derült ki, egy szenvedélyes, velük azonos neművel mélyen átélt barátság kápráztatta el őket. Náluk sokkal többen vannak azok, akik kényszeren elnyomják az ijesztő másságukkal kapcsolatos megérzéseiket, hogy így védjék magukat azoktól a miliőártalmaktól, amelyeknek még a gondolatába is kevés híján beleőrülnek. Közülük sokan az orientációjukkal szembefordulva, de legalább kívülről, a környezetük által nem háborítva élik le az egész életüket, hogy milyen testi-lelki kondícióban, azt most hagyjuk. A jelenség nyilvánvalóan nem korlátozódik a közismert emberek körére, sőt... :)
Szóval, kedves Ginpei, a probléma meglehetősen összetett, de érthető, ha a puszta megértés céljából igyekszünk reduktív módon közelíteni hozzá. Az ilyen megközelítéssel csak az a baj, hogy egy sor információt és a köztük lévő összefüggéseket figyelmen kívül hagyjuk.
Mindenesetre érdeklődéssel és élvezettel olvastam a kutatásod eredményeként közzétett válogatásodat, amely akár egy kisdoktori disszertáció formai követelményeinek is megfelel, tekintve, hogy a forrásmunkára egyértelműen hivatkozol. Köztársasági elnöki jelölést azonban ne fogadj el senkitől mostanában, mert úgy érzem, az a pozíció nem lenne neked való - s ezt tekintsd úgy, hogy hízelegve a köpenyed szélébe dörgöltem az orromat! ;)
Egyébként pedig üdvöz légy! :)

Érdekes... ha úgy vesszük én forgolódok meleg körökben is és író körökben is... és azaz igazság, hogy sokan vagyunk köztük melegek, leszbik, vagy biszexek... és szerintem ezzel semmi baj nincs... a kreativitást pedig, amivel írótársaim és Te is alkotsz pedig meg kell becsülni :)
Üdv.:Gigi