Hadd kezdjem ezzel, mert ez rávilágít arra, hogy nem kizárólag magyar jelenség a homofóbia, messze nem az:
velvet.hu/blogok/randi/2012/03/01/kizavartak_az_etterembol_a_csokolozo_leszbikus_part/
Ha megnézitek az esettel kapcsolatban kiírt szavazás állását, nagyon elcsodálkozhattok: jé, mennyire felvilágosult, megvilágosodott falka ez a magyar! Hát, nem egészen, de azt a tudósítást nyilvánvalóan a legérintettebbek olvassák elsősorban, másodsorban a viszonylag nyitott érdeklődők, és a szavazás alakulását látva, sokan nyilvánvalóan felmondják a leckét: "a legtöbben erre szavaznak, legyen hát, biztos ez a helyes, én sem akarok égni...". Hogy titkos a szavazás? Igen, az, de a presztízs akkor is presztízs: önmagam előtt igazolva látom a gondolkodásmódom helyességét, hiszen az, a számomra biztonságot jelentő falka többségének az álláspontjával megegyezik..., ha van valakinek szeme a látásra, füle a hallásra. ;)

A kérdésedre azonban, oDeeey, nem tudom a pontos választ. nyilván a körülmények részleteitől függ, mit tennék ilyen helyzetben két lehetséges szélsőség között:
1. semmit;
2. mindent, ami emberileg és jogilag lehetséges, nem mérlegelve különösebben a következményeket (ez esetben nyilván kellőképpen elborult elmével, köz- és önveszélyes állapotban reagálnék: óriási öngólt rúgva magamnak, magunknak, és minden melegnek, a melegek ügyének is...).

A videót most nem tudom megnézni, de igyekszem pótolni a mulasztásomat. Az általam ajánlott cikkhez tartozó videót sem láttam idő hiánya miatt, de a szavazatomat otthagytam, mert a helyzet és a döntés videó nélkül is világos a számomra. :)

Stílszerűen: (K)
;) :D
"...csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!"

Az éj legyen kegyes hozzánk! :) Meg a nappal is, természetesen! :)

Én sem tennék semmit, egyszerűen nincs értelme, nem lehet a fél világot meggyőzni, még ész érvekkel sem. Már gyermekkorban kezdi a nép a sulykolást, ami eléggé mélyen be tud ágyazódni, és ezen még a tények sem tudnak változtatni.
Meg kell tanulni elmenni mellette, sajnos.
Én jó magas falakat építettem magam köré az évek során, amin nem tud áthatolni egy heteroszexuális sem. Hogy miért? Mert akik látszólag kedvesek, a hátam mögött épp olyan aljasak, mint a nagy átlag.

Engem még sosem buziztak le, pedig túl vagyok a negyvenen. Sosem buziztak le szemtől szemben, a hátam mögött annál inkább. Nem sorolom a jelzőket, hogy a rám mosolygók, az engem megértők, a látszólag tisztelők minek tartanak valójában, és pont az a legmegalázóbb az egészben, hogy a szemembe nem merik mondani.

Szóval jó nagy falak, és nem bízom senkiben, csak az élettársamban, immár 25 éve.

@vlmworld:
Sok mindenben egyetértek veled. Másfelől pedig azt hiszem, túlságosan bizalmatlan vagy, sőt már-már szinte heterofóbnak tűnik az attitűdöd. Persze, nyilván nem ok nélkül, de ha erős és magas falakkal bástyázod körül magad, akkor kellemes "csalódás" (meglepetés) sem érhet. Pedig szerintem ilyesmire is van némi esély, igaz, csak az emberi kapcsolatok természetes kockázatának a vállalása mellett. :)
Ha negyven elmúltál, akkor fennállhat a veszélye annak, hogy kimerevedik, rögzül és erősödik, akár rögeszméssé is válhat a bizalmatlanságod, ennek következtében pedig generalizálódhat, és azután a személyiséged teljes spektrumában hatást fejt ki. Ennek pedig enyhén szólva sem előnyösek a következményei... Igazad van, nem kell feltétlenül győzködni az embereket erről se, meg másról se, aki nyitott és intelligens, az az első szóra elkezdi érteni és őszinte érdeklődéssel kutatni a dolgok rejtélyeit és összefüggéseit. A többiekkel, akik között ott vannak a "leckefelmondók" (azok is például, akik tudják, mit kell a szemedbe mondaniuk, de a hátad mögött másképp viselkednek, mindig a pillanatnyi elvárások és az érdekeik szerint = unintelligensek és jellemükben gyengék), valóban nincs értelme fáradni általában, ebben tehát teljes az egyetértés közöttünk. :)

