Szia! Női szemmel gyönyörű film, gyönyörű szerelem vagy nem is tudom, mi ez, valami megfoghatatlanul egységes és végzetszerű. Ha valaki túl tud lépni a betonozott tabun, akkor rájön, hogy mindegy, hogy minek születik egy ember és minek a másik, kihez vonzódik, a lényeg az, hogy ha találkoznak, tudni fogják, hogy ők összetartoznak. Az egyik legszebb film, amit valaha láttam. Köszi, hogy lehetővé tetted, hogy megnézzük!

Szia! Tegnap este botlottam bele a film előzetesébe, ma egész nap az járt a fejemben; reméltem angol felirattal meg tudom majd nézni, de még jobban jártam. :) A feliratot te készíttetted? Mindenesetre szeretném megköszönni a feltöltést. :)
Ami a filmet illeti nagyon tetszett. Egy kicsit féltem tőle, mert még nekem, melegnek is fura volt a két testvérpár története... de mihelyt elkezdtem nézni egyből magával ragadott. :) Már több meleg témájú filmet láttam, persze a kedvenceket nem tudta felülmúlni (Túl a barátságon, Imák Bobiért, Fiúk a klubból sorozat...) de már rég láttam ilyen jó hangulatú, melegséget, vidámságot, optimizmust árasztó filmet. Szerintem rengeteg mondanivalója volt és remélem, hogy idővel a társadalom is megérti és elfogadja a másságot.
Mégy egyszer köszönöm. Megyek szétnézek a blogon. Üdv, egy 18 éves meleg srác :)

@mangalor: Nagyon örülök, hogy tetszett! :)
Fura történet, de nagyon szívet melengető - szerintem...
@qafcarpeiem: Nem, a feliratot nem én készítettem.
Bízzunk benne, hogy idővel javul a helyzetünk! :) Üdv.

Tárámm, még egy női hozzászólás :D
Már régebben megnéztem (itt, 'nálad') a filmet, de csak most jutottam el addig, hogy írjak is. :)
Engem maga a téma sosem riasztott, tehát bátran vágtam bele, fenntartások nélkül. Egyszer néztem csak meg, de rögtön berobbant a kedvencek Top25-ös listájába. (Van még pár ilyesmi film, ami kiteszi ezt a 25-öt, pl. a Shelter [Menedék, nem összekeverendő a Végső menedék című filmmel], amit neked is ajánlok megtekintésre (: Ha érdekel, akkor küldök hozzá linket. ) Nagyon megfogott Thomas megfogalmazása: "Szeretlek, mert akárkit szeretsz, engem mindig szeretni fogsz." (Vagy valami ilyesmi, eltelt már pár hónap a friss élmény óta.) Döbbenetes, hogy milyen mély és nagyszerű szerelem születhet, és így megnézve, nincs is benne semmi, amit el lehetne ítélni. (Én eddig sem tettem, mint már említettem.)
Áh, és Thomasba mellesleg szerintem itt helyben beleestem, így kell keresnem egy embert, aki ugyanúgy néz ki :D A sok zárójelért bocsi, nem tudok leszokni róla. :)

@~Sunshine:
Nem "női" ez, hanem emberi. :)
Nem én vagyok itt a gazda, de szerintem jöhet az a link.
Ami pedig a zárójeleket illeti, sok esetben egyszerűen el lehet hagyni őket, mert - bár én, azt hiszem, érzékelem az így megjelenített érzelmi tónusokat és nyomatékokat - az olvasók többsége számára általában nem hordoznak jelentést, nem értik őket, mert nem ismernek téged, de valószínűleg nem is zavarja őket, mert tisztán, világosan fogalmazol, zárójelekkel együtt is. Ha például e bejegyzésedet zárójelek nélkül írod, az üzenete lényege semmit sem változik, legfeljebb a gátlásosságod nyomai tűnnek el, vagy halványodnak kissé. ;)
A filmfigura utáni hajtóvadászatot pedig jobb leállítanod, mert ha túlzottan koncentrálsz egy nem létező ideálra, lemaradhatsz a valóság elképesztő csodáiról. Te is az vagy, és így rólad is lemaradhatnak mások. ;)

Tucat ({)
Nagyon kedves a hozzászólásod! Emberi! Jó, egye fene, ezen belül lehet akár női is, mit számít az! :)

Most vitatkoznék, és fogok is! :D
Női. Határozottan. Az az emberi halmazba tartozik,csak egy kisebb halmaz. A nők a dolgokat könnyebben elfogadják ilyesmi téren, elvégre anyai ösztön, vagy mi a szösz, mindenkit egy picit a jövendőbeli/már meglévő gyermekünknek képzelünk ilyenkor, és az elfogadás, megértés üzembe lép. Természetesen vannak kivételek, akik nem ilyenek, de ez ellen nem lehet mit tenni.
A zárójelek azért kerültek bele, mert sok támadást kaptam ezelőtt, hogy ellentmondásosak azok, amiket írok/nem értik, mit akarok kifejezni.
A fogalmazásom szinte elengedhetetlen, hogy világos, vagy legalább összefüggő legyen, elvégre írópalánta lennék, vagy valami olyasmi. Ahhoz még béna vagyok, hogy valóban az legyek. A gátlásosság pedig nem jellemez, csak egészséges módon, annyira, hogy ne tűnjek idiótának.
A hajtóvadászat kicsit erős szó. :) Rólam aztán senki nem marad le, nincs is nagyon miről lemaradni, mert mérhetetlenül antiszociális vagyok, csupán néhány téma kiszökött ennek burka alól.

A filmhez letöltési link, remélem nektek is működni fog :') : https://mega.co.nz/#!DF5nCKqT!bte8nwYrR6nkke_GXs20fypE-4QkFRhQ3I_HqmOpJR0

@tucat: Uppsz, kimaradt, hogy ez neked lett volna válasz, de sebaj, megtalálod :D

@~Sunshine:
Megtaláltam, antiszociális írópalánta! :D

Az elfogadó nők! :D :D :P Hát, izé, embere..., azaz, hogy nője válogatja. :) Láttam én már karón varjút..., enyhén szólva intoleráns asszonyságot, aki például a méretes, vagy két kilós, aranyozott kereszttel díszített Bibliáját verte éppen szét egy fiatalember fején, a szeretete jeléül, mert hát, aggódott nagyon az ifjú lelki üdvéért nyilván. Harsogta is neki közben, hogy a pokolra jut, és a gyehenna tüzétől sosem szabadul, ha még egy lépést tesz azokkal, a fertelmes bűneiktől melegen gőzölgő méltóságmenetesekkel.! :D
Meg láttam már érzékeny férfiút is, akiről hajlamos lettem volna akár azt is hinni, hogy nem egyéb ő, mint Jézus reinkarnációja.
Persze, általában, statisztikailag, valóban vezetni látszanak e tárgyban a nőemberek, de én úgy hiszem, hogy ez legalább annyira az évezredes, jóllehet, a biológiai alkatra alapozott munkamegosztás szereplenyomata, mint az ösztönök behuzalozottsága. Sokat tudnék erről hablatyolni, könyvekre, ha ugyan nem könyvtárnyira rúgó terjedelemben, de őrizzen engem a téridőrendszerrel, s ekként velünk is csúfos tréfát űző mindenható ősrobbanás attól, hogy elijesszelek innen ilyesmivel. Maradjunk inkább a romantikus, sokat sejtető, de semmit sem igazoló félhomályban, mert az valóban sokkal izgalmasabb! Legfeljebb meglepődve elrohanunk kis időre, ha valamire mégis fény derülne váratlanul, valahogy úgy, ahogyan Aronson kísérleti kutyái tették, amikor a hosszadalmas, harciasan játékos, vagy játékosan harcias hőbörgés közben a kerítés méretes, bármelyiküket átereszteni képes nyílásához értek: ekkor már nem színjáték a fenyegetés, hanem a territoriális élet-halálharc lehetséges kezdete, amelyet még kutyaésszel is kerülni érdemes. Úgy tűnik, emberésszel gyakran máshogy fest a dolog, de ezt is hagyjuk ezen, a kellemes, ballagások borongva bizakodó bégetésétől búgó, tavaszi délutánon, mielőtt még elkezdene szivárogni belőlem a filantrópia mézízű mákonya.

