guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

Meleg a fiam! - Családi titkok(?)

2013.07.05. 21:47 oDeeey

Nemrégiben akadtam rá egy a TV2-n futó műsor videójára. A mai média színvonalon aluli műsorainak ellenére, ez az epizód végre egy olyan adásba került műsorszám volt, ami egy melegekhez kapcsolódó valós élethelyzetet tükröz, és sokak számára elgondolkodtató lehetne.

A rövid sztori: Egy átlagos életet élő család egyik gyermekéről Jeromosról felmerül a gyanu, hogy meleg. Az apuka kiakad, nem akarja elfogadni fia homoszexualitását. A srác pedig folyamatos konfliktusviharban él az apjával emiatt. Jeromos valóban meleg, van párja, de nem tud teljesen boldog lenni az apja hozzáállása miatt...

Érdekes történet, és azt kell mondjam, hogy valamilyen szinten szomorú is, mert tudom, hogy vannak olyan családok, ahol tényleg így fogadja az apuka vagy a szülők, hogy a fiuk meleg.
Például a már korábban említett pótöcsém története is hasonló ehhez. A szülők még továbbra sem fogadták el a tényt, még mindig meg akarják változtatni a megváltoztathatatlant... fájdalmat okozva saját fiuknak ezzel. Próbálom tartani benne a lelket, és segíteni neki nem befordulni.

7 komment

Címkék: média homoszexualitás meleg titok fiú

A bejegyzés trackback címe:

https://elni-es-elni-hagyni.blog.hu/api/trackback/id/tr105388686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tucat 2013.07.06. 00:09:28

A hazai médiumok az utóbbi időben valóban egyre kevesebbet akarnak és/vagy mernek foglalkozni ezzel a témával. Hogy miért, azt hiszem, mindenki sejti, és egyben reméli is, hogy ez a sötétség és elmehasadásos csend nem tart már sokáig.
Hogy az emberek miért és mennyire képtelenek megérteni a problémát (t. az LMBTQ jelenségeket), arra íme egy friss példa, egy érdekes tanulmány, amely kissé rendhagyó módon és irányból közelíti meg a kérdést. Kimaradni a vitából, ha már arra jártam, persze, eszemben sem volt, de nem sokra mentem az erőfeszítéseimmel, minden azonnal visszapattant Fél-Ázsia egyik legtekintélyesebb internetes médiumának vitafórumán is a bigottság masszív, matt-fekete betonfaláról:

kapitalizmus.hvg.hu/2013/07/01/a-melegek-hazassaga-nem-fenyegeti-a-zsido-kereszteny-kulturkort/

No, de fel a fejjel! Semmi sem tart örökké! Még én sem, bár ezt jelenleg elég nehéz belátnom. Majd, ha elmúltam, mint az éjfél, akkor meglátom, milyen..., vagy nem, de ez biztos. :D De addig pofázom rendületlenül! ;)

Ichirou 2013.07.14. 18:41:35

Az apa viselkedése felháborító,(tényleg mint egy állat)tudom naívnak tűnök de remélem ilyen nincs a valódi életben...

Egyébként szerintem mutatniuk kellet volna a két barát kapcsolatát is. Egy apa sem tud eltiltani két embert akik szeretik egymást.

freiuggio 2013.07.22. 18:33:01

Nagyon érdekes kisfilm, bár hogy őszinte legyek, nem sok újdonságot mutatott a magyar valósággal kapcsolatosan...

Én azt gondolom, hogy egy morális kérdést feszeget, ami napjainkra sem oldódott meg, bár valljuk be, valami elindult e téren is kis hazánkban...

Valójában az adott probléma szerintem több pilléren áll, ha ezt a történetet nézzük:
- fontos, hogy ki hogyan szocializálódik és mit hoz a neveltetése kapcsán otthonról... ebben a történetben jól látható, hogy az apa, amolyan régivágású, a hagyományos értékrendeket szem elől nem tévesztő és attól szinte az élete árán sem elvonatkoztató figura...
- és a másik a kommunikáció teljes hiánya...

Szerintem ez utóbbi jellemző egyre inkább a magyar családokra, mert az általános leterheltség miatt, amikor a szülők egyre csak dolgoznak, már-már mókuskerék effektusban, egyszerűen nem marad energiájuk a gyermekükkel általánosságban sem foglalkozni, nem hogy olyan élethelyzeteket megoldan, s mi még fontosabb: megérteni, elfogadni, amelyek szembe mennek a szocializálódás útján beégett rossz, vagy inkább nevezzük téves információkkal...

