guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

Kavalkád, és jön a meleg!

2013.04.18. 18:26 oDeeey

Először is bocsánat a hosszas hallgatásért, de tényleg felemészti/felemésztette minden időmet és energiámat a munka. Amikor szabadnapos voltam akkor meg örültem, hogy pihenhetek, vagy épp csavarogni voltam, esetleg shoppingolni a városban szóval az írásra már egy jó ideje nem jutott időm.

De most aztán sok mindenről tudok Nektek beszámolni.

Kisebb-nagyobb mélypontok álltak az utóbbi időben a felhőtlen boldogságom útjába. Kezdődött azzal, hogy egy tavaly megismert és általam pótöcsémnek fogadott fiú - akinek hónapokon keresztül egyengettem az útját, segítettem neki elfogadni, hogy meleg, és elindítani a továbbiak felé - eltűnt. Ennek nyilván van oka is, mégpedig az hogy az elfogadás után ösztökéltem arra, hogy bújjon elő a szüleinek, hiszen ez időszerű lesz, ha párra talál, meg úgy egyáltalán. Erre nincs jó időzítés, vagy megfelelő pillanat, de valamikor meg kell lépni.

Párt is talált már, és boldog volt, több héten keresztül jártak már, amikor is a párja előbújt az édesanyjának, és elmondta azt is, hogy van fiúja. A szülő reakciója pozitív volt, teljesen gördülékenyen fogadta, és ő is próbálta bíztatni a pótöcsémet - akit nevezzünk csak Palinak. Pali erőt gyűjtött és sok-sok hosszú órás beszélgetések után eljutott oda, hogy megírta a levelet a szüleinek, amit és ahogyan tanácsoltam neki. A levelet elhelyezte egy adott helyre, majd estére elment az egyik barátjához ottaludni, a szüleinek pedig megírta, hol találják a levelet.

Másnap izgatottan vártam a híreket, mi volt a reakció, mi a helyzet és miegymás. A válasza csak ennyi volt:

Hát .... Szar
Kérlek elvagyok tiltva tőle .. És pszichológus mert ezt ki lehet nevelni
majd egyszer jelentkezek
de élek

Nos egy kicsit lesokkolt, mert nem gondoltam hogy így alakul. Nem vártam, hogy örömükben táncra perdüljenek, viszont az enyémhez hasonló reakcióra számítottam kb. De nem erre. Ezek a szülők tönkre fogják tenni ezt a fiút, ha hosszútávon folytatják ezt a hozzáállást. Eltiltani pont olyantól akit imád? Szégyenérzetet kelteni a fiukban, és megfosztani azon természetéből adódó vágyaitól ami mindenkiben benne van... Szerintem a szülők azok, akik pszichológusra szorulnak.

A kommunikáció teljesen megszakadt köztünk, facebookon ne írjak neki, mert figyelik a szülők, hiába változtatott jelszót mindent tudnak az összes üzeneteit lenyomozták, és nem engedik hogy igazán melegekkel beszélgessen. Az okostelefonos alkalmazáson keresztül még olykor váltottunk pár szót, de csak kb 3 mondatot, az utóbbi 3-4 hétben pedig már figyelmen kívül hagyja az üzeneteimet, valamint 2 hete meg sem kapja (mivel látom hogy csak küldöttnek és nem kézbesítettnek mutatja az app) rgo vagy letiltott, vagy telszámot cseréltettek vele... Úgyhogy elvesztettem az "öcsikémet". Pedig terveztük, hogy amikor hazalátogatok Magyarországra, akkor élőben is találkoznánk, de...