No, de a legjobban ez mozgatta meg a rekeszizmomat, meg, bevallom, kicsit a szennyes fantáziámat is: "Rólam aztán senki nem marad le...". :D A fikciókat gyártó áramköreimet kikapcsoltam, de a a derűm tartósnak ígérkezik, mint a Globus konzerv (a bejegyzés termékmegjelenítést tartalmaz! :D).

Örömömre szolgál, hogy szót válthattam egy igazi antiszociális lénnyel-lánnyal-némberrel! Tudom, nem egyedi az efféle attitűdöktől meghajtott létforma manapság, sőt, erősen terjed is; elkeseríteni, vagy feldühíteni pedig nem akarván téged, inkább elhallgatom az énképedről alakuló véleményemet, legfeljebb annyit súgok most százhúsz decibellel a füledbe, hogy egy frászt vagy te antiszociális! Mer' ha te olyan vagy, akkor milyen vagyok én?! :D Mint Aronson kutyája, míg a kerítés nem lyukas. :D

A linket köszönjük - teljes szociális érzékenységgel! :D

Senki se marad le róla, azt mondja! Még ilyet! :D
Akko' így, antiszociálisan, pusztító erővel: ({)
:D
Nnna! Ez is megvo't. :D

@tucat: Így, hogy rámutattál arra a mondatra, már könnyes a szemem, úgy nevetek. :D Egyébként tényleg nem marad le senki rólam, de csak olyan értelemben, hogy mindig más osztálytársam vállára borulok oda bőgni, ha szomorú történetet olvasok. :D Azt akartam egyébként kifejezni, hogy nincs miről lemaradni, de nem sikerült :D Olyan vagyok, mint a Lúzer SC-ből Howie: "a nap bánt, a z emberek rosszak, fúúúj társadalom!" :D És már párszor gondolkodtam rajta, hogy skizofrén lehetek, mert másfelől védek mindenkit, aki orvosilag beteg, fogyatékos, vagy személyileg nyomi, csak egy hang lebeszélt róla. :)

A női érzékenységről csak annyit, hogy a vallás bárki egyedi véleményét kivághatja az ablakon egy szempillantás alatt. A családom egyik fele nagyon vallásos, mégsem hallottam soha semmit, amivel a véleményemet befolyásolták volna, sem pozitív, sem negatív irányba, így a nézeteim teljesen maguktól döntöttek úgy, hogy márpedig én nem fogok senkit elítélni, csak azokat, akik önszántukból tajparasztok. :) Ennyi hatása tud lenni annak, ha valaki megmondja, mi helyes és mi nem.

Sok jót mindenkinek :D (Ehh, úgy látszik, vagy tényleg skizofrén leszek, vagy nem vagyok mégsem antiszoc... De annyi biztos, hogy hivatalosan is nevezhetnek pszichopatának, ugyanis a 13 pontból 3 jellemző rám azok közül, amiknek teljesnek kell lenniük ehhez.)

@~Sunshine:
Eddig itt nem volt terjedelem-korlátozás, most meg ficánkol a szerver, hogy túl hosszú vagyok. No, megpróbálom két részletben, hátha...

I.
Aha, szóval régészeti konferencia van: hun sírok, hun nevetök, de a lényeg, hogy folyjon a könny minden mennyiségben. Értem én. :D

Hogy pszichopatának, vagy pszichiáternek készülsz, majd elhatározod lassan. Mindkét cél felé hasonló út vezet eleinte, például rengeteget kell olvasni a tünetekről és a differenciáldiagnosztikai analízisekről, s később már csak azt kell eldöntened, hogy egy pszichiátriai rendelőben az asztal fiókos oldalán akarsz-e ülni. Ha ott ülsz, pszichiáter vagy, ha a másikon, akkor páciens. Ilyen egyszerű. :D
Sajnos nem tudok neked szépeket és jókat mondani rólad, nincs macskatermészetem, ezért ismeretlenül senki kötényébe nem dörgölöm a nyirkos, hideg nózimat, de azt azért érzem, hogy az önértékelésed kicsit harmonikusabb is lehetne, ha ugyan nem épp arról van szó, hogy szívesen játszanál velem Mazsola - Manócska játszmát (Mazsola hízeleg Manócskának a Futrinka utcában egy kis dicséretért :D). De azt készségesen elismerem, hogy írni tudsz, nemcsak helyesen és választékosan, hanem még stílusod is van, ráadásul a kortársaidéhoz képest meglepően kifinomult - már, ha az életkorod megítélésében nem tévedek nagyot. Na, tessék, most mondtam, hogy nem akarok hízelegni, s máris ott a nedves folt a kötényeden! :D
Azt pedig, hogy van-e miről lemaradnia bárkinek veled kapcsolatban, bízd másokra, de legalábbis engedd, hogy mindenki a maga belátása szerint döntsön efelől (felőled :)). Vagy éppen ettől félve igyekszel kerülni, hogy bárki beléd lásson, mielőtt te magad megpillantanád a saját lényegedet? Hm, jól van, ez is felfogható akár amolyan életkori sajátosságként. :)
Szóval fontolgattad, hogy szkizofrén légy-e, de egy belső hang lebeszélt róla? Alakulsz! :D De, mint mondtam, időben kell döntened, hogy az asztal melyik oldalán akarsz helyet foglalni. :) Nyugi, ez tényleg csak egy együgyű fricska, melytől a zsebedben ne nyíljon a bicska!
A vallásról, különösen pedig az egyházról most, ha nem baj, inkább mélyen hallgatnék, mert jó kedvem van tőled, s ezt se az isten, se Belzebub kegyelméért nem vagyok hajlandó ilyesmivel elrontani. Tekintsd ezt burkolt önvallomásnak az egyházzal kapcsolatos nézeteimről! Ha tanulmányozod a blogot, ennél bővebb kifejtésben is találkozhatsz a liberális felfogásomból következő, már-már nyíltan antiklerikális attitűdjeimmel és a magyarázatukkal. Gyorsan hozzáteszem azonban, hogy a vallását békésen gyakorló, másokkal szemben nem erőszakos emberrel a világon semmi bajom, miként a "vallástalannal" (ilyen, de facto, nem létezik...) sem, amíg nem erővel kényszerít másokat a "vallástalanságára".

