...vagy az egyik mindig többet akar?
Folytatva az előző posztomat, elmesélném, hogy hol tart a történet jelenleg Carl-al.
A beszélgetés után, mikor azt mondta, hogy ő nem tud versenyezni az érzéseimmel, én úgy gondolkodtam, hogy akkor az lesz a legjobb, ha szimplán barátok maradunk.
Így is volt, telt múlt az idő, és én már csak barátként gondoltam rá, kezeltem őt, de persze ehhez is kellett egy kis idő. Ettől függetlenül úgy éreztem, rendben vagyok és sikerült úgymond átváltani a barát módra. Viszont arról, hogy ő pontosan mit érez továbbra sem volt egy kész képem.
Idő közben megismertem valakit, akivel randiztam. Amikor elmondtam neki, láttam a szomorúságot kiülni az arcára... lehet nem is pontosan szomorúság volt, hanem inkább csalódottság? Nem tudom, de láttam, hogy megérintette.
Ezt követően nem beszélt velem. Próbált figyelmen kívül hagyni, nem válaszolt az üzeneteimre, csak akkor vette fel a telefont, ha rejtve hívtam, és akkor csak annyit mondott, később beszéljünk. Már-már úgy látszott, hogy teljesen elvesztem őt. A másik fiú, akivel azt hittem komolyabb dolgokban bízhatok, kiderült, hogy csak kihasznált, és valójában nem kellek neki kapcsolat céljából, és lerázott... Ő sem válaszolt, letiltott, nem vette fel a telefont. Szóval elég fura helyzet volt, egyszerre hirtelen mindketten kikosaraztak, és én szenvedtem Carl hiányától.
Leírtam neki, mi történt, hogy jártam, és megenyhült, újra beszélni kezdtünk, majd találkozgatni.
Nagyon közeli barátok vagyunk, bármit meg tudunk egymással beszélni és osztani.
Szeretünk együtt iszogatni egy jó meleg szobában kis vörös bort kólával, meg vodkát breezerrrel, meg söröcskével egyetemben. Rengeteget nevetünk ezen szittyók alkalmával.
Most viszont hazalátogat pár hónapra a szüleihez Malajziába, és nagyon fog hiányozni. Még ittunk egy utolsót egyik éjjel, majd elköszöntünk, és fura éjszaka volt. Igencsak felkavarodtak az érzelmek szerintem mindkettőnkben.
Most akkor csak barátok vagyunk vagy szeretjük egymást? Lesz egy kis időnk távol egymástól, és remélem sikerül átgondolnunk.
Most itt tart a történet.
---------------------------------------------------------
Mellesleg, sajnálattal kell közöljem, hogy csak most vettem észre, azt hogy a legutolsó látogatói levelet június 24-én kaptam, azóta nem érkeztek meg a weboldal technikai hibája miatt egyetlen általatok küldött privát üzenet sem. Szóval, ha valaki ezen idő alatt üzent nekem, küldje már el mégegyszer levelét (mondjuk a küldött üzenetek mappából, ahová ha szerencsés az illető mindig elmentésre kerülnek az üzenetei, így nem kell újraírni), hogy tudjak neki válaszolni. Az egyszerű és biztos működő módszer ezentúl egy email cím lesz, ahová várom az olvasói leveleket:
odeeeys kukac gmail pont com
(Azért írom ki a kukacot és a pontot, hogy a webes robotok ne spameljék tele a postaládámat, rgo nem érdemes sima emailként megjeleníteni a címedet a weben)
Nos, úgyhogy most röviden ennyit felőlem, hamarosan újra jelentkezem, remélem jól vagytok!
Kellemes Ünnepeket kívánok minden Kedves Meleg és nem Meleg olvasómnak! ;)