Uff! Az Úr legyen irgalmas a te szegény lelkedhez, oDeeey, amiért ilyen sátáni kérdésekkel kísérted az Ő szelíd bárányait, az örök kárhozat veszedelmét közelgetvén hozzájuk! Mit is gondolhatnának a (lelki) szegények, s főként miként szólhatnának, ha valóban az örök élet aspiránsai akarnak maradni? Persze, hogy minimum a felebaráti szeretet hangját ütik meg, ez elemi elvárás egy igaz hívőtől. De ez sajnos egyúttal a válaszok mélységi őszinteségével kapcsolatban kétségeket is ébreszthet, hiszen ők, az istenfélők (ideális esetben inkább istenszeretők lennének, s talán tényleg van közöttük ilyen is), amint a szóból - Félők"! - egyenesen következik bármit gondolnak is, nem mondhatnak egyebet, mint azt, amit az őket az örök életre vezető anyaszentegyház elvár tőlük, és tanít is szorgalmatosan közel kétezer éve. Hogy miért teszi? Nos, oDeeey, irdatlanul nagy fába vágtad a fejszédet, amikor ezt a kérdést kezdted feszegetni! A válasz lényegében roppant egyszerű, miközben iszonyúan el lehet tévedni a bonyolult részletek között. Ha a keresztény hitvilágot tanulmányozzuk, bizony egészen más eredményre jutunk, mint az egyház történetének a mustrájával. Miért? Huh! Ez annyira bonyolult (és lényegében mégis meghökkentően egyszerű!), hogy nem is tudom, érdemes-e bármibe belekezdeni itt. Persze, hogy érdemes lenne, csak félek, a blog.hu nem viselné el terjedelmileg mindazt, amit ahhoz kellene elmondani, hogy akár csak ez, a kiragadott, önmagában egyszerűnek tűnő kérdés a homoszexualitás mai egyházi megítélésének a kialakulásáról világos legyen. Ha csak annyit mondok: ember a neve, meg még ennyit: dominancia, hegemónia és hatalom, azzal segítettem valamit a megértésben, anélkül, hogy ezernyi oldalon keresztül bemutatnám az egyház által birtokolt és alakítgatott, keresztényi ideológiai rendszert, amelytől szegény Jézus szörnyen megrettenne, feltéve, hogy egyáltalán ráismerne benne az ő mindenható atyja akaratára? :)
Jó, most nem vágok bele - talán máskor sem - itt, nehogy elmeneküljenek innen az igazhitűek, meg el ne unják magukat az ateisták, de annyit elmondanék az ördögi részletekről, hogy a mai keresztény egyházak mindegyike kiemelt helyen tartja nyilván Jézust, sőt a mifelénk domináló katolikus - és nem különben a református - egyház egyenesen ettől a sráctól (bocs, uram, de ez nálam az igaz embernek kijáró tisztelet titulusa :)) eredezteti önmagát. Márpedig Jézus barátom (bocs, uram, de ez komoly!) soha egyetlen szóval sem említett a homoszexualitást, és még csak halvány utalást sem tett a homoszexuális emberekre, valószínűleg egész életében, hiszen ez teljesen semmissé tenné az általános szeretetről szóló tanításait, márpedig ő ennél sokkal következetesebb és kiforrottabb elméjű fiatalember volt, valódi, azóta is ritkaságszámba menő intelligenciával! Ez okozta a vesztét is, ezért kellett oly gyorsan, éppen a korabeli papok félelmei miatt meghalnia, de ezeket a kitérőket, bár szervesen tartoznak a lényeghez, most hagyjuk inkább. Szóval, ami a Flavius Constantinus (bizánci, voltaképpen kelet-római császár, aki az addig tűzzel-vassal üldözött, tiltott kereszténységet hivatalosan a birodalom államvallásává tette, egységbe forrasztandó a birodalmat, meghosszabbítva ezzel is a már akkor érezhető, dekandens folyamatokkal kísért hatalmi agóniát, s láss csodát: ő volt egyben a keresztény egyház hivatalosan bejelentett első feje, ha úgy tetszik, az első hivatalos pápa) által a Bibliaként ismert, szentírásként is emlegetett keresztény alapkönyv négy evangéliumát illeti, azok, bár eltérő - és nem valós - idejű feljegyzések eredményei, minden jel szerint elfogadható hitelességgel örökítik meg annak a szegény kis fickónak a kanosszajárását, el egészen a kereszthaláláig. Ez a kivégzési mód mellesleg igen elterjedt volt akkoriban az egész Római Birodalomban, és bizony a legmegalázóbbak egyike is volt egyben, szóval a kereszten meghalni nemcsak testi kínokat, hanem mérhetetlen megaláztatást is jelentett a szerencsétlen halálra ítéltnek, s így magától értetődő, hogy a kereszthalált a birodalom ádáz ellenségeinek, meg a köztörvényes bűnözőknek tartogatták főként, nem utolsó sorban egyfajta, a kor szellemiségét tükröző bűnmegelőzési célzattal: a kivégzések nyilvánosak voltak, és meglehetősen nagy visszatartó erővel bírhattak, azt hiszem ez nem szorul magyarázatra...