@~Sunshine:
II. (folytatás)
Az egyes kultúrákat azonban annyira természetesen áthatja egy-egy vallás, és, persze, főleg az erre épülve hatalmaskodó egyház, a maga, dogmatikus szokás- és értékrendjével, hogy az embereknek természetessé válik a rajtuk vett, nem is mindig szelíd, de mindenképpen hétköznapi erőszak, olyannyira, hogy megfordul a szél: ma ismét a fundamentalisták szoktak egyre inkább a vallásukat és egyházukat érő támadásokról beszélni akkor, amikor a szabad elméjűek megpróbálják elhárítani az agressziójukat (maga az Alaptörvény, a "féljük..., hisszük..., valljuk..." preambulumával és sarkalatos ammendmentjeivel; a vallási és egyházügyi törvény; a keresztény jövőt biztosítandó, az oktatási rendszer egyre több intézményének egyházi kézbe adása, az ezeréves dogmákon alapuló, embertelen hagyományok - "értékek" - mellőzése, mint például a Szentírásbó levezetett, kötelező, hol burkolt, hol nyílt és agresszív megjelenésű homofóbia, az Újszövetségbe ágyazott történetekből kimunkált antiszemitizmus és borzalmai, el egészen a holokausztig, stb., stb., stb.). De lehet egy lélegzetelállítóan profán példa erre akár a reggel hatkor a csend békés korpuszába tőrként fúródó, a jobbágyot ébresztő és imára figyelmeztető harangzúgás, majd a nándorfehérvári, amúgy kétes dicsőségünket hirdető déli, s később, este hétkor a vecsernyére intő kongatás is, amely szemernyit sincs tekintettel arra, a talán valóban lényegtelen körülményre, hogy nem a feudális viszonyok között élő jobbágyság a fő termelőerő, hanem a sokféle munkakört sokféleképpen, gyakran három műszakban ellátó emberek vannak ma többségben, akiknek nem feltétlenül teszik, ha régi, a nap járását követő, egyszerű, nemes szokás szerint, középkori módszerekkel próbálják terelgetni őket. :D S ez még a legenyhébbek közül való példa volna, de ezen keresztül is könnyű belátni, hogy mily természetes és hagyományként tisztelendő az, ami pedig valójában a ma embere számára zavaró, egészségileg káros, mentálisan pusztító, de legalábbis nem életszerű és abnormális, mondhatni, "antiszociális". :D Nem hiszed? Jó, akkor szerezz egy pár mázsás fémdarabot, és kongasd meg naponta párszor, mondjuk reggel ötkor, aztán tizenegykor, majd még este tíz körül is, következetesen mindig ugyanabban az időben, mondván, hagyományt teremtesz. A szociális - vagy antiszociális :D - tapasztalataid különösen sűrűn lakott területen, mondjuk egy lakótelepen lesznek átütő erejűek, akár szó szerint is. :D
Mintegy zárójelben, tegyük hozzá, hogy a harangoknak akkoriban volt közösségformáló és megtartó és oltalmazó, profilaktív szerepe is, amikor például egy település lakóit egy társuk haláláról értesített a "csendítés", majd az elhunyt tiszteletére celebrált mise idején zúgott az összes harang, s akkor is, amikor a szérűn kipattanó tűzre figyelmeztetett őrült lármával: Menj, oltsd a tüzet, vagy menekülj, ha kedves az életed! No, meg az akkoriban gyakran fosztogató, ellenséges, vagy épp "hazai" bandák közeledtére is felhívta a jó keresztények figyelmét, sokszor már ezzel is megelőzve a bajt, akárcsak a mai, fülsértően rikácsoló riasztószirének..., izé: -szirénák, vagy mik.

Na, jól van, mára elég lesz ennyi móka, aludni is kell, mert nemsokára megszólal a közelben a nagyharang, akkor is, ha az őrült és kérlelhetetlen kis kakas elalszik, vagy életét áldozza a kései ballagási díszebéd konyhai oltárán. :)

Aludj jól, antiszociális! ;) :)

Nagyon jó film volt, imádom a testvérszerelmet:)

Szia! Imádom a filmet, szerintem nagyon szép a története és jók a szereplők. Már vagy 500* láttam, de mikor most meg akartam nézni, láttam, hogy nincs meg. Nem tudnál megadni egy címet ahol online magyarfelirattal lehetne nézni? Azt nagyon megköszönném :$
A blogodat amúgy imádom és rendszeresen olvasom :)

@Doresz18:

Sajnos csak ezeket találtam, és nem biztos, hogy találsz köztük magyar feliratos változatot. De ha van időd és türelmed, próbálj keresgélni köztük, hátha...

www.google.hu/search?client=firefox-a&hs=qQk&rls=org.mozilla:hu:official&q=watch+from+beginning+to+end+movie&revid=638840537&sa=X&ei=WPMcUq6NFoeK4gTA0IHQCA&ved=0CIYBENUCKAA&biw=800&bih=437

www.google.hu/search?q=watch+from+begenning+to+end+magyar&ie=utf-8&oe=utf-8&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&gws_rd=cr&ei=UvQcUufuGsbpswaM3IDADA

Ha már olyan sokszor láttad, akkor biztosan betéve ismered a történetet, és talán nem is annyira szükséges a magyarra fordított szöveg pontos megjelenítése.
Ha mégis sikerül kinyomoznod egy magyar verziót, kérlek, oszd meg velünk!

Talán a gazda is nemsokára benéz ide, és lehet, hogy ő tud megoldást a problémádra. :)

@Ichirou:
Csak szemléled, vagy gyakorlod is?
Bocs, nem akarlak erről kifaggatni, csak csipkelődöm. :)
De az valóban érdekelne, miért vonz téged ez a téma ennyire.

Nem csak szemlélem...:)

@Ichirou:
Mármint a "testvérszerelmet"?
Ejha! Ez igen érdekes! Nem lennék hálátlan, ha beavatnál bennünket egy kicsit, persze, kínos gonddal ügyelve arra, hogy senki senkire ne ismerhessen rá, már csak azért is, mert nem kizárt, hogy esetleg büntetőjogi vonatkozása is lehet a dolognak. Mondom ismét: nem kizárt az ütközés, de lehetséges, hogy semmi vész jogilag a viszonnyal. Ami pedig a hálámat illeti, azt itt, ezen a blogon tudom folyósítani neked, ha lehetséges, a kívánságod figyelembe vételével, verbálisan. :)

Nem akarok róla részletesen beszélni, a lényeg, hogy érzelmileg és testileg is kötődöm a bátyámhoz...

