Kalanddús nyári szünet után a blogomra is visszatérek. Történt ez s más, említésre érdemes dolog.
Na persze ezt a nyári szünetet nem úgy kell érteni hogy megállt az élet Londonban velem, csak épp időm vagy energiám nem volt írni új bejegyzést.
Gyorsan eltelt amúgy a nyár, szinte észre sem vettem - méghozzá azért nem, mert javarészt ugyanúgy dolgoztam mintha az év bármely másik időszaka lett volna. Nahát, ki gondolta volna. Picit kezdtem egyedül érezni magam úgy értve hogy egy csomó barátom hazament, elment nyaralni hetekre meg majd csak most jönnek vissza egyetemre szóval elköszönő partykra jártam, meg aztán nem volt kivel menni nyáron bulizni. :D
De a munka lefoglalt így is. Hetekkel a tanév után tűnt fel kómásan a buszmegállóban hazafelé várva a buszomra hogy valami nem olyan mint eddig: ja hogy az a sok kis takony tinédzser nem visítozik itt már egy ideje nem láttam őket... áh, ja mert nyári szünet van, leesett. Továbbra is éjszakás műszakban tolom, de már megkedveltem.
Jó idő volt a nyár folyamán tök jó volt elmenni a szabadnapjaimon egy-egy parkba napozni meg zenét hallgatni, még ha egyedül is... :D
Ha szaunára vágytam volna, azt otthon is igénybe vehettem, mivel tetőteres szobám van, csodálatos szigeteléssel, ami azt eredményezte hogy ha kinn 28 fok volt és egész nap sütött a nap a tetőre akkor én 31 fokban pácolódhattam a szobámban - mely valljuk be több, mint élvezetes éjszakás műszak után, sem aludni nem tudtam, vagy épp úsztam a vízben mire felébredtem. De azért mégsem 40 fok volt mint magyarban, úgyhogy nem panaszkodhatom olyan nagyon.
Augusztusban kitaláltam, hogy egy olyan meglepetést tervezek, mint még eddig sosem, és meglepem anyukámat a szülinapjára, mégpedig magammal. Teljes titokban és hosszas szervezés tervezés után eljött a nap. Éjszakás műszakból egyenest a reptérre majd reggeli géppel irány Budapest, aztán vonat hazáig, és hopp az ajtóban csengettem. Volt ám öröm és meglepődés!! :) Eddigi legjobb szülinapi ajándéka volt kedves személyem. Pár napot így sikerült otthon lébecolnom, majd visszatértem, és minden ment tovább.
Időközben megismerkedtem egy maláj-brit fiúval, akivel kölcsönös szimpátia alapján találtunk egymásra egy okostelefon alkalmazás segítségével. Találkozgattunk, és jó vele tölteni az időt. Több, mint 1 hónapja most hogy ismerjük egymást, és valami úgy érzem mégsem az igazi köztünk...
Bővebben erről következő posztomban, addig is csók a családnak ;)