Amint mondtam, rettentően nehéz a problémának egy vékony szeletkéjére koncentrálva beszélni az eredeti kérdés tengernyi, és a megértés szempontjából fontos leágazásába kanyarodás nélkül. Most, a rövidség érdekében, amely sajnos a megértést nemigen szolgálja, visszatérek az evangéliumokból ismert Jézushoz. Ő tehát soha sem tett említést a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban, s noha a férfiak szexuális "eltévelyedése" ismert volt mindig is az emberiség történelme folyamán, így a korabeli zsidó törzsek körében is, szóba sem hozta. Annak ellenére sem, hogy az általa is gyakran hivatkozott, mi több pontosan, szó szerint is idézett Ószövetségben annál inkább esik szó e "fertelmességről" példának okáért Mózes is keményen és könyörtelenül leszögezi e tilalmat (férfival hálni halálos bűn) a törvényeiben, s magyarázatul nem a valódi törzsfői félelmeivel szolgál, hanem - remek hatalmi érzékkel - magára az istenre, mint autentikus forrásra hivatkozik! Na, erre merészeljen valamelyik júdeai, moábita, vagy akár farizeus gombot varrni! Nem teszi, ha kedves az élete - a hatalom már csak így működik azóta is. A valódi félelem pedig eléggé természetes és érthető: a férfiúi gerjedelem e módja improduktív, s ha elterjed (honnan is tudhatták volna Mózesék, hogy ez nem fertőző betegség, a homoszexuálisok aránya valamiért évezredek óta állandó az egész emberiség minden populációs rétegében, s a heteroszexuális bolond lenne melegként viselkedni, hisz semmi örömét nem lelné benne, sőt, és akkor az utódlás fontos, a vagyont és a szellemi örökséget konzerváló, gyötrelmesen fontos kérdéséről még nem is szóltunk!), akkor se elég harcos, se elegendő munkás kéz nem lesz, s a törzs puszta túlélése veszélybe kerül! Ilyen egyszerű. De ahhoz, hogy a törvény hatásos legyen, nem árt egy olyan hatalom, amelyre még a nagy tekintélyű Mózes is hivatkozhat, így abszolút érvényűvé téve a parancsokat. Mert hát ki az a bolond, aki nemcsak a földi sorsát, hanem az oly rettegett halála utáni isteni irgalmat, az ígért mennyországot kockára tenné holmi meleg kiruccanás kedvéért, vagy bármi másért. Furcsa, hogy mégis voltak ilyenek. vajon miért? nem féltek talán a rettenetes, megalázó, kínhalállal végződő büntetéstől? Dehogynem! És mégis kockáztattak... Különös, nem? :)
Jó, tehát a keresztény, istenfélő atyafiak okkal hivatkozhatnak a Biblia egyik alkotójára, az ószövetségre, mert abban bizony nagyon egyértelműen tiltva vagyon az efféle, bűnös, isten előtt fertelmes szexuális eltévelyedés. De az Újszövetségben olvasható, Jézus tanításait részletesen bemutató evangéliumok nélkülözik az efféle utalásokat is. Csakhogy az istenfélő barátaink segítségre siet ám most a derék Pál apostol, aki elég termékenynek bizonyult a levélírásban, többek között a rómabelieket is megszólította, atyai gonddal és nyájasan oktatva őket a megváltó érkezésének, keresztényekhez méltó fogadására való előkészületeire. Ennek a levelének a 26. és 27. versében a derék apostol elmeséli, mi okból és miként bujálkodtak egymással az amúgy tisztes férfiak, és természetesen a fenyegetés, az úr haragjának beteljesedése sem marad ki a nyáj ijesztgetéséből. Nem, dehogyis hivatkozik Jézusra eközben! pedig