@Ichirou:
Mélyen megértem mindkettőt:
- erősen kötődsz a veled azonos nemű tesódhoz, a bátyádhoz;
- nem szívesen beszélsz a féltve őrzött intim titkotokról.
Nyilvánosan soha ne is tedd, legkevesebb ezeregy okból! Sőt, tekintve a mi társadalmunk leírhatatlanul lehangoló, rémségesen primitív állapotát, igen szigorúan beleértve a közmegegyezéseinket (jogrendszer az alaptörvénytől a Btk-n és a Ptk-n át a szabálysértési törvényekig) is, kínos gonddal válogasd meg, hogy ki előtt teszel ilyesmiről akár csak halvány, utalásszerű említést is!
Nagyon szeretném, ha nem értenél félre: nekem, személy szerint, nemhogy kifogásom nincs az azonos nemű tesódhoz fűződő érzelmeid ellen, hanem egyenesen szentnek és sérthetetlennek tekintem a vonzalmadat, és őszintén remélem, hogy az kölcsönös is köztetek, s így a védelmi köreitek egyetlen, közös, erős pajzzsá ötvöződnek: mindketten összehangoltan védelmezitek a szeretetetek, szerelmetek közös centrumát. Sajnos a velünk és köztünk élő emberek között alig akad - ha ugyan egyáltalán - olyan, aki nem az évezredes, merev erkölcsi-törvényi előirányzatok és kényelmes előítéletek alapján ítélne meg egy ilyen helyzetet, hanem az eszét és a (nemigen létező, foghíjas és az iméntiekkel erősen megfertőzött) tudását és a rugalmas szellemi alkalmazkodást segítő intelligenciáját használná - és nemcsak ilyen ügyekben, hanem általában is. Ezért is járja át a társadalmunk minden mozgásterét, zegét-zugát az égett, penetráns fogzománcszag, amely nem is oly régen még a máglyákon sistergő, égett hús szagával is elvegyülve lengte be a Zemberek hétköznapjait...
Ha más nemű tesóddal lennél testileg is intim viszonyban, azt sem tudnám elítélni, de akkor erőteljesen szorgalmaznám, hogy hallgassatok meg mielőbb mindketten, mielőtt a kapcsolatotok genetikailag terhelt, és mind rátok, mind a kisebb-nagyobb közösségeitekre nézvést nemigen kívánatos gyümölcse beérne. Ha sejted, miféle aggályok ezek, akkor nem részletezem, de ha nem tudod, és érdekel, akkor szívesen beszélgetek veled erről, eleinte itt, s ha jónak látod, később személyesebb, zártabb körben is, például e-mailben.
Akárhogy is, továbbra is legyetek nagyon körültekintőek, és mély tisztelettel, szeretettel óvjátok egymást! :)
Ezt pedig, ha jónak látod, osszátok el egymás között, de testvériesen ám:
({)
Mondom, testvériesen, úgy, ahogy az érzelmi státuszotokhoz illik, nem pedig a szó hétköznapi impulzusa szerint (fele-fele, de enyém a nagyobb fele :D)!

Még egyszer: tartsátok tisztán, és nagy gonddal óvjátok a közös kutatokat: a szerelmes szereteteteket! Mert SZENT (erő-) FORRÁS az, ha nem is a katekizmus szerint! Ti ezt nyilván nagyon tisztán érzitek, és nektek ezt már nem kell magyarázni. :) Másoknak pedig, a "megmondatott, meg van írva" kezdetű rigmusokat mantrázó tuti-mondóknak, nem szabad elmagyarázni, mert az ő elméjükben pusztító atomrobbanást idéz elő minden, romlatlanul tiszta szeretethullám!
Vigyázzatok tehát EGYMÁSRA, mert bárányok vagytok a farkasok között! Az sem baj, ha védekezésül, a karámon kívül, magatok is farkasnak öltöztök! ;)

Végül mondhatnám: ég óvjon benneteket! De az nem fog, így hát, ez a faladat is főként rátok hárul. :) Főként, de azért nem kizárt, hogy segítségetek is akad majd a világos elméjűek, jelenleg igen kis sugarú köréből. ;)

Hogy ne kelljen osztoznotok, felmentem a padlásra még egyért (van dögivel, lapjára állítva szárad odafent tonnaszám :D):
({)

Tartsátok tisztán, és óvjátok a kutat! :)

@Ichirou:
Mivel, bevallom, érdekel a helyzeted és a történetetek, figyelemmel arra, hogy nem szívesen beszélsz a részletekről, megpróbálok néhány egyszerű, eldöntendő kérdést feltenni, amelyek nem térnek ki a kapcsolatotok intim részleteire. Megítélésem szerint a kérdések nem visznek senkit közelebb a személyedhez, de ezzel együtt is megértem, ha ezekre sem szeretnél válaszolni. De az szent igaz, hogy a kapcsolatotok említésével bogarat ültettél a fülembe. :)
Most csak hat kérdés:
1. Ritka, szokatlanul erős testvérszeretetnek, vagy szerelemnek tartod a kötődésedet?
2. A kötődésetek érzelmileg kölcsönös és kiegyenlített?
(Igen/nem, de ha részletezed kicsit, az sem baj, csak arra vigyázz, hogy semmilyen, a személyeteket akár csak sejtető infó ne kerüljön a válaszba.)
3. Téged a bátyádon kívül más személyhez is fűznek hasonlóan intim érzelmek?
4. Van-e a bátyádnak intim testi-lelki kapcsolata valakivel - rajtad kívül?
5. Elképzeléseid szerint van-e biztató perspektívája a kapcsolatotoknak?
6. Tud-e valaki a családodban (vagy abban a közegben, amelyben élsz, például gyermekotthonban - ha az utóbbi jellegű helyen élsz, erre ne térj ki, ne említsd, mert az árulkodó infó lehet, erre a kérdésre tehát szigorúan és kizárólag igennel, vagy nemmel válaszolj)?

Ha azt mondod, hogy nem szívesen beszélsz erről még ilyen egyszerű, eldöntendő kérdések alapján sem, semmi gáz, megértem, és nem gyötörlek ezzel tovább. De mivel mégsem hétköznapi az eseted - ezt nyilván magad is tudod -, gondolom, megérted, hogy kíváncsivá tettél, és a legrosszabb esetben is egy elnéző, barátságos mosollyal rendezed a dolgot, de nem orrolsz meg rám. Ha tehát csak egy ilyen jelet küldesz válaszul: :), tudni fogom, hogy
- megérted a kíváncsiságomat;
- nem akarsz válaszolni a kérdésekre;
- nincs gáz, nem haragszol rám - vagy legalább nem nagyon. ;)

Jó éjt!

@tucat:
"Ha más nemű tesóddal lennél testileg is intim viszonyban, azt sem tudnám elítélni, de akkor erőteljesen szorgalmaznám, hogy hallgassatok meg mielőbb mindketten, mielőtt a kapcsolatotok genetikailag terhelt, és mind rátok, mind a kisebb-nagyobb közösségeitekre nézvést nemigen kívánatos gyümölcse beérne. Ha sejted, miféle aggályok ezek, akkor nem részletezem, de ha nem tudod, és érdekel, akkor szívesen beszélgetek veled erről, eleinte itt, s ha jónak látod, később személyesebb, zártabb körben is, például e-mailben."
Nem vagyok buta, tudom, hogy ha két testvérnek gyereke születik az nem túl jó...
De engem ez a veszély nem fenyeget mert meleg vagyok.
Most pedig kielégítem a kíváncsiságod:)
1.Nagyon szerelmes vagyok a bátyámba de testvéremként is szeretem...
2.Igen, ő is szerelmes belém.:) Bár én elég későn ismertem be az érzéseim, elég sokat kellet "győzködnie" hogy járjunk...
3.Nem!
4.Természetesen nincs...
5.Van, mi szeretjük egymást és örökké együtt leszünk!
6.Senki se tud a kapcsolarunkról. De jobb is így...