Aztán a következő mélypont, március elején jött. Az alapból mindig is totál stresszes, üvöltözős elmebeteg és kikészítős munkahelyemen az executive főnökünk felhívott az irodába beszélgetni. Túl sok a panasz rám, túl sokszor jön fel a nevem az irodában, nem tudok időben befejezni, stb... Igen mivel kib*sztatok velem és 8kor kezdek 9helyett már 3 hete és az szép hogy papíron működik, de a gyakorlatban 16:30-kor még elfoglalt a hotel és lehetetlen befejezni mit csináljak... Túlórát meg nem fizetnek persze, de ha hazamegyek időben és otthagyom amit nem tudtam befejezni azért rögtön megy a panasz. Márpedig nem fogok egy 5 csillagos hotelben ingyen dolgozni. Lényeg hogy azt kérte a főnököcske a "jóképű" ahogy a szobalányok hívják (tényleg sármos a fene a száját) hogy gondoljam át tudna-e ez változni, és ha igen mit tehet a hotel értem pl tréning stb hogy ez változzon... jó.

Másnap ugyanúgy leültünk, és akkor már én is előhozakodtam az én sérelmeimmel, ha egyszer ilyen lehetőség adatott meg, hogy a főnököcskével beszélgethetek akkor nem tartom magamban alapon... :D És kitálaltam, hogy nekem is nagyon elegem van abból is, ahogyan beszélnek velem, ahogyan kezelnek, lenéznek, hülyének néznek, ordibálnak folyamatosan és stresszelnek, nyomás alá helyeznek egész álló nap bizonyos emberek, és teszik mindezt céljukként kitűzve, akarattal csak mert ők ezt élvezik az egész életükben. Aha, hát elhiszi hogy kemény és sokszor stresszes a meló, de a hotelszakma ilyen. Majd hozzátette, hogy ő úgy látja, hogy nem igazán akar ez működni, és a túl magas elvárásoknak nem tudok megfelelni. Éppen ezért nem mondja azt, hogy nem kell jöjjek másnap, viszont egyezzünk meg annyiban, hogy március végéig megvan a helyem, majd amennyiben nem változik semmi pozitív irányba, akkor megválunk egymástól. Ja és még azt is hozzátette, hogy ő kb 5% esélyt ad a változásnak. Ühüm, értem. Lesokkolódtam. Nem azért, mert annyira maradni akartam, mivel magam is ott akartam hagyni, de csak május elejével, hanem mert teljesen megalázva és semmibe nézve, az igazamat megtörve és a méltóságomba taposva éreztem magam. Jólvan gyerekek. De innentől kezdve akkor totál belesz*rok az egészbe, és úgy fogok dolgozni a hátralévő időben, hogy abszolút nem érdekel már az elvárásotok.

Telt-múlt az idő, kitaláltam, hogy bizony be fogom bizonyítani, hogy azok a panaszok amelyek egy román supervisortól áramlanak a főnökökhöz, nem feltétlenül tükrözik a valóságot, mivel engem ez zavart a legjobban és ez fájt úgymond, hogy az igazamat kell bizonygassam... mit képzelnek ezek magukról?!  Gyártottam excelben pontozólapot, ahol 3 tulajdonságot lehetett értékelni 1-5ig: Teljesítmény, gyorsaság és személyiség. Véletlenszerűen kértem meg emberkéket - természetesen olyanokat, akikkel nap mint nap dolgoztam, hogy töltsék ki, majd aláírásukkal hitelesítsék. 12 db-ot gyűjtöttem, ami relatíve nem sok, de időm nem volt igazából munka mellett erre és azért 12 ember véleménye már mond/igazolhat valamit... A végeredmény ahogyan vártam sokkal pozitívabb lett, mint a román r*bancé. 87%,84%, és 95% lett, utóbbira vagyok a legbüszkébb, és édesanyám is. Merthogy azok az emberek, akik egy ilyen 5 csillagos porond hátterében dolgoznak, hát mit ne mondjak... elég undorító személyiséggel rendelkeznek. A folyamatos >csak a pénzért és bevételért történő jópofizás, majd amikor az ajtó becsukódik szemforgatás< az egyik legundorítóbb szerintem. Tényleg elképesztő, hogy a vendég nem is tudja elképzelni, mi zajlik a színfalak mögött.