Van még valami, ami nem csak neked szól:
www.allout.org/stopthekillings

A sötétség exponenciális sebességgel terjed, s ha semmit sem teszünk, elnyel mindent és mindenkit. Ez pedig kissé ellentmondani látszik a fenti, kölcsönös egyetértés mellett jóváhagyott álláspontnak, mely szerint a sötétek meggyőzésére semmilyen energiát és időt nem érdemes pazarolni. Akkor hát ez sem kőbe véshető igazság? Nem. Olyan csak az egyház dogmáiban létezik, meg az öreg Mózes, sokakat közvetve máig szorongató törvényeiben... ;)
Érdemes tehát folyamatosan éber önvizsgálatot gyakorolnunk, nehogy a keservesen megszerzett tudásunk és annak gyökereiből lassan kihajtó bölcsességünk odavesszen a fásultságunk, közönyünk és a züllesztő félelmeink miatt.
Egyetértesz? :)

@tucat: Igazad lehet abból a szempontból, hogy nem jó elzárni magam a külvilágtól, de jelenleg ez tűnik megoldásnak. Talán heterofób nem vagyok, de jelen van a tudatomban, hogy olyan társadalomban élek, ahol a nagy többség még ismeretlenül is gyűlöli a "fajtámat".
Tény viszont, hogy nem tagadom meg magam. Akikkel évek óta együtt dolgozom nyilván sejtik, hogy meleg vagyok. Magamtól nem szoktam elmondani, de ha konkrétan szóba kerül a család, akkor sosem tagadom le.
Érdekes látni az első reakciókat. De az is érdekes, hogy később milyen kínosan kerülik a témát. Általános szitkozódás a "buzi köcsög", nem mint identitás, és mikor kiszalad a szájukon, akkor zavartan rám néznek: "bocs, nem rád gondoltam". Azért ez sokat elárul a valódi véleményről.

@vlmworld:
A válaszod megnyugtató, és a munkahelyi légkör szellemes leírása miatt tetszik is! :)
Írod, hogy a munkatársak egy részének a reakciója "sokat elárul a valódi véleményről". Szerintem is, és nem is kizárólag negatív értelemben, ha jól belegondolsz... :) Mert lám, egy olyan "buzit", akit közelről ismerek, nem is olyan egyszerű dolog utálni, mert hát... ;) Igaz? :) Persze, ez inkább csak az intelligensebb emberekre vonatkozik, akik azért gondolkodóba ejthetők esetenként, és nehezebb vakon megvezetni őket. De szerencsére ők sincsenek tragikusan kevesen. :)

Érdekes helyzet az enyém, mint tudod. Engem sose fognak lebuzizni, elvégre (nagy szívfájdalmamra) nő vagyok - még ha nem is mindig viselkedem "nőiesen". Ennek ellenére nagyon szarul esik, ha meghallom, hogy valaki ezt a szót használja. Tulajdonképpen sosem értettem, hogy az emberek tudatában miért áll fenn a következő egyenlőség: homoszexuális = buzi. Kérem szépen, nőneműek is vannak a világon! :) Szóval én szépen lefordítom a buzi kifejezést az értelmes emberek nyelvére..., és olyankor elgondolkozom, hogy vajon mit gondolnának, ha közölném velük, hogy "voltaképpen én is buzi vagyok, elvégre a nőkhöz (is) vonzódom".