Megtudhatom, hogy te/ön hány éves? :D

@Ichirou:
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!

Semmi okom nem volt olyasmit feltételezni, hogy buta vagy, mert az eddigi hozzászólásaid arról győztek meg, hogy érdeklődő és értelmes fiatalember lehetsz. Nagyon fiatal ember. :) Erre a farbacsípésre ne ugorj, nem kell elárulnod a korodat, és nem is érdemes, mert, mint már említettem, bizonyos információk megkönnyíthetik azok dolgát, akik esetleg felfedezték ezt a blogot, és élénken érdeklődnének a személyed iránt. Ez, ismerve a hazai (köz-) erkölcsi viszonyokat és a nem feltétlenül jóindulatú "népi" habitust, nem feltétlenül lenne kívánatos, szóval ne segíts nekik semmilyen személyes információval!
Én sem teszem, így csak annyit árulok el, hogy az ősrobbanásnál sokkal fiatalabb vagyok, de nálad egészen biztosan idősebb. ;) :D Ennek ellenére és ezzel együtt is erőteljesen szorgalmazom, hogy maradjunk tegeződő viszonyban, nemcsak azért, mert az internetes kommunikáció bevett közlekedési módja ez, hanem azért is, mert meglehetősen közvetlen figura lévén nehezen viselem a mesterkélt, formai és a valóban kiérdemelt tiszteletet mellőző távolságtartást, egyszerűbben, egyetlen szóval: a hamisságot, vagy, ha így még érthetőbb, a konvencionális - és bármiféle - hazugságokat. Talán még világosabb lesz mindez, ha ezt is hozzáteszem: a magázódás nem feltétlenül jelent tiszteletet (sőt, olykor épp az ellenkzőjét), és a tegeződő felek is mélyen tisztelhetik, vagy akár szerethetik is egymást. A bátyádat is nyilván tegezed, különös is lenne, ha magázódnátok, nemde? xD Persze, játékból, szórakozásképpen kipróbálhatjátok a távolságtartó, főnemesi (Ön/Maga :D) érintkezési formát is, de bizonyára gyorsan elvétitek, és/vagy padlóra kerültök a röhögéstől. :D

Nagyon érdekelne a kapcsolatotok kialakulása, fejlődése és működése, meg az, hogyan tudjátok rejtve tartani a boldog, s mégis talán némi félelemmel megélt titkotokat, de a fenti kérdéseknél mélyebbre nem szívesen merülnék alá e csodálatosan szép lagúnában, mert minél több információ lát napvilágot a szerelmetek mélységéből, annál nagyobb a bukás veszélye, és azt aligha bírná el a lelkiismeretem, ha bármi bajotok származna a beszélgetésünkből.
Ha azonban a bátyáddal megbeszéled, és közösen, alapos megfontolás után döntötök arról, hogy mi közölhető rólatok itt, azt boldog kíváncsisággal elolvasom. Még egyszer: ha azt mondod, ennyi volt, mélyen megértem, és - bár némi szívfájdalommal - szó nélkül tudomásul veszem. A hozzászólásaidat azonban továbbra is nagy örömmel olvasom ez esetben is. :)
Ha egyszer úgy alakulna, hogy szívesen beszélnél, beszélnétek velem, akkor annak is bizonyára megtalálhatjuk a módját, a sajnos veszélyeket rejtő nyilvánosság kizárásával. E mondatomért máris megkövetem a tiszta szívvel, alantas gondolatok és szándék nélkül érdeklődő olvasókat, mert tudom, hogy errefelé, az ilyen témájú blogokon a többségük ilyen. :)

Nekem is volt egy csoda klassz öcsém, akivel lélegzetelállítóan szoros érzelmi kapcsolatban éltem, de ő sajnos már rég nem él. Nyolcévesen halt meg egy váratlanul fellépő és igen gyorsan elhatalmasodó betegségben. Csodálatos kis srác volt, a korát meghazudtolóan értelmes, kedves és mindemellett olyan gyönyörű, amilyet egy kínai szobrász sem tudna kaolinból sem megformázni! Sok év telt el már a távozása óta, de a hiányát azóta sem tudta soha senki és semmi pótolni, és úgy hiszem, ez így is marad már, amíg élek. Mindig velem van, gyakran veszem észre, hogy ő mozgat, számtalan tettemnek - ha ugyan nem mindnek - ő a mozgatója: érte teszek még ma is mindent, és rettentően fáj, hogy nem látom, nem hallom, mit gondol minderről.
Ha nem is rendkívüli, de elég nagy volt a korkülönbség köztünk: ő majd' tizenkét évvel volt fiatalabb nálam, de ha ma is élne, cseppet sem kizárt, hogy a kapcsolatunk rendkívüli intenzitású lenne, akár olyasmi talán, amilyen a tietek lehet.

Nagyon hálás vagyok neked a válaszaidért, Ichirou! A fentiek után nyilván azt is érted, hogy miért: nem csak a blogolvasó leplezetlen kíváncsisága indított arra, hogy összeszedjem a bátorságomat, és kérdezni merjek. :

Most csak így tudom meghálálni a bizalmadat és az élményt, amelyet a válaszod jelentett, beleértve az öcsém, számomra mindmáig elbűvölő lényének a keserédes felidézését is:

({)
Jó éjt, gyönyörű és biztató álmokat! :)

Sajnálom az öcsédet...:(

Majd ha több időm lesz írok neked üzenetet ha szeretnéd...:)

@Ichirou:
Ő már örökké boldog, az angyalokkal játszik, feledve minden földi kínját. :) Mondom én, az egyház - de nem a vallás, és főképpen nem a vallásos ember - esküdt ellensége, aki Jézusban is a nagyszerű embert tiszteli, nem pedig a Szentháromság egyik, mesterien kifundált, megfoghatatlanul távoli, önmagában nehezen is értelmezhető alakját... :)

Igen, örömmel venném, ha üzenetet írnál nekem. :) Ha így teszel, kérlek, ne orrolj meg rám, ha olykor nem tudok azonnal, legfeljebb több óra múltán válaszolni! :)

@Ichirou:
Remélem, semmilyen, rendkívüli körülmény nem akadályoz, s csak az elfoglaltságaid miatt nem tudtál még időt szánni rám.
De bármi is a csend oka, újfent megerősítem, méghozzá nagyon egyszerűen, hogy szándékkal se lehessen félremagyarázni:

Igen, szeretném. :)

Akár itt, a blog nyilvánossága előtt is szívesen beszélgetek veled, persze, figyelembe véve, hogy akkor mások is bekapcsolódhatnak a polémiába, ami egyáltalán nem baj, sőt örvendetes és tanulságos lehet, csak akkor jobban kell vigyázni arra, mit és hogyan osztasz meg velünk.
Ha csak az irántam, az öcsém távozása okán fellobbanó szánalom indított az üzenetírás vigasztaló említésére, az is szép gesztus volt, mert mélyen érző, empatikus lélekre vall. Ám nincs már miért aggódnod, mert az eseményeket megnyugtatóan feldolgoztam az évek során, és ha fel is tör még olykor a fájdalom, az már kezelhető, és gyorsan enyhül is; a romlatlan és értelmes fiatal emberek társasága az egyik legjobb gyógyír az efféle sebekre, akár csak így, blogon keresztül is. Most is, amikor ezt írom, észrevettem, hogy fülig ér a szám, amint akarva-akaratlanul, hiába küzdvén a vízió ellen, elképzeltem a szöveg-gerjesztette zavarod haragos pírját az arcodon. :D
Bocs! :)