az ő nevében terjeszti ő is az örömhírt! Furcsa, ugye? Miként az is elég különös, hogy jól összekutyulja szegény a homoszexualitás minden megnyilvánulását, egy kalap alá véve az epizód jellegű aktusokat (ilyenek mindig voltak, ma is léteznek, pl. az azonos neműek tömegszállásain, kollégiumokban, nevelőotthonokban, vagy közismerten a fogházakban, börtönökben és fegyházakban fogva tartottak körében) a valódi, erősen determinált és a személyiség lényeges és élethosszig érvényesülő vonásaként értelmezendő homoszexuális irányultsággal! Ezt mondja a derék apostol a rómabeliekhez írott levele 27. versében, miután a 26. versben ügyefogyottan és a levegőben lógó, semmitmondó, semmivel logikus összefüggésbe nem hozható, tehát önmagukba visszatérő "érvekkel" megindokolta a szexuális tévelygést:
"Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, * férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban."
Hát, igen, ez csakugyan szörnyű, éppen azokban az időkben, amikor a népesség férfi ereje létfontosságú, s így a férfi magatartási minták is kimerevítettek, nem kevésbé a női szerepek, amelyek szintúgy fontosak a törzs túlélése szempontjából... Állati nagy a baj! Igenm mindez, a kor emberének tudatlan aspektusából egyértelmű, csakhogy Jézus valóban egy szót sem szól erről! És akkor vessünk egy pillantást egy másik emberke, nem kevésbé fontos kinyilatkoztatására, nevezetesen annak a kis fickónak az evangéliumából, "akit Jézus szeretett" - ahogyan ő maga, János beszél erről, s amiért Péter erősen meg is orrol rá, mintegy kérdőre vonván magát Jézust, miután az megbízta őt a nyáj legeltetésével (az igazhitűek értik ezeket az utalásokat, remélem, ha már ennyire tudják, mi a helyes, és mi az utálatosság az Úr előtt :)): mi lesz a sorsa ennek itt (Jánosnak, a legfiatalabb, valószínűleg tizenéves tanítványnak). Jézus lepisszentette Pétert, mondván: mi dolga neki ezzel? Minden úgy lesz, ahogyan ő elhatározta, ebbe még Péter se merjen belekotyogni! Na, de lássuk csak, mit mond János, amiről a jelek szerint maga Pál apostol is bátorkodott megfeledkezni, iszonyú büntetés veszélyét kockáztatva ezzel:
"(...) követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora köben az ő kebelén (...)" (János 21; 20)
Különös, nem? És ennél többet is sejthetünk ám, ha alaposabban bevesszük magunkat János fiú evangéliumába... :)
De ugyanez a kis fickó ezt is mondja ám, felebarátaim:
"Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett." (János 1; 17).
Nos, akkor hát mi is az a "törvény"? Hogyan születik meg a "kegyelem" és az "igazság"? Mik ezek? És főleg mi az összefüggés közöttük, kedves felebarátaim? Nem hiszem, hogy oly nehéz kérdés ez, tiszta, szabad elmével nem lehet az. Ugye? :)
Na, ráadásképpen még egy apróság János próféta jelenésekről szóló könyvének 21. fejezetéből, amelyet talán derék Pálunk is komolyabban vehetett volna, annál is inkább, mert más, Pált jóval megelőző próféták is intettek már mindenkit ilyesmire, s akkor nem teszi kockára a mennyei üdvözülését, ami, ugye, egy próféta részéről azért eléggé meglepő:
"18. (...) ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet * könyvéből (...)"
Én viszont kénytelen vagyok hozzátenni a világos értelmezés érdekében, hogy számomra a jézusi kinyilatkoztatások jelentik az eszmék és tanítások centrális részét, ezért a Jelenések könyvében olvasható szöveget is kizárólag eszerint tudom értelmezni. Nos, kedves Pál apostol, ha istenfélő felebarátod lennék, máris buzgó imádságba kezdenék a lelki üdvöd érdekében, kérvén számodra a féltve szerető Isten bocsánatát, hisz te is ember voltál, hogy is lehettél volna tévedhetetlen? Mert remélem, hogy tévedésről, és nem valamiféle súlyosabb dologról, netán megbocsájthatatlan, szándékos hamisságról van szó...