Miért is bánt engem, mint biszexuális, fiatal nőt az, hogy az emberek a meleg férfiakat lebuzizzák...? Igazából nem tudom megmondani. Csípem a melegeket, egyrészt azért, mert akikkel eddig találkoztam, mindannyian értelmes emberek, és mivel megtapasztalták, milyen szar is az intolerancia, ezért ők igyekeznek toleránsak lenni. Másrészt esetükben biztosan nem kell attól tartanom, hogy egy iszogatós éjszaka után megpróbálnak leteperni. :D
Lehet, hogy részemről ez egy hatalmas általánosítás, de mint mondtam, eddig ilyen srácokkal volt szerencsém megismerkedni. :) Tehát azt hiszem, ezért. Meg azért is, mert az intoleráns (és a hipokrita) magatartás mindig is bökte a csőrömet. Néha én is bököm a saját csőrömet, mert tulajdonképpen én is intoleráns vagyok - az intoleranciával szemben.

A kérdésre válaszolva: mivel néha ki- és beszámíthatatlan tudok lenni, lehet, hogy eltörném az illető kezét. Ha egy kevésbé szar pillanatban találnának meg az ilyen jelzőkkel, akkor elbeszélgetnék az illetővel. Az ilyen békés reakcióra általában nem számítanak a provokatív emberek, és hátha a sokk kijózanítja a gondolkodását. ;)
Legtöbbször mondjuk biztosan az a célravezető, ha egyszerűen fel sem veszed az ilyesmit. Ez olyan, mint az általános iskolában a gyerekes piszkálódás. A provokátoroknak az a céljuk, hogy lássák: feldühítettek - ha meg nem csak "szájkaratésok", akkor a legjobb persze az, ha még egy verekedésbe is sikerül belerángatniuk. Én anno nagyon haraptam az ilyesmire, és azóta már rájöttem, hogy sokkal kevesebbet baszogattak volna az osztály-, illetve évfolyamtársaim, ha nem kapom fel ennyire a vizet. Ők ugyanis ezt élvezték, hogy én tombolok. (Azt már annyira nem, mikor megvertem őket... ;) De azért egy alsó tagozatos bunyózás meg egy felnőttek közti, esetleg fegyveres balhé között hatalmas a különbség. Szóval nem árt vigyázni.)

Én eddig kétszer éreztem magam ily módon inzultálva, az egyikről már meséltem. A másik egy tök forgalmas helyen volt, a párommal kézen fogva mentünk, és egy szembejövő pasi mellettem elhaladva odasúgta nekem, hogy "szereted a pinát?"... Sajnos mire visszafordultam volna, hogy közöljem vele, igen, már elvegyült a tömegben.
Volt másik két alkalom, mikor tulajdonképpen nem sértegettek semmilyen módon, de elég lealacsonyítónak éreztem a dolgot. A párommal egy parkban üldögéltünk (még csak nem is ölelkezve vagy ilyesmi, csak fogtuk egymás kezét és örültünk egymásnak meg a jó időnek), és tőlünk kb. 2-3 paddal odébb leült egy férfi. Csak a szemem sarkából láttam, de aztán arra lettem figyelmes, hogy gyanús kézmozdulatokat végez... később oldalra néztem, hogy leellenőrizzem, most komolyan elkezdte-e verni a farkát a park kellős közepén, egy játszótértől kb. 50 m-re vagy csak én vagyok túl perverz, hogy ilyeneket hallucinálok. IGEN, konkrétan minket bámult, miközben maszturbált. Elmormogtam a páromnak, hogy keressünk egy másik helyet, aztán odébbálltunk.
Ez kétszer is megesett, két párommal is voltam ott egyébként, ugyanabban a parkban és szerintem ugyanaz a férfi volt az. :/ Mai napig gondolkozom amúgy azon, fel kellett-e volna jelentenünk vagy sem.