De a legfontosabb: ha szólsz hozzám, ha nem, remélem, rendben vagy! :)

@Ichirou:
Ezúttal egy filmet szeretnék a figyelmedbe ajánlani, amely sok szempontból kísértetiesen hasonlít az életemnek arra a szakaszára, amelyet még az öcsémmel éltem végig valaha.
A film egy testvérpár folyamatos menekülésének a története a sarkukban lihegő erőszak fenyegetése elől.
Szerintem igazai mestermunka ez az amerikai film, amely semmilyen társadalom-kritikai sugallatot nem igyekszik a nézőre kényszeríteni. Hiányzik belőle a komparatív kontraszt is, mert sehol egy büszke, lüktető amerikai nagyváros az égbe nyúló felhőkarcolóival, a csillogó verdákkal, dögös macákkal, charme-os fickókkal. A történet ilyen közeget nem is viselne el: az amerikai élet olyan, nagyon is jellegzetes, ám a mozizó világ előtt alig ismert miliőjébe ágyazott, voltaképpen nagyon is hétköznapi események karmikus láncolata, amelyben nemhogy a fényűzésnek, de még az európai, vagy amerikai középosztályra jellemző, viszonylagos jólétére utaló elemeknek sincs semmi keresnivalójuk.
A szerepeket alakítók kiválasztása is ugyanezt a célt szolgálja: olyan színészek és kölyökfigurák formálják meg a nagyon is valóságos, ezért roppant kihívást jelentő karaktereket, akikhez nem társul egyetlen világmegváltó, vagy egyéb, kommersz akcióhős alakja sem; sehol egy világsztár, Stallone, Schwarzenegger. Csupa ismeretlen, vagy az amerikai kultúr-nassoló előtt is alig ismert arc és alak, akikhez semmilyen, a filmet meghamisító imázs nem társul a nézőben: a karakterek autentikusak, és szinte dokumentálják a napjaink túlhangsúlyozott, felszíni eleganciájának káprázata alatti, ám világszerte nagyon is általános emberi élethelyzeteket és szívszorítóan katartikus sorsokat.
A film végével nem vagyok teljesen elégedett: míg a durva erőszakkal fenyegetett, ám mégis a világ bármely szegletében általános mélységi lényegű gyermeksors bemutatásához a filmművészet kevert, tehát nem jellegzetesen amerikai-hollywoodi eszközökkel nyúlnak a készítői, a nagyapa elbeszélésének a keretébe foglalt történetet záró, az előzményekhez képest megnyugtató, ám milliónyi elvarratlan száltól kócos feloldás talán katartikus, de voltaképpen nem végső megoldása a két gyerek szorongatott helyzetének. Emellett az érzékeny és értő néző számára azt a kérdést is nyitva hagyja, hogy mi lesz a föld sok százmillió, így vagy úgy, hasonló sorsú kölykével - erre is utal a zárókép: szürke, felhős égbolt alatt fenyegető-feketén hullámzó tenger, s a fövenyen az idősebbik gyerekhős magányos alakja látható, miközben, mintegy vigaszképpen, a nagypapa zárómonológja hallható. Szóval, nem bántam volna, ha a film vége egy kicsit "hollywoodibb" lett volna: amolyan happy-end, de belátom, azzal le is rombolta volna az alkotója, semmitmondó, hamis, kommersz droggá desztillálta volna az epizódok szívszorongatóan valóságos, karmikus hatású láncolatát.

Régen volt már ekkora filmélményben részem, és nem is hittem, hogy lesz még valaha. Lehet, hogy ehhez az a párhuzam is kellett, amelyet már a film elején felfedeztem a sztori és a saját, korábbi életem eseményei és élethelyzetei között, de azt gondolom, az élmény enélkül is elsodort volna.

A tesódhoz téged fűző érzelmeid ismeretében úgy vélem, tetszhet neked is a film. Nem tudom, mennyi idős vagy, de azt igen, hogy az értelmi-érzelmi fejlettséged alapján a köztévé "16"-os figyelmeztető ajánlásától nyugodt szívvel eltekinthetek, mert tisztán eljut hozzád a film üzenete anélkül, hogy az eseményeket szükségszerűen kísérő-mozgató erőszak összezavarna: érteni fogod, hogy az erőszak fenyegetése hogyan válik a testvérpár közötti összetartás, majd a szeret ragaszkodásának az energiájává. Vagyis itt, szemben a kommersz - és számomra értéktelen - produkciókkal, az erőszak nem önmagáért való, hanem a cselekményt egy valóságos, nagyon is életszerű pályán továbbkényszerítő, katartikus végű eseménysor üzemanyaga. Pont, mint az igazi VV-ben: a való(di) világban. Legalábbis így lenne jó, de sajnos a VV-ben nem mindig zárja katarzis az epizódokat.

Nem is untatlak tovább a gondolatcsermelyemmel, átnyújtok egy linket, amely egy listához vezet. remélem, sikerül megnézned a filmet, és ennél is jobban remélem, hogy tetszik, még akkor is, ha nem meleg testvérszerelemről szól. Szerintem pedig de: kellemesen langyos, folyamatosan melegedő, végül tűzforróra hevülő testvérszövetség ez, amely nemcsak a torkomat és a mellkasomat szorongatta szakadatlanul, hanem folyton késztetést éreztem arra is, hogy azonnal fejest ugorjak a képernyőn pergő események kellős közepébe: nagyon ott voltam, de mégsem tudtam elég közel kerülni, és ez fájt nagyon.
Mondhatnám, hogy a film a testvéri összetartás és szeretet himnusza, de nemcsak az, hanem sokkal több is annál, ezért másoknak is jó szívvel ajánlom, akik fogékonyak az embersorsokat gigászi erővel vezérlő, ősi, és talán örök érvényű érzelmek iránt.

A link:
www.google.hu/search?q=%C3%A1ramlat+film+online&ie=utf-8&oe=utf-8&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&gws_rd=cr&ei=82RiUvW3D5DOsgaK74DoBg
Vagy kereső: áramlat film
({)

Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám, meg fogom nézni a filmet bár tény, hogy én is jobban szeretem a happy end-es filmeket :)
A link nem jó amit küldtél de fent van más oldalon is:)

@Ichirou:
It was my pleasure!
Boldog a vége ennek is, mert a srácok végül nyugalomra és biztonságra lelnek a nagyszüleiknél, de számomra nyitva marad a kérdés: mi lesz velük, milyen lesz az életük a talán soha fel nem dolgozható borzalmak után, amelyek nyilvánvalóan mély nyomokat hagytak a személyiségükben.
Örülök, hogy válaszoltál, mert kissé aggódtam a csend miatt. Megfordult a nagy, buta fejemben az is, hogy esetleg lebuktál, eltiltottak az internettől, hogy elkezdődhessen a "gyógykezelésed" és az "átnevelésed". :$ ;) De látom, megvagy, tehát semmi gáz. :)
Take care!