Gyakorlatilag elfelejtenek az emberek kommunikálni, beszélgetni, együtt sírni, nevetni egymáson esendőségén, stb...
Ezáltal képtelenek ma emberek egymást elfogadni, mert mindenki kicsit az önsajánálattal és a saját sorsa által ejtett sebeinek nyalogatásával van elfoglalva... Miközben az idő csak megy és megy... A dolgok történnek, s ő eközben semmit észre sem vesz...

Ez jól látszik ebben a történetben is: gondolom, Jeromos- a főhős - sem két hét alatt lett 18 éves és a melegsége sem két hét alat kezdett felszínre törni -.

És aztán jön a tűzoltás időszaka, amikor a már fejünkre nőtt problémát képtelen az egyén megoldani és ijedtségében teljesen rosszul reagálva, - hiszen elfelejtett már kommunikálni - teljesen rossz döntéseket hoz... És szembesül azzal, hogy elveszíti a másikat...

Az ekkor történő feleszmélés szinte törvényszerűen bekövetkezik, de nem minden ilyen eset végződik happy end-del... sőt...

És hogy éveket be lehet-e pótolni főképp egy gyermek tekintetében, aki már nem hogy példaképként nem tekint az adott elutasító szülőre, de szülőként sem tud rá gondolni, azt nem tudom... Nem vagyok benne biztos...

Mindenesetre azt gondolom, morális és sajnos sokszor előforduló probléma ez, és sajnos azt gondolom, nagyon hosszú időnek kell még eltelnie addig, amíg képesek lesznek az emberek elfogani ezt a dolgot is az életben, mint ahogyan oly sok dolgot elfogadtak már, amiről ma már termélszetes körülménmyek között beszélgetnek.

Bocs, ha hosszú voltam, de kijött belőlem pár gondolat, talán közvetett érintettségem által is...

Üdv. minden olvasónak és a blog írójának is!

freiuggio

tucat 2013.07.22. 23:57:52

@Ichirou:
De igen, fiatalember, van ilyen, sőt, még "ilyenebb"is a "valódi" életben. Szóval valóban naivnak tűnsz kissé, de egyet se aggódj, jól áll neked a romlatlanság! :)
({)

@freiuggio
Reméljük, igaz a bölcselet: lassú víz partot mos. Mindenesetre ma már nem sok olyan ember élhet köztünk, aki ne merne elindulni egy nagy túrára, attól félvén, hogy lepottyan a korong alakú világ pereméről, egyenesen a mindent emésztő gyehenna örök tüzébe. :D

tucat 2013.09.14. 20:10:57

Gazda!
Megállt az élet a blogon?
Pedig biztos vagyok benne, hogy vannak látogatóid, akiket megtisztelhetnél olykor egy-egy bejegyzéssel. Akár a személyes élményeid és tapasztalataid is sok tanulsággal szolgálhatnának - túl azon, hogy sokan olvasná(n)k őket a tévés szappanoperák megtekintését messze túlszárnyaló izgalommal, s mint őrült szú a fában, úgy rágná(n)k előre magu(n)kat a szavak szövetében :D -, a mások személyének azonosítására szolgáló adatok és képek közlése nélkül, természetesen, hacsak nem adják ilyesmihez az érintettek írásban is a beleegyezésüket.
Mindegy, én ezután is ellátogatok ide, erősen bízva abban, hogy egyszer reanimálod a blogodat az átmeneti kollapszusból. Biztos vagyok benne, hogy többen ugyanezt remélik. Nem is kell példáért messze menni, ott van mindjárt fentebb egy tiszta, romlatlan lelkű, bájosan romantikus alkatú fiatalember, akinek a tekintetéből ez is világosan kiolvasható - bocs, Ichirou! ;) :D

tucat 2013.09.19. 10:23:13

@Ichirou:
Na, azé'! (Ezt mondta az öreg székely is, amikor a viharban a szekeret hazafelé húzó lovak után végre a bakon kuporgó asszonyt is agyoncsapta a villám. :D) Akkor rendben. :)

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.

süti beállítások módosítása