guyinshirt

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog

Egy fiatal meleg srác történetei, nemcsak melegeknek!
A blog célja, hogy betekintést nyerj egy meleg fiú mindennapjaiba, véleményébe, közelebb kerülhess ahhoz, hogyan éli életét, és megértsd, miért nem kellene elítélni a melegeket.

A szerző idézetei

"Van, akinek a kék a kedvenc színe, van akinek a piros, olyan is akad, aki mindkettőt szereti!" meleg-leszbikus-biszexuális

Írj privát üzenetet a blog szerkesztőjének!!

Várom az üziket az

odeeeys kuki gmail.com-ra! ;)

A kuki alatt értsd:  @

Akiket én olvasok...

Friss kommentek

Linkpartnerek

A meleg társkeresésről

2011.07.01. 17:29 oDeeey

Szerintem nagyon nehéz, és ez összetett nehéz.

A recept végy egy olyan embert, akivel egy húron pendülsz, akinek minden szereteted át tudod adni, mellette vagy, szereted a lényét, és boldog vagy vele. Ja és persze meleg legyen ő is, mivel talán nincs is rosszabb annál, mint amikor egy olyan személybe szerelmetesedsz bele, akivel soha nem fogsz tudni összejönni, mert ő nem meleg.

Hogyan tudnak ismerkedni a melegek?

Nos, nyilvános helyen szerintem elég esélytelen. Teszem azt, ott egy srác aki megtetszik, mert jól néz ki, és szimpatikus. Mit tud az ember csinálni? Odamegy hozzá, és helló szia....???????? Így a heterók sem ismerkednek, (normálisak legalábbis nem szólogatnak le utcán csak úgy) szóval ez kilőve.

Munkahelyen, iskolában: Itt már legalább szocializálódik az ember, ismeri a körülötte lévő embereket, viszont meleg fiút találni szerintem itt sem igazán lehet, már alapból azért, mert senkire sincs ráírva, nem tudhatod kinél próbálkozhatsz...

 Marad az Internet: különféle meleg társkereső oldalak, chat szobák, és meleg website-ok közül lehet válogatni. Ez nem rossz, hisz kifejezetten meleg a környezet, így nem kell tartani pl attól hogy egy heteró ismerősöd lát meg fiú társra keresni téged. Viszont... amikor belépek egy chatszobába, beköszönök, majd 6-an rámírnak és ebből 4 azzal kezdi, hogy mekkora farkam van, vagy épp aktív vagy passzív vagyok-e, akkor kicsit ideges tudok lenni. Volt pár értelmes ember, aki ismerkedni szeretett volna, komoly kapcsolat céljából írt rám, viszont ott meg én utasítottam vissza őket, mert sajnos nem tetszettek. Eddig csak új meleg és biszexuális barátokat sikerült így neten keresztül szerezni, azt viszont az ország minden tájáról.

Melegbárok, klubok: amerre én lakom, ott nincsenek ilyenek, így ez nem elérhető opció. Pedig lehet ez lenne a legegyszerűbb módja a párkeresésnek.

Úgyhogy összegezve, sokszor belefáradok az egészbe, elegem van egyedül lenni, de nem akarom elveszteni a hitem, hogy várni kell az első szerelemre, és érdemes így egy erkölcsös életet élni.

2 komment

Címkék: homoszexualitás meleg társkeresés párkapcsolat

A bejegyzés trackback címe:

https://elni-es-elni-hagyni.blog.hu/api/trackback/id/tr293030709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alealejandro 2011.07.01. 23:42:54

Tarts ki, megéri! Szerintem a neten is lehet olyan emberbe akadni, aki nem a szexre hajt. Biztos nem te vagy az egyetlen. Mi 4 évig voltunk netes barátok a párommal, mielőtt összejöttünk. Az ember sokszor ott talál kincset, ahol nem is számít rá
:) fontos szerintem, hogy ne akarj görcsösen társat találni, mert akkor sokkal nehezebb. Barátkozz, beszélgess, szórakozz és majd megtalál a szerelem!