Elérkezett március vége, és senki nem mondott semmit, így megnéztem a beosztást, és láttam, hogy következő hétre is ugyanúgy be vagyok írva, mint eddig... WTF. Jött a Húsvét, naná hogy egyetlen fizetett ünnepen sem kellett hogy dolgozzak (mivel az duplabérnek számít) és direkt nem osztottak be. Majd Húvét hétfőn hívtak telefonon, hogy tudnék-e nekik dolgozni másnap, mert kellene helyettesíteni. Naná... mintha mondtam volna valaha is nemet nektek, kócsagok. Én mindig szívességet tettem mindenkinek, de mit kaptam vissza? A nagy lószerszámot, azt.

A kialakult helyzetnek köszönhetően további konfliktusok kezdtek kibontakozni, majd egy nap amikor a román kedvenccemmel voltam, és nem volt elég, hogy 3 emeletem volt mert emberhiány miatt a normál 2 helyett hozzámcsaptak még egyet - még a román is kiidegelt, de csak a titkárnő után. Mind a kettőre rávágtam a telefont, mivel nagyon felmérgeltek. Az egyik azzal hívogatott (már harmadjára - miközben kanapét cipeltem fel egy szobába egy másik vendégnek a kollégámmal) hogy mikor viszem már a vendégnek a 328-ba a fogmosókészletet mert vár és türelmetlen, a másik meg nem akart elengedni ebédelni, mert nem tudja, hogy a szutyok állólámpáját hova tegye... Én meg közöltem vele hogy babám, márpedig én most megyek ebédelni mivel negyed 3 van és marha éhes vagyok, majd utána segítek az állólámpáddal, vagy kérj meg másik portert. Hát ez hihetetlen, kezdek ideges lenni, gyere le most és mutasd meg... Ideges? ÉN IS, MERT FOLYTON UGRÁLTATSZ, NEM VAGYOK ÉN VALAMIFÉLE ROBOT! Megyek ebédre, szia. Majd rávágtam a telefont és kikapcsoltam a francba hogy ne is tudjon visszahívni. Szokásához híven rögtön rohant a főnökhöz árulkodni, aki a liftnél belémfutott, és rákérdezett hogy mi volt ez, mondom csak megmondtam neki hogy én megyek ebédelni most és nem vagyok robot. Csóválta a far...őhm fejét, majd odébállt. Csóváljad, b*meg nem érdekeltek.

Aznap este hazafelé menet a buszon csörgött a telóm, az ügynökség volt - akiken keresztül dolgozom a hotelben - és azügyben kerestek, hogy az 1 hetes felmondási időt bejelentsék, vmint hogy az utolsó napom 12-e lesz. Óh, tényleg?! De jóóóóó!!!! :D A hölgy a vonal végén nem is értette, miért örülök én ennek. Nos, azért mert ez már felüdülés és megkönnyebbülés vagy mondhatnám megváltás lesz. Örülök, hogy végre megszabadulok a stressztől, nem kell tovább hagynom a megalázást, és nincs több üvöltözés meg ugráltatás sem. :)

Végigvittem még azt a pár napot, utolsó nap - tök véletlen amúgy, de - összetörtem egy kollégámmal együtt ügyesen egy 500 font értékű éjjeli lámpát, miközben fordítottuk a 80 kilós matracot az ágyon... :Dbrokenlamp.jpg

Ez így szép zárása volt szerintem ennek a melónak, utólag vicces, akkor ott helyben kicsit izgultam, hogy mi lesz, de nem merték kifizettetni. :D

Most pedig a rámtört szabadságérzetet élvezem, 1 hét pihenőm van majd hazalátogatok Magyarországra... bizony, jön a meleg minden értelemben! :D Boldog vagyok, és jól érzem magam. Várom már nagyon, ez lesz az első hazalátogatásom. Meg fáklyás felvonulásra is el tudunk menni a barátokkal, meg valami majálisra is biztos, szóval zsír. Anyunak már leadtam a rendelést kajaügyileg. Első reggelimre egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost akarok enni a Piroska néni sütőjéből mert az nyamm. Úgyhogy vannak tervek, jó lesz látni a családot is azért fél év után.

