Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy felmérést készítettem, melyben arra voltam kíváncsi, hogy a vallásos emberek hogyan viszonyulnak a meleg emberekhez, egyáltalán mi a véleményük a homoszexualitásról...

Sajnos nem sok pozitívumról számolhatok be. Maximum annyiról, hogy a vallásos emberek nem szitkozódnak, nem használnak obszcén jelzőket a válaszuk megírásakor.

Természetesen az első válasz a Bibliára történő hivatkozás volt, miszerint a homoszexualitás utálatosság. Majd ezt követte az, hogy ha imádkozik az illető, akkor könnyedén "kigyógyulhat" (mintha ez betegség lenne) homoszexualitásából.

Volt egy olyan válasz is, mely szerint "két meleg élhet párkapcsolatban megtartva a testi tisztaságot". Nos, ez elég furcsa volna szerintem, és ugyanakkor önkínzó is. Én ecseteltem, hogy egy meleg csak úgy tud boldog lenni, ha nem nyomja el melegségét, és párkapcsolatot ápol. Márpedig egy párkapcsolathoz - úgy vélem - igenis hozzátartozik a testiség.

Előfordult olyan válaszadó is, aki azt írta, Istennek úgy is az fontos, hogy az ember boldog legyen.

Ami azért tényleg kellemes, hogy a vallásos emberekkel értelmesen lehet beszélgetni, és kisebb viták keretében sincs alpári megnyilvánulásuk.

Összegzésképp, a vallás és a homoszexualitás nem igazán illik össze, a Bibliát rettentő mértékben követő emberek szemében a melegek nem jó emberek, viszont elítélni állítólag nem ítélkeznek. Csak nem helyeslik, mert szerintük Isten felé ez negatív.

Én azt gondolom, Isten tényleg mindenkit úgy szeret, amilyen, és ha segítjük embertársainkat, boldogságot okozunk másoknak, akkor jó emberek tudunk maradni melegként is.

A "felméréshez" a gyakorikerdesek oldalát használtam, a témával kapcsolatos összes interakciót megtekinthetitek ezen az oldalon.

Egyébiránt pedig érdekelne, hogy Nektek milyen tapasztalataitok vannak például előbújás terén az ilyen személyek (vallásos rokonok, szülők, stb) felé.

Homofób emberek támadásairól, és egy konkrét napomról, néhány évvel ezelőtti mindennapjaimról írtam előző bejegyzésemben. Elég kemény időszak volt, de túléltem.

Lelkiekben elég mély nyomokat hagyott, például a mai napig álmodom ezen dolgokkal, ezekkel az emberekkel, és a lelki terrorral. Egyik alkalommal azonban már túljutottam azon a ponton, hogy kiálltam saját magam mellett, és az álmomban sikerült is meggyőznöm őket arról, hogy talán nem kéne engem utálniuk.

De vajon mitől függ, hogy ki milyen ember, és mitől lesz valaki jó ember? vagy talán úgy tegyem fel a kérdést, hogy mitől lesz az emberek szemében egy meleg ember jó ember?

Az én érveim a következőek voltak: segítek másokon, nem élek erkölcstelen életet, próbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen...

Lehet, ha nem lennék meleg én magam is egy felfuvalkodott alak volnék. De így megtanított az élet arra, hogy ne ítéljek el másokat elsőre, előbb ismerjem meg az illetőt, és másképp fogjak fel dolgokat.

Ezzel csak annyi a baj, hogy én hiába gondolkozom/élek így, ha az emberek nagy százaléka nem teszi ugyanezt, és nem is akar változni!

Az olyan emberek aztán persze folyton ott kötnek bele a másikba ahol tudnak, tőlük volt rémálom 4 évig a középiskola. Nagyon egyszerű buzizni valakit, úgy hogy azt sem tudja valóban meleg-e a delikvens. Én ma már próbálom elereszteni a fülem mellett ha hallok ilyesmit - bár szerencsére mára már nemigen történik meg ezen esemény.

Mellesleg pedig ma jól megleptetek kedves olvasóim! Az elmúlt 24 óra alatt "csupán" 19 új hozzászólás érkezett, és 2 privát üzenet a blogomra. Köszönöm nektek az interakciót, jó látni, hogy van értelme írnom... ;) Üdv. Néktek :)

(5 évvel ezelőtt, reggel 6:30.)

Szól az ébresztőóra. Kiráz a hideg. Már megint hétfő van, ismét iskola. Annyira nem akarok menni, mert utálok ott lenni. Utálom az embereket, akik ott körülvesznek. De muszáj mennem.

Ma dogát írunk angolból. Bele se nagyon néztem - nem volt kedvem hozzá. Hát mindegy, öltözök. Fogmosás, pakolás és lassan el kéne indulni, mert megint elkések. Nem rohanok, inkább az utolsó pillanatban szeretnék odaérni, nem akarok várni az órakezdésre.

Hát elkéstem, nagy volt a forgalom, na. Már becsengettek, úh basszus azt sem tudom melyik teremben vagyunk. Emelet? Ja igen, ok, ajtóban állva már hallom, hogy a tanár tartja az órát. Kopogok, bemegyek, elnézést kérek a késésért, majd leülök a helyemre. Miközben a padomhoz sétálok máris hallom: "a kis buzi ma is elkésett" Persze ezt nem veszem fel. Kipakolok, és próbálok a tanárra figyelni. A padtársam sehol, így ma egyedül kell "lehúznom" ezt a napot, biztos beteg lett.