Nekem már közel a reggel, le sem fekszem, nem lenne értelme. Remélem, számotokra sincs már messze a fényt hozó hajnal, kedves felebarátaim! Húzzátok fel bátran a redőnyt, hadd ragyogjon be a minden színt magába foglaló, színtiszta fehér fény! Ha tényleg hisztek, hallgassatok arra a remek kis fickóra, Jézusra! Ő tényleg jót akar(t) nektek, és azt is tudta - hihetetlen! -, hogy mindannyiótokra ki kell terjesztenie a szeretet fényét és melegét, másképpen, valódi és igaz érdeklődés hiányában, a megváltás elmarad, Merthogy az itt kezdődnék ám a földön, felebarátaim, és éppen erről próbál(t) tanítani minden butácska emberállatkát ez a remek kis ember, akit, a jelek szerint azóta sem sikerült megértenetek. Pedig nem lenne nehéz, csak az elméteket kellene szabaddá tennetek, s akkor ő magától belétek költözik. Próbálkozzatok! Legyen a melegekkel kapcsolatos önvizsgálatotok is egy próbája az alkalmasságotoknak! Gondolkodjatok bátran, szabadon, és főleg béklyók nélkül! ne gondoljátok, hogy az "írástudók" okosabbak nálatok! Nem azok, csak ravaszabbak. Ti ne ravaszok legyetek, hanem szabadok! Szívből ezt kívánom mindnyájatoknak, mindannyiunknak!
Ámen!