tucat 2011.10.25. 21:09:22

Azt hiszem, Alealejandronak (ezúttal is :)) igaza van. A javaslatait talán azzal egészíteném ki, hogy a legszerencsésebb, ha az emberke a legjobb tudása szerint készül a jövőjére, s ebben a tanulásnak és a munkának legalább olyan fontos szerepe van, ha ugyan nem fontosabb, mint a céltudatos, de valóban nem görcsös párkeresésnek.
Sokan gondolják, hogy egy "igazi" (milyen az, mitől is igazi, és mitől nem? - lásd Alealejandro történetét!) párkapcsolat mindent elsöprő, szenvedélyes vonzalommal kezdődik, s enélkül hajítófát sem ér. Pedig ez sem így van, nem feltétlenül kell így lennie. Az sem kizárt, hogy valakivel kölcsönösen bízni kezdtek egymásban, és tétován, egymást nyuszifélénk óvatossággal letapogatva mélyül el köztetek a barátság, mígnem egy szép nap reggelén egymás, már-már fájdalmas szenvedéllyel ölelő karjaiban ébredtek. :) Ezt sajnos nem tudjuk, és sosem fogjuk tudni kiszámítani, még akkor se, ha az ősrobbanás milliárd évekre előre meghatározta a világunkat alkotó minden létező anyag- hullám- és energiatermészetűként értelmezett folyamatának útját és stációit, kizárva ezzel az általunk annyira vágyott, a "szabad akarat" szférájában megvalósítandó beavatkozás esélyét is. Mert hogy e gigantikus eseményfolyamnak mi magunk is (kiszolgáltatott és programozott) részei volnánk eszerint, beleértve a szabadnak vélt gondolatainkat, érzelmeinket és cselekvéseinket is... :)
Remélem, ez nem túlságosan félrevezető? Szó sincs arról, hogy ölbe tett kézzel várakozz, s majd az univerzum elrendezi a dolgokat! Már elrendezte, csak épp fogalmunk sincs ebben, a számunkra örökké 3+1 dimenziós téridőben a folyamat, minket is érintő részleteiről: valamennyire és valahogyan - szenzitív-szubjektív és érdek-orientált aspektusból - ismerjük a közelebbi múltunkat ebben a rendszerben, jelenünk nem létezik, a jövőnkről pedig semmit sem tudunk, legfeljebb empirikus alapon találgatunk-becsülgetünk-jósolgatunk, jobb esetben számításokat végzünk, azt gondolván, hogy egzakt törvények birtokában tesszük ezt, mígnem a pontatlanságok, a tévedések és az exponenciális sebességgel felbukkanó új, a meglévő tudásunkkal nem értelmezhető, ismét csak kérdések ezreit szülő jelenségek újra meg újra rávezetnek bennünket a kicsinységünkre és tudatlanságunkra. Meghökkentő példaképpen a formális logikai hibáinkra: tényként állapítjuk meg, hogy minden élő meghal. Ja: ez tapasztalati tény a már elhunytakra nézvést, miközben te, én, s még közel hétmilliárd életben van, és senki sem tudja, tényleg mind meghalunk-e, s ha igen, hol, hogyan és mikor, csak azt, hogy eddig sokan meghaltak már, meg még talán azt, hogy száz-egynéhány évesnél idősebből kevés él közöttünk. :D
Viszont vannak (ismeretlen szoftverkészítő által :D) programozott vágyaink és céljaink, és ezek megvalósításáért tehetünk, és teszünk is egyet-mást, hisz ez is nyilvánvalóan része a programozott világunknak. Igaz? ;)

A fenébe! Megint szószegő lettem! Ráadásul irigylem Alealejandrót a lényeget megragadó, rövid és tömör fogalmazás képességének birtoklása miatt. Van még mit tanulnom, ez nyilvánvaló.
No, fel a fejjel! Ha szemernyi esélyem lenne nemesvadságod befogására, bizony mondom, életem végéig a szelídítésével lennék örömmel foglalatos! Nincs mosolyszmájli, ez komoly.
Tényleg az, ám oldandó a döbbenetet, üsse kő, de csak halványan: :) ;)
Bocs, oDeeey! Tudom, most ellőttem kicsit a pöttyöst, jobb lesz visszavonulnom egy időre. De elküldöm a kommentet, mielőtt lányos zavaromban törölném az egészet (önismeret :D)

Szóval FEL A FEJJEL, legény! Amit mondtam, komolyan mondtam! Hiába gondolod, hogy ez csak tét nélküli, virtuális locsogás. Sajnos tét nélküli. :) Tudom, ez meg is nyugtat téged. :D Én meg belenyugszom, semmi gáz! ;) :D

Aludj jól! :)

Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog © 2011 - 2014.

süti beállítások módosítása