Éljen május elseje! A hosszú hétvégére tervezett programjaim mindegyike bejött, és sikerült jól eltölteni a napokat, pontosan úgy ahogy elterveztem.

Ezért egyszer egy ismerősöm le is szólt, hogy én túlságosan is előre megtervezetten élek... hogy nekem nincs egy véletlenszerű történés sem a napomban. Azóta sem értem, mi azzal a baj, hogy szeretek eltervezni dolgokat, és véghezvinni őket. Nyilván nem olyan szinten tervezek, hogy percről percre adásmenet szerint minek kell történnie, csak egyszerűen pl hogy holnap bemegyek majd a munkaügyibe, meg veszek csavart a vasboltban.

Szóval a long weekend-re tervbe vettem hogy:

• szombaton egy 3 év után felbukkant jóbarátommal találkozok, és átbeszéljük az elmúlt idő történéseit, valamint előbújok neki;
• vasárnap hobbifotós hajlamaimat élem ki magaslati levegőn;
• hétfőn kutyázok a menhelyen, este meg fáklyás felvonulás barátokkal;
• kedden pedig természetjárás.

Nos a szombat jó hangulatban telt, jó érzés volt visszakapni egy már majdnem elfelejtett régi barátot, akivel sorstársak voltunk a diszkriminációban (és lehet hogy ezért lettünk szoros barátok) a már említett középiskolás évek alatt - ő a származása (roma) miatt, én pedig a nemi identitásom miatt. Sétálgattunk, beszélgettünk majd egy parkban helyet foglaltunk és úgy éreztem, itt az alkalom. Felhoztam neki azt hogy számomra milyen is volt az a négy év. Majd hogy a barátnőm kapcsán rájöttem hogy tényleg meleg vagyok. Az első reakciója az volt, hogy "áh nem, ez biztos nem így van, csak beképzeled"... Tudatosítottam benne, hogy nem képzelem hanem tudom, elmondtam hogy már kamasz korom óta éreztem csak elnyomtam, és hogy mára már elfogadtam. Arra nem gondoltam, hogy keresztény ember lévén következik a vallásos megközelítés... de már kitanultam ezt a szakmát, és az imák Bobbyért-tal érveltem. Több mint egy órás vita - de baráti hangvételű vita - után arra jutott, hogy valószínűleg Isten most épp azért adta neki ezt a lehetőséget hogy ide jöjjön ebbe a városba, és megtudva ezt megváltozzon a véleménye a homoszexualitásról. Egy jelként tekint rá, hogy másképp kell gondolkodnia a meleg emberekről.

Másnap egy tízemeletes panelház tetejéről fotózhattam tájképeket, és panorámát. Igazán izgi volt!

Hétfőn délelőtt ellátogattunk anyuval a kutyamenhelyünkre - rendszeresen szoktunk kijárni oda - mivel panelban lakunk és ott nem tartanánk kutyát, viszont imádjuk őket, és ha örökbe fogadni nem is, de sétáltatni megyünk.

Este pedig összeröffentünk a baráti társaságunkkal, majd fáklyás felvonuláson vettünk részt, melyet koncert követett. Egy helyi zenekar játszott, egész jók voltak. Viszont ahogy telt az idő, csak annyit láttam a barátaimból (akik közül csak 1 személy nem a barátnőjével érkezett), hogy csókolóznak, úgymond nyalják-falják egymást... Örültem én annak, hogy legalább ők jól érzik egymást, de aztán még éjfél előtt elindultam hazafelé. Nem volt kedvem tovább maradni, akárhogy is de hiányzott a meleg társaság, még ha csak online is, de msn elé vágytam.

A mai nap pedig mivel ismét csodás és gyönyörű napos időnk volt, kerékpár túráztunk egyet.

A hosszú hétvége alatt pedig egy új meleg bloggerrel ismerkedtem össze, elmondta hogy ő is elkezdett írni egy blogot. Beleolvastam, és bizony le voltam dermedve hirtelen hogy mennyi hasonlóság van kettőnk élete között... kb 10-15 dolgot kapásból fel tudtam neki sorolni, ami kísértetiesen hasonlít, meg ha beleolvastok ti is észreveszitek majd a bejegyzéseken. A lényeg a lényeg, egy új tehetséges kolléga - Jacob Queer - által írt meleg blog olvasója lettem: http://jacobqueer.blogspot.com  ;)