Ma van az AIDS világnapja. Melegként fontos hogy figyeljek arra, megteszek-e mindent annak érdekében, hogy elkerüljem az AIDS "összeszedését". Tudom a szabályokat, és vigyázok magamra.
Azokra emlékezve, akik mégis elkapták, esetleg ebben haltak meg, az alábbi videóval adózom a blogon belül.
Mellesleg pedig ma van pontosan tizedik hónapja, hogy előbújtam édesanyámnak. És sajnos nem vagyok túl komfortos ezzel. Arra gondolok, melyet már említettem, hogy azóta a 3 nap óta, egyetlen egyszer sem beszéltünk a melegségemmel kapcsolatos dolgokról, mintha tabu volna. Úgy érzem saját magam nem merem ezt felhozni, pedig hogy pontosan mitől tartok én magam sem tudom, hisz a tényt tudja, 10 hónap alatt azért az elfogadás útján már el kellett indulnia, csak vmiért mégsem merem :(
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, Ti mit gondoltok erről? Velem lehet a baj? Mert szerintem igen, gondolkozom már egy ideje azon, hogy fel kéne keressek egy pszichológust, aki kibogozná, hol van bennem a görcs, ami nem enged megnyilvánulni a saját anyám előtt...
Na mindegy, szóval én csak azt szeretném, ha olykor van egy meleg gondolatom, azt nem kéne magamban csendesen megélni, hanem akár ki is mondhatnám, anyuval is megbeszélhetném...
Szóval 10. hónapja vagyok más ember, más, mert az biztos hogy sokat változtam, csak ez a lelki vívódás ne lenne!! Remélem, a végére jutok hamarosan és talán még párt is találok, állást, új barátokat, és boldog is leszek! :)