@Ichirou:
Ha sikerül megnézned a filmet, szívesen olvasnám a véleményedet.

Mindenképp lefogom írni:)
Egyébként ha le is buknánk engem tuti nem nevelnének át! Megtalálnánk a megoldást, hogy együtt maradjunk, akár el is költöznénk...

Én is linkelek neked egy filmet bár ez csak ilyen short:D
Két testvérpárról szól akik szerelmesek lesznek,
de nagyon megrázó volt számomra :(
www.youtube.com/watch?v=Jy-gyJiR0TY

@Ichirou:
Ejha! Nagyon elszántak vagytok! :)
Nem gáz, ha megkérdezem, szerinted mi történne, mit szólnának a szüleitek és a családotok, ha kiderülne a vonzalmatok? Nem szeretnélek kellemetlen gondolatokba kergetni, de tényleg nagyon érdekel, mit gondolsz, mit gondoltok erről. :$ Miközben, persze, szerintem is az lenne a jó, ha sokáig nem derülne fény odahaza (sem) a szerelmetekre, amely - talán már említettem - számomra nemcsak elfogadható, hanem, mint minden, pozitív hangolású emberi érzelem, szent és védendő, óriási érték is.

Köszönöm a filmajánlatodat! Rövidesen megnézem a filmet, és már előre szólok, biztos lehetsz benne: ha röviden is, de elmondom, mit gondolok róla, szóval, nem úszod meg, máris kezdhetsz reszketni a félelemtől! ;) :D

Várom a filmkritikádat is! :)

U. i.: Azt hiszem, bátyád egy nagyon szerencsés fickó! :$ ;) :) Meg nyilván te is annak érzed magad, és ez igazán remek! :)

@Ichirou:
Megnéztem.
Szerencséd van, mert úgy döntöttem, nem zúdítom rád a gondolataimat, hanem inkább egyszerűen felteszem neked a lüktetően kíváncsi kérdést: mit gondolsz a filmről? Azt mondtad, a happy endes sztorikat szereted, hát, ez, bizony, nem az. Szerinted hogy lehetne azzá tenni? Min múlik ez? Kinek, minek és hogyan kellene megváltoznia ahhoz, hogy a történet elfogadható folytatást sejtetve-megengedve fejeződhessen be? Hogyan lehetne megnyugtató választ adni az egyik kölyöktől hallható kulcskérdésre, amely a film közepe táján hangzik el: "Connor, how long do you think we'll keep this so?"

Ehhez hasonló kérdéseket tettem fel a beszélgető figuráknak a youtube-on is (a neked eljuttatott e-mail címemben található névvel, a kereszt- és a vezetéknevet felcserélve), és téged is ezekkel nyaggatlak most, kiegészítve azzal, ami nagyon is ide illik, és részben már fel is tettem neked: mit gondolsz, mi történne, ha kiderülne a szerelmetek? Hogyan reagálnának a szüleitek? Volna-e esélyetek a folytatásra, arra, hogy ha nehezen is, de elfogadják a kapcsolatotokat...? :) Remélem, megbocsájtható a kíváncsiságom. :$ :)

Szóval, szeretném, ha a véleményed elmondásával segítenél nekem megcsinálni a leckémet, hacsak nem akarod, hogy egyest kapjak. Ugye, nem? :P ;)
({)

@tucat

Ha kiderülne a kapcsolatunk...? Remélem erre SOHA nem kerül sor. Az mindent tönkre tenne, ahogy ismerem a szüleimet eltiltana minket egymástól, tönkretenné az egész életem/életünk. Ha még csak annyi derülne, hogy meleg vagyok az is elég gáz lenne...sajnos ez ilyen helyzet...

Abban a filmben amit küldtem szerintem a szülők hibásak! Szinte ők megölték a saját fiaikat...
Ha nem így álltak volna ehhez az egészhez akkor nem történt volna mindez...

@Ichirou:
Szia, Emberke!
Mindig nagyon izgulok, azután megkönnyebbülök és örülök, amikor megérkezik a válaszod! :)

A kereszténynek nevezett egyházak, főleg a római katolikus egyház dogmáiban gyökerező értékrend és erkölcsiség talaján kialakult, lényegében az egész világot többé-kevésbé behálózó és uralni akaró, európai típusú társadalmak csak nehezen tudnak megszabadulni az elavult, embernyomorító normákat is tartalmazó etikai rendszertől. A rohamléptekkel fejlődő tudományok észérvei is csak lassan tudnak rést ütni az évezredes sötétség masszív falain, apránként feloldva a társadalmunkat régóta gyötrő feszültségeket. Így van ez nálunk is, sajnos jelenleg erősödő tendenciával, de légy biztos benne, hogy ez az átmenet nálunk sem tarthat már sokáig. Ezekről, az egész társadalmunkat gúzsba kötő attitűdökről, értékorientációs válságról és az eredetükről sokat beszéltem már sok helyen, és itt, ezen a blogon is próbáltam elmondani a lényeget. Ha érdekelnek az összefüggések, és jobban meg szeretnéd érteni e problémáinkat, akkor lapozd fel ezeket a bejegyzéseket bátran, hátha segítséget nyújtanak a kérdés alaposabb megértésében.
Az általad ajánlott film alatt is sikerült már megütköznöm a bigott nézetekkel, de sok reményt nem fűzök az ottani vitákhoz; tapasztalatból tudom, hogy sok ember szívesebben él a sötétségben, mert nem elég bátor ahhoz, hogy felhúzza a redőnyt, és beengedje a fényt, ez ugyanis a látás és a szabad gondolkodás terheinek a viselésére kényszerítené, ahelyett, hogy kényelmesen dagonyázna tovább a "meg van írva, megmondatott Mózes, Ábrahám Jákob, s az Úr által..." dogmakörben, amely mentesíti őt a gondolkodás súlyos fáradalmaitól. :D De azért ott, a videó alatt is felbukkannak megvilágosodott emberek, az egyikük, egy Gabsylv nevű, például ezt mondja: "Hurts no one. No chance for congenital defects. Looks like the sexual revolution isn't over yet..." Nagyon igaza van, és nincs is egyedül a tisztánlátásával! Te is pontosan így látod a kérdést, hiszen egyszer azzal rémítettél meg, hogy rám förmedtél, mondván, nem vagy buta, tudod, hogy a különnemű tesók testi szerelme milyen genetikai következményekkel fenyegetheti a szerelmük gyümölcseként megszülető utódaikat. Gabsylv is tisztán látja ezeket a különbségeket, ezért képes kiemelkedni az ősi, egyházi dogmák merev falai közül a józan elme világos birodalmába. :)