És nem mellesleg szép, eredményes napot! Ha didergőt láttok, ha nem tudjátok fedél alá juttatni, akkor legalább őszinte mosollyal melengessétek! Megérdemlitek, s hogy miért, meglátjátok, ha sikerül az első reggeli, őszinte mosoly! :)

Off? Dehogyis! Már hogy lenne az? Legfeljebb nem értitek - különös, nem is kell keresztény istenfélőnek lenni e dolgok értéséhez, ezt biztosan tudom -, de akkor sem off, legfeljebb uff. ;)

(U. i.: Már beleolvastam pár héttel ezelőtt abba a diskurzusba, amely a vallásos emberek véleményéről szól, de újra meglátogatom azt az oldalt, mert engem is érdekel, miként alakul az istenhívő felebarátaim véleménye erről a problémáról, azaz hogyan válik lassan szabaddá a gondolkodásuk, hogyan bátorodnak fel a felelősséggel gondolkodásra, amely, ha a halál utáni létet nem is, de az itteni mennyországot elég közel tudja varázsolni mindenki számára. Ez pedig teljesen szinkronban van Jézus barátom tanításával is, hisz éppen erre biztatta szegény az embereket, s ha látná, mit tettek a hatalmasok a tanításaival, hát nem hiszem, hogy könnyű lenne megvigasztalni szegényt. Szégyellhetnénk magunkat egy kicsit legalább, s azután megpróbálhatnánk értő, tiszta fülekkel meghallgatni őt - egészen addig, amíg nem világos, hogy miről szól hozzánk - mondom én, aki nem istenhívő, és végképp nem istenfélő; az ateista szót nem szívesen használom, mert, bár a jelentését ismerem, nem tudom kielégítő pontossággal meghatározni sem a tartalmát, sem pedig a terjedelmét. Ha valaki segítene ebben, azt hálával fogadnám. ;):))