Na meg ugye itt a tavasz, egyre kevesebb ruha fedi az outside közlekedő emberek testét, és jó az idő meg a kedvünk is ettől, úgyhogy ennek is örülhetünk.london_eye_sunshine.jpgCirka 2 hetes látogatásom után visszatérek majd Londonba, ahol újabb kalandok kezdődnek, és bízom benne folytatódnak is. :) Beszámolok majd. ;)

Üdv.

9 komment

Címkék: hotel london meleg fiú kirúgás hazalátogatás pótöccs

A bejegyzés trackback címe:

https://elni-es-elni-hagyni.blog.hu/api/trackback/id/tr425213395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

~Sunshine 2013.04.18. 21:07:08

Régóta követem a blogod, de valahogy még sosem kommenteltem :D Most bepótolnám. :) Ez a bejegyzés az elején elszomorított, de a végére szinte dőltem a nevetéstől. Örülök, hogy vannak emberek, akik így tudnak hozzáállni a kirúgásukhoz. :) Szurkolok mindenben, és remélem hamar hozol megint helyzetjelentést! :)

oDeeey 2013.04.19. 12:22:25

@~Sunshine: Hát igen, ez már csak ilyen, mint ahogyan én is már csak ilyen vagy >olyan izé< vagyok. :D Egyszer fenn, egyszer lent...
Köszi a szurkolást, én most momentán azon szurkolok, hogy be tudjam húzni a zipzárt a bőröndömön végre... kemény meló, de nem adom fel! :D

Treen 2013.04.19. 21:47:42

Csodálom, hogy vissza akarsz térni még ezek után is Londonba...
Bátor vagy!

Optimus777 (törölt) 2013.04.20. 14:11:10

Az angol nyelvben a bátorság (courage) szó a francia "coeur"-ből [az pedig a latin "cor"-ból] származik, ami "szív"-et jelent, és olyan emberre utal, aki szívből él! Gratulálok neked, oDeeey és mindenkinek, aki mer önmaga lenni!

Egy kis adalék:
www.youtube.com/watch?v=KZNQKWgMJhc

IttegyAndris 2013.04.20. 22:44:25

Szia

Én is olvaslak már egy ideje, azt hiszem nem vagyok egyedül ha azt mondom hogy már kezdtem aggódni hogy hová tűntél :)
Jó látni hogy megvagy. A bejegyzés eleje tényleg elég durva, nagyon rossz hogy ilyen van. Ismeretlenül is bízom benne hogy a srác túllesz ezen és megússza komoly lelki sérülések nélkül. Nekem is lassan színt kellene vallani, de ez nem olyan könnyű ha van egy meleg bátyád is... Csak így meg az a rossz, hogy szeretem a szüleim tanácsát kikérni sok mindenben, és így nem látják át teljesen hogy mit miért csinálok/csinálnék úgy ahogy. Ráadásul most válaszút elé értem, befejezem a tanulmányaim egy nagyvárosban és hazaköltözök vidékre. Imádom a vidéki életet, de itt aligha lesz valaha valakim. Még nem tudom hogyan tovább. gondolkodom én is hogy külföldre megyek de ez még a jövő titka. Na lezárom mielőtt kisregényt írnék :)
Sok sikert neked és reméljük a következő állásod már jobb lesz ;)