Másodfokú egyenleteket vesszük, nem is nehéz. Feladatokat órán közösen oldjuk meg, a tanár szólít a táblához. Na dejó... Kimegyek, az első padban ülők susmogni kezdenek: "mindjárt elolvad a kréta a kezében olyan meleg" majd "mitől fehér a kezed" A tanár persze ezeket nem hallja. Megoldom a feladatot, majd visszaülök a helyemre.

Vége az első órának, jön az angol, ahol csak az angolos csoport marad, a legszemetebbjei... Elmegyek egy forró csokit meginni, a suli másik végén van az automata, addig sem kell ezekkel egy levegőt szívnom.

Csengetnek. Jön a nagymellű angoltanárnő, akiről köztudott, hogy a fél iskola megfogdosta már, és kihívósága polgárpukkasztó is egyeseknek. Engem mondjuk melegként marhára nem érdekeltek a nagy dudái, csak az zavart, hogy mi ment az ő óráján... Kb. mintha egy kiskocsmában lettünk volna. Bármit lehetett csinálni, akár beszélgetni, telefonálni, enni, de még aludni is. Márpedig én szeretem az angolt, és jobban érdekelt volna a nyelvtanulás, mint az értelmes osztálytársaim hétvégi füvezős sztorijai... Erre maga a tancinéni volt vevő, mintha a haverjai lettek volna legalább. Én meg próbálom pókerarcomat felvéve nem kinyilvánítani a véleményem. Bár így is látta rajtam hogy nem tetszik ami itt megy, és ilyenkor belémkötött, hogy te mit csináltál a hétvégén. Persze ezzel csak annyi volt a célja, hogy közösen kicikizhessenek, mert én nem jártam el bulizni, stb. Majd az egyik gyerek beszól, hogy melegbárban se voltam még? Csak egy "Ha-ha, qrva vicces vagy."-ot szóltam rá. A tanárnő pedig erre: hát de miért baj az hogyha meleg? Attól még ugyanolyan ember, mint mi. Homofób vagy? kérdezte a diákot... Majd a diák mondta hogy igeen, utálom a buzikat. A téma pedig csak folytatódott, számomra csak egyre megalázóbb módon... Utáltam ezt a tanárt, beképzelt volt, és ezzel a dologgal sem kiállni akart mellettem, csak úgy tenni, mint aki segíteni akar. Megírtuk a dogát, 10 szót kérdezett, majd rögtön ki is javította, nehogymár  otthon kelljen neki dolgozatjavítással foglalkoznia. Addig csendben vártunk... meg amennyire ott csend volt.

Nagynehezen vége lett az órának, jön a következő: tesi. Utálom a testnevelést. Leginkább azt, hogy úgy kell tegyek, mintha mekkora lelkesedéssel játszanék az osztállyal. A tesitanárunk - mint az összes akit ismertem - egy beképzelt magát kemény alaknak mutató ember volt. 6 kör futás az iskola körül télen, -10°Cban normális edzésnek számított nála. De folyton ordibált is, illetve bökdösött, ha valaki nem hozott tesicuccot, vagy épp rágózott akkor fejbevágta az osztálynaplóval :D Nem is ez a lényeg, hanem amikor játszani kellett volna focit, vagy kosárlabdát akkor inkább leültem a padra, nem akartam az osztálytársaimmal játszani. Általában jól el is voltam én egyedül a padon. Az öltözőben távol helyezkedtem a fokozottan veszélyes emberektől, elkerülendő a beszólásokat, stb.

Következő órára tartva, felfelé haladva a lépcsőn a tesi tanár jött utánam, és rámszól hogy kösd be a cipőfűződ. Majd bekötöm - mondtam. Erre ő: Vagy úgy nem elég lányos? Nagyra nyitott szemekkel bámultam rá, és továbbmentem némán.

Földrajz óra jött. Kisteremben, amit azért utáltam, mert nagyon közel voltak a padok egymáshoz. Pont a mögöttem lévő sorba ültek a keménygyerekek, és mivel a föci tanárnő nem tudott fegyelmet tartani az óráján, elszabadult a pokol. Hátulról rúgdosták a padunkat, amiben 4-en ültünk. Egyikőnk megunta és hátraszólt, enyhén obszcén stílusban, amire jött a válasz de úgy, hogy folyt a gyerek szájából a trágya... kis idővel később én lettem a téma immáron 5-ödjére a mai nap folyamán. oDeeey rib*nc b*zi. Persze úgy csinálok, mintha nem hallanám. A mellette ülő fiú megszólal: nem ribanc, csak buzi. Milyen kedves, nemigaz?

Nem is érdekelt már az egész, mivel tudtam hogy 14 perc, és vége a napnak!! Ezaaaaz! Kicsengettek! Összehányom a cuccomat, és már rohanok is, minél hamarabb elhagyom az épületet annál jobb. Végre mehetek haza erről a nyomortelepről...

(5 évvel ezelőtt, este 10:30.)

Tudom, hogy a holnapom is hasonló lesz. Egyedül vagyok, mindenkivel szemben, védtelenül, és ártatlanul. Mit tettem én, amiért ezt érdemlem? Miért vagyok meleg? Miért ilyenek velem? Miért ennyire állatok? Mit csináljak? Hogy lehetnek ennyire férgek, rosszindulatúak az emberek? Nem is tudják, hogy igaz-e amit rám mondanak, csak mondják!

2012. első bejegyzése szóljon erről a bohókás filmről.

Az Another Gay Movie tipikusan egy Amerikai Pitére hajazó film, a történet is szinte ugyanaz, viszont itt fiúk vannak a középpontban :P :D

Ezen filmről többet nem is írok, a korhatár miatt, és szintén emiatt nem ágyazom be, hanem az alábbi linkre kattintva tudja megnézni, aki szeretné, és elmúlt már 18 éves ;)

Another Gay Movie teljes film itt.