Remélem, a fenti szöveget tarkító hibák és melléütések nem zavarják a tartalom megértést. Ember vagyok, tökéletlen és fáradt kis ember. Bocsássatok meg nekem ezért! :) Miképpen én is... ;) Vigyázzatok magatokra! És legyen szép napotok!

A párom anyja katolikus. Mármint annak vallja magát, de tipikusan az a "más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát se" típusú ember. Az alapvető megbocsátásról szóló dolgok valahogy kimaradtak a vallásgyakorlásából... én erősen gondolkozom rajta, hogy csinálok a páromnak egy pólót, "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" felirattal. :)
Nekem nincs bajom a keresztényekkel. (Jelen kontextusban a vallásos ezt takarja, úgy érzem.) Én csak a hipokrita embereket tolerálom rohadt nehezen, és sajnos a keresztények között eddig több olyat láttam, mint pl. párom anyja, hogy csak akkor és abban tartja magát a keresztény "szabályokhoz", erkölcsökhöz, normákhoz, mikor neki úgy kényelmes. Csak akkor keresztény, ha épp ez áll érdekében. :/

Egyébként meglátásom szerint ez az egyik legnagyobb paradoxon a keresztény tanítások közt.
A homoszexualitás bűn, megvetendő és szégyellni való dolog. -x- Szeresd felebarátodat! Ne ítélkezz! Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!
Szóval akkor most utálni és megvetni kell őket, vagy meg kell nekik bocsátani, felebarátokként szeretni őket, és az ítélkezést az istenre hagyni?

Szerintem egy jó kereszténynek az utóbbit kell választania, mert a szeresd felebarátodat egy erősebb és általánosabb érvényű parancs. És persze az isten a szeretetre neveli az embereket, legalábbis nem túl mélyreható ismereteim alapján én így látom a helyzetet. :)

Egyébként ha komolyabban is érdekel a vallás és a homoszexualitás kapcsolata, akkor ajánlom figyelmedbe az Öt Kenyér nevezetű oldalt.
www.otkenyer.hu/

Majd holnap tucat kommentjét is végigolvasom, de most már elég fáradt a szemem, a bal egy kicsit be is van halva. :(

@anonimália:
Csibész! :D
Értem én jól a célzást! :D És sajnálom, ha csalódást okoztam, legalábbis a válaszom időzítésével. Figyelek, de előfordul, hogy kihagyok néha egy-két napot. :)