tucat 2013.04.20. 23:55:43

@IttegyAndris:
Itt meg egy tucat. Az épp tizenkettő, elég is lesz, meglátod! :D

Igen, az előbújás örök dilemmája...
A feltárulkozásnak számos előnye van, ha a fogadtatás legalábbis nem megsemmisítően negatív. Ne aggódj, Andris, nem fogok most erről esszét írni - szoktam ilyen merényletet elkövetni itt is :D -, csak egyet hadd emeljek ki a pozitív fejlemények közül: megszűnik a rejtőzködés, a titkolózás, amellyel a család számára elfogadható, ám hazug, hamis látszatot igyekszik az érintett fenntartani, voltaképpen félelmében, éppen azok előtt, akiktől függ. A sikeres, ha nem is boldog, de reményteljes fogadtatású előbújással e kínos helyzet megszűnik, és elképesztően sok energiája szabadul fel az addig rejtőzködő, önmaga ellen küzdő embernek, amelyet végre az önmegvalósítására fordíthat, és egy sor mentális betegség kialakulásának, vagy elmélyülésének is az elejét tudja venni.
Ám nem minden családi miliő alkalmas az új, valódi tények elfogadására és befogadására, amint Odeeey barátjának a történetéből is láthatod. Sajnos előfordul, hogy alapos fontolgatás után a helyes döntés nem előbújni, mert ez a beláthatóan kisebbik rossz, amely a hazai családok többségére sajnos igaznak látszik ismét, egyre inkább, ahogyan a keresztény egyházi lobbi újra utat tör magának a hatalom felé, és mesteri alantassággal beágyazódik a jogalkotásba és a hatalom gyakorlásába is: egyre több részt követel magának az állami feladatellátásból is (lásd például a közoktatás rendszerét, az óvodától az egyetemig, de különösen az alapfokú oktatási szisztéma szekularizációjának a felszámolásában jeleskedik Jézus és az egyetemes szeretet nevében, amelyhez annyi köze sincs, mint nekem az Orion-ködhöz :D). De ez is csak átmenet, nem tart örökké, és az élet így is megy tovább a maga útján, legfeljebb kicsivel több kitartás és lelki erő szükséges a mentális épséged megőrzéséhez, amelyben, itt is láthatod, nem egyedül küzdesz a csatatéren. :) Említetted, hogy a bátyád "szintén zenész", :D azaz meleg, és attól tartasz, hogy kettőtök mássága már elviselhetetlenül nagy teher lesz a családotok önbecsülésén. Nem biztos, ez is sok mindentől függ, de az talán nem lenne rossz, ha éppen vele, a bátyáddal beszélnél erről, mert ha valaki, hát ő tudja jól, milyen helyzetben vagy, és a családotokat is ismeri. Nem hinném, hogy elutasító lenne veled a tesód, de az lehet, hogy a megoldás nem lesz varázslatosan egyszerű. Ha azonban a szüleitek már elfogadták a bátyád másságát, ez sokkal inkább lehet előnyös rád nézve, és azt sejteti, hogy nem leszel talán a család tisztességét megterhelő, vállalhatatlan batyu. Mindenesetre légy óvatos, körültekintő, és kérd a bátyád segítségét!
Írj csak nyugodtan kisregényt! Leszünk itt néhányan, akik szívesen elolvassák, és még okosságokat is készek vagyunk böfögni, csak győzd kapkodni a fejedet! ;) Komolyabban: ha elmondod a gondjaidat, esetenként akár az örömeidet és a sikereidet is, bízhatsz benne, hogy lesznek, akik igyekeznek a legjobb tudásuk szerint reagálni rá, s ki tudja, talán így még hasznunkat is veheted. ;)

Te pedig, Odeeey fiam, harapd át magad a nehézségeken, és tartsd meg a derűdet, amellyel a beszámolódat is írtad, mert így nemcsak neked könnyebb az élet, hanem nekünk is, akik olvassák a lelked mélyén forrongó indulatokat is feltáró, hangulatos beszámolóidat! :D
Másfelől pedig, nem ajánlom, hogy anyádat porterként ugráltasd, mert Miss Dracula ármányait mégse rajta kéne megtorolnod! ;) :D Bár, ami azt a lángost illeti..., na, jó, de csak módjával, tisztességgel, udvariasan kérve, nem a szobacsengő zsinórját rángatva, ha lehet! :D

Keep up the good work! Go! ;)
Keep safe distance (at least your height, in case of losing your balance and falling :D) from standing lamps, whether they are expensive or cheap - except public ones in the streets, of course, which seem to be made for you to cuddle them when (you're)walking-climbing home late! :D (Me?! Never, man! - protests angrily Odeeey. - Come now! ;) - I think to myself... What a wonderful world! xD ({))

oDeeey 2013.04.21. 22:10:47

@Treen: Londonban csak a munkahelyemen voltak problémáim az emberekkel... Magyarországon meg... Tetszik érteni? :)
@Optimus777: Köszi! :) Nickelback (Y)
@IttegyAndris: Megvagyok ám! :D Sok sikert az előbújáshoz, ne félj tőle, menni fog. Én nem bántam meg továbbra sem, és azt sem hogy a pótöcsémet erre sarkalltam, még akkor sem, ha így sült el.
@tucat: Tucat apám, átharapom :) Miaz hogy! Most épp magyar földről írok, és élvezem a szabadságom, illetve a szeretteim kényeztetését... no, de erről majd egy következő bejegyzésben írok ;)

tucat 2013.04.21. 23:29:55

@oDeeey:
Well, just do it if you are the single ghost of Hotel Home,
Crying out: Porter mum, soon bring a jug, I want to vom-

...-it. :P

(Like: Jó ital a málnaszörp,
Az erdőben sok a törp-
...-e.)

Forgive me, but some funny events have just happened to me, e.g I've read a few posts which have been sent to an article about "Critical Mass" in Szeged. :D

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/rekordszamu_bringas_a_szegedi_critical_mass_felvonulason_-_kepgaleria/2329662/

("tucat" is my nickname there.)

Na, horkoljunk, mint a vulkán! :D

tucat 2013.05.22. 21:13:17

Free Kate Hunt

Bocs, hogy itt idétlenkedem ezzel a témaidegen bejegyzéssel, de hátha elolvassa itt is valaki.
Egy floridai gimnazista lányról van szó, akit feljelentettek a barátnője szülei, mert a szerelmüket és a találkozgatásaikat a lányuk beteges zaklatásának tekintették. A floridai államügyész-helyettes el is rendelte a lány letartóztatását. A csatlakozással van esély nyomást gyakorolni az ügyészségre annak érdekében, hogy felfüggesszék a lány őrizetben tartását.

Az eredeti felhívás:
"Dear friend,

I just heard about a teen girl in Florida who's facing prison - just because her girlfriend's anti-gay parents were angry that their daughter was dating another young woman. As soon as she turned 18, they reported her to the police and she was arrested for "assaulting" a minor.

But this isn't about a crime - it's about a high school romance between two teen girls - and angry, homophobic parents who want to destroy a young woman’s life.

Florida Assistant State Attorney Brian Workman has the power to end this crazy situation. If thousands of us speak out, the pressure will grow for him to reverse his decision.

I just signed the petition to free Kate - will you join me?

www.allout.org/Kate "

Nem muszáj szöveget is írni az ügyésznek, de lehetőség van erre is. (Én valami iyesmit mondtam neki: Sometimes law may kill, first the love, then personality, and... Rather not to think about it, Mr. Workman. Please think it again, and explain the younger one's parents what they're doing!)
Florida, a Napfény Állama - így hívják arrafelé... De úgy látszik, ott sem mindig fényözön az élet, néha ott is besötétedik. Nem kicsit, nagyon. :) Azoknak a homofób szülőknek fogalmuk sincs, mit tesznek a saját kölykükkel - is...

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.

süti beállítások módosítása