Mindenesetre figyelemre méltó eszmefuttatást olvastam tőled ismét - de hisz ehhez szoktam a részedről immáron. Túl sok mindent nem is tennék hozzá most, de azt fontosnak tartom újra hangoztatni, hogy az eredeti, jézusi teóriák hallatlanul következetesek. Behatóan és hosszú ideje (évek óta) tanulmányozom őket a magam, mondjuk így: nem vallásos (az "ateista szó használatát több megfontolásból is kerülöm, többek között, ha nem is kizárólag, azért, mert a tudomány világában a tökéletesen meg nem cáfolt dolgokat a lehetséges jelenségek sorából nem szabad törölni, miként a minden kétséget kizáróan nem bizonyított dolgok tényként való állítása is megengedhetetlen...) módján, és a lehető legkritikusabban elemezve próbáltam fogást találni a kis fickón, keresve az ellentmondásokat és azokat az anomáliákat, amelyeket vagy logikai hibaként, vagy az emberi természet félreismeréséből adódó tévedésként lehetne "felhasználni ellene" a vele folytatandó perben. Az általa művelt "csodákra" most nem térnék ki, mert azok részben mondabeli torzítások, részben pedig a fickó kisugárzásának olyan "mellékhatásai", amelyeket ma már jól ismerünk, és amelyekkel kapcsolatban számos tudományos igényű kutatás folyik napjainkban is, az eredmények felhasználása pedig egész egyszerűen közismertnek mondható ma már, és az alkalmazásuk is igen elterjedt (gyógyítás, személyiség-fejlesztés, oktatás, korrekciós eljárások, üzleti és egyéb alkalmazások..., hosszú lenne a teljes lista, és biztos, hogy nem is sikerülne mindent felsorolni). Komoly jelentőéggel bíró zavarokat nem sikerült kimutatnom, legfeljebb a rögtönzött párbeszédeiben jöhetett zavarba szegény barátom, s ilyenkor bizony mellébeszélt olykor, de ezek, a mai ember hétköznapjaiban is teljesen általános interakciós zavarok, nem érintik a tanítása lényegét és letisztultságát. Egy példa a lehetséges sok közül, csak tartalmilag elmesélve: amikor a tanítványaival a farizeusok vendégeként letelepszik a vendéglátói közé, az éhes tanítványok nyomban nekilátnak a falatozásnak. Az őt sarokba szorítani akaró vendéglátók rögvest meg is támadják: nemde úgy szól a törvény, hogy mosd meg a kezed vízben étkezés előtt? Jézus, zavarában, mely nemigen látszott rajta, hisz ekkorra már nagy gyakorlata volt az ellenségeskedőkkel folytatott vitában, azt mondta: nem az mérgez meg benneteket (az embereket), ami a szátokon bemegy, hanem az, ami kijön onnan. Nyilvánvaló, hogy miről beszélt, arról, amivel mi, ma élő emberek is keserítjük, mérgezzük egymás, s a magunk életét: a szavakba öntött szándékainkról és érzelmeinkről. Tehát még ez az interakciós hiba - mert az, hiszen valójában a tanítványok mohóságát akarta szépíteni egy ősi, mózesi törvény jelentőségének a kisebbítésével - sem kerül voltaképpen ellentmondásba a tanítások lényegével, sőt, a Mózes törvényeit egyébként is jócskán átértelmező, több helyen lényegileg is módosító kis haverom bámulatos ügyességgel használja fel a nyugtalanító, a másik fél diadalát látszólag segítő helyzetet is a valóban kifogástalan teóriája helyességének alátámasztására, s egyben az alamuszi támadásokat indító fél lecsendesítésére. Még ennél is ismertebb példa talán a szombatnap megtartása körüli, szintén a az áskálódó farizeusokkal folytatott vitája, amelyben a szombati tevékenységek definícióját, meg az emberileg indokolható kivételeket is elképesztően éles logikával rendezi, de, mint mondtam, rengeteg példa van az említett jelenségek bemutatására az evangéliumokban. A későbbi, de Constantinus által, a Bibliaként ismert könyv részévé tett írások egy részét nem tartom elemzésre méltónak, mert azok többsége már az első néhány mondata után megbukik a puszta formális logika általános vizsgáján, noha éppen ezeket szajkózzák ma "nagyjaink", amikor például a homoszexualitás újszövetségi tilalmáról üvöltöznek (az egyetlen újszövetségi, iszonyúan logikai hibás, és talajtalan, összességében Jézus nevében elhangzó, de vele valójában semmi módon összefüggésbe nem hozható említés ez ügyben Pál apostolnál fordul elő a Rómabeliekhez írott levelében: 1 - 27.), mi több, e szellemben alkotnak embernyomorító, meghökkentően ostoba, már-már a középkor sötét árnyait ránk (mindenkire, nem csak a melegekre!) vetítő törvényeket!
A lényeg, hogy zseni volt ez a hapsi, Jézus, átkozottul zseniális! Még azt is tudta, hogyan lehet a kor (minden kor! :)) emberével élesen és a napnál is világosabban megláttatni az (ember és az élőlények számára) "jó" és a "rossz" közötti különbséget, és hogyan lehet egy hallatlanul konzekvens, alternatív döntés elé kényszeríteni: a haláltól, a teljes és végleges megsemmisüléstől való félelmeire kell hatni, s az alternatíva lényege éppen ennek az elkerülhetősége volna. Mély és szilárd meggyőződésem, hogy az én Jézus barátom nem a halálon túli, hanem - s számomra, mint említettem, ez millió okból teljesen nyilvánvaló, de az elemzést itt és most mellőzném inkább - az azon inneni: a földön létrehozható mennyországról beszélt az embereknek. Hogy akkor miért folyamodott az istenről szóló, félelmetesen csodás mesékhez és a Mózes korát idéző, részben lejegyzett, részben szájhagyományokban élő, zsidó őstörténeti legendákhoz? Szerintem világos a (logikailag két, egymástól jól elkülönülő részből álló) válasz. Annyira az, hogy nem is beszélek most tovább róla, hanem aludni térek, mert holnap is ügyelnem kell a nagy hóhányó hírnevemre. :)
Ha mégsem teljesen tiszta a dolog, visszatérhetünk rá, mert ha valamit, hát ezt, a mi kis keresztényi kultúránkat, meg a hótiszta lelkű, káprázatosan intelligens (!) Jézusra hivatkozó, az alakját és csodálatos személyiségét, meg a tanításait végletesen eltorzító, az örök emberi ostobaságot és félelmeket aljasul (és álszentül!) kihasználó hegemonikus törekvéseket, amelyek kies hazánkban felerősödni látszanak ismét, nagyon érdemes lenne tisztán, de legalább a jelenleginél sokkal tisztábban látnunk és megértenünk. Pusztán közérdekből, valódi közérdekből, amelyből az egyéni lét elemi érdekei is tisztán és világosan levezethetők. Csak abból, a manipulált változatokból csak a keserves tévelygések erdejébe juthatunk, amelyben évezredek de legalábbis közel két évezrede, éppen a kereszt alatt bolyongunk is, mert ez jó nekünk valamiért...
Hajrá, Jézus! Remek srác vagy, kár, hogy személyesen már sosem fogsz ellátogatni hozzánk. :( Jól tudják ezt korunk "írástudói" is. Te, Jézus, ha látnád, mit tettek, s tesznek még ma is ezek az álszent hatalommániások..., bizony: éppen a te nevedben! Te, Jézus! Ezek nem hisznek benned! Ha hinnének... Ugye? Úgy, úgy! Bizony! :) Mert ha hinnének, akkor magukban hinnének. S ha magukban, akkor benned. Ha benned, akkor bennem is. Ha bennem, akkor Anonimáliában, oDeeey,ben és minden ("teremtett") emberben és élőlényben, de még a rideg kősziklában is meglátnák az "istent". Nem látják. magukban sem. Mert nem hisznek. Magukban sem.

Szegény barátom! Hát ennyire betojtak tőled a korabeli álszentek? Ezért kellett oly keserves halált halnod azon a kereszten?! Igen, ezért. Ez, vagy ehhez hasonló a sorsod ma is. Nem, nem felejtettem ki a "lenne" szót az előbbi mondatból: ma is megölünk téged naponta ezerszer, s hét-milliárdan vagyunk... Kit is gyilkolunk mi valójában...? :S

Nos, akkor ma este is bocsáss meg nekünk, szegénykém! S add, hogy legalább a kimerült álmunk legyen nyugodt, és ne kelljen se megfagynunk, se éhen halnunk, s hacsak lehet, e rettegés keserű pohara is múljon el tőlünk. Mert ott tartunk, hogy e veszélyeket is testközelből, és nem a történelemkönyvek lapjairól ismerjük - már megint. Mert bízunk benned (néhányan biztosan), azt kívánjuk, legyen meg, és teljesedjék be rajtunk és BENNÜNK végre a te bölcs akaratod!
Ámen!