Bevallom, nagyon szeretnék további részleteket is megismerni a helyzetetekkel kapcsolatban, de azok publikálása már nem lenne mindig veszélytelen, ezért megértem, ha nem akarsz itt, a blog nyilvánossága előtt ennél sokkal többet mondani, bármennyire is közérdekű és tanulságos lehetne minden szavad. Azonban, ha jónak látod, az adatlapodra küldött e-mail címemre biztonságosan küldhetsz levelet, s ha így teszel, akkor bátrabban tudok kérdezni is tőled. Abban is tudok talán segíteni, hogy az ilyképpen összeálló információk hogyan tehetők publikussá úgy, hogy az inkognitótok tökéletesen védett maradhasson. Mivel bármilyen, a családoddal kapcsolatos adat közlése gyengítheti a védelmeteket, olyasmit sem kérdezek itt tőled, hogy vallásosak-e a szüleid, milyen iskolai végzettségűek, mivel foglalkoznak, hol éltek (főváros, megyeszékhely, kis település), milyen típusú és jellegű suliba jársz, mivel foglalkozik a bátyád, mekkora a korkülönbség köztetek, van-e a közelebbi rokonságban olyan, akinek a megértésére és támogatására számíthatnátok, ha netán a szüleitek megszimatolnák a szerelmeteket, stb. Ezek fontos kérdések, de mindegyik külön-külön is szűkítheti a kört, és esetleg gyanakvó meditálásra késztethet olyanokat, akik nem éppen őszinte érdeklődésből kukkantanak be ide, és azért nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy ilyen is akad az olvasók között.
Azt azonban elárulhatom, én is bajban lennék, ha én lennék az édesapátok, mert nagyon körültekintően kellene megszerveznem a védelmeteket: nem hagyhatom, hogy bárki felforgassa a család békéjét, kockára téve a testi-lelki épségeteket is (ezt biztosan érted, hisz magad is mondtad, mennyire nehezen viselnétek, ha bárki, bármi közétek furakodna), beleértve egyes hatóságok jogszerű randalírozását is. Ez az igyekezetem pedig olykor konfliktusokat is szülne köztem s köztetek, mert időnként biztosan szükségét látnám, hogy térben és időben korlátozzam a kapcsolatotok megnyilvánulásait, elsősorban a ti érdeketekben, de nem utolsó sorban a család biztonsága és békéje érdekében is. Ez valami olyasmit jelentene, hogy alaposan felkészítenélek benneteket arra, mikor, hol és mit tehettek szabadon (pl. otthon, zárt ajtók mögött bárhol, és a szobátokban, gondosan elhúzott függöny mögött éljétek meg boldogan és felszabadultan a szerelmeteket és a szereteteteket, amely szent az én szemeben is, de éppen azért, hogy az is maradhasson, senki se kezdhesse ki, nagyon vigyázzatok, hogy minden avatatlan szem elől teljesen rejtve maradjon. A szívem szakadna bele, ha bárki belegázolna!
Kitartás: a tudomány-vezérelte józan ész lassan utat tör magának a jogrendünkben is! :)
({)

@Ichirou:
Eszembe jutott még valami, ami nagyon fontos és szerintem tök logikus is: bár értem, semmiképpen sem tartom helyes és elfogadható megoldásnak - és egyáltalán megoldásnak sem - a filmbeli tesók elkeseredett halálba menekülését! Mint mondtam, az ilyen erejű szeretetszövetség bármit képes legyőzni, és ha kell, akár az idők végezetéig is képes kitartóan várakozni, hogy beteljesülhessen, addig pedig, hogy megóvhassa magát, gondosan elrejtőzik a sötétség romboló erői elől! De ehhez, kedves Ichirou, egy feltételnek mindenképpen teljesülnie kell:

ÉLETBEN KELL MARADNI! BÁRMI ÁRON! ÉLNI KELL!

Remélem, érted az érvelésem kikezdhetetlenül tiszta logikáját, s ha igen, akkor semmi kétség: tökéletesen egyet is értesz vele! Ugye, így van, fiú? :) Nem is lehet máshogy, igaz? ;) :)

Ha most karnyújtásnyira lennél, ez, meglehet, kicsit fájna most, mert nem kímélném a lapockádat:
({)
S ha időben észre nem vennéd a szemem villanásából a szándékot, és el nem ugranál, akkor a légzésed is nehezebb lenne pár másodpercig - bocs! :D Oké, lélegezz mélyen, nyugodtan és szabadon! :)

Én mindenben egyetértek veled..:$
Örülnék/örülnénk neki ha te lennél az apukánk...:)

Az utolsó bekezdésed olvasásakor majdnem leestem a székről:DDD

@Ichirou:
Majdnem? Akkor nincs baj, ha csak majdnem. Két, egymás alatti bejegyzés egy Boeing 737-es (marha nagy utasszállító repülőgép) műszaki naplójában:
- Leszálláskor a bal fékszárny majdnem meghibásodott - főpilóta.
- A bal fékszárny majdnem kicserélve - műszakvezető főmérnök.

:D Bocs! :D

Na, akkor jöjjön a kellemetlenebb része: az, hogy mindenben egyetértesz velem, kissé kényelmes álláspontnak tűnik. Szerintem egyszerűen nem akarsz vitatkozni ;), pedig ha alaposabban beleásnánk magunkat a kérdésekbe, könnyen kiderülhetne egy s más, például:
- nem is annyira biztos, hogy mindenben tökéletesen egyetértünk (de ez nem baj, miért is lenne az?);
- nem is annyira biztos, hogy mindig csupa öröm lenne, ha én lennék az apukátok, mert nem hagynám elkallódni az értelmes kölykeimet, szóval igen magasra taszigálnám apránként a mércét, és nem hinném, hogy sok időtök maradna unatkozni..., közben pedig haláli jól szórakoznék azokon a grimaszokon és pofákon, amelyeket számomra formálnátok meg, amikor előállok a napi penzummal, és amikor számon kérem a teljesítést! :P :D Óriási buli lenne - nekem legalábbis! :D
És megint bocs! :D
({)
:)

Azért csak találtál olyasmit a szövegeimben - bármelyikben -, amivel nem teljesen értesz egyet. Most például, a legutóbbi mondataim lehet, hogy kissé mérsékelték az atyafiúi elragadtatásodat és lelkesedésedet. ;) Vagy nem? :D
Ismét bocs! :D
Meg ebből is még egy, mert van bőven belőle, a padláson tárolom őket az élükre állítva, hogy jobban elférjenek, de nem osztogatom ám mindenkinek, sőt, nagyon is válogatós vagyok:
({)

Ronts nekem bátran, ha bármi gondod adódik a szövegemmel! Nemcsak baj nem lesz belőle, hanem még örülök is neki, ha nem hagysz tévedésben, és felhívod a figyelmemet a hibáimra! Ember vagyok, bármily hihetetlen, tehát ugyanúgy tévedhetek, hülyeségeket beszélhetek, mint bárki más. Szoktam is, kétféleképpen:
1. változat: hülye vagyok, és okoskodom.
2. változat: okos vagyok, és hülyéskedem.
Van egy harmadik is, de az ritka: amikor az 1. és a 2. változat keveredik össze bennem furcsa eleggyé. :$ :D

Várj, felszaladok még egyszer a padlásra...
({)
:)
Jut eszembe, miért estél le majdnem a székről? Eltört a lába, és eldőlt veled? Vagy elszundítottál? :O :S ;)

(Küldtem üzenetet az adatlapodra, remélem, megkapod.)

@Ichirou:
Eszembe, vagy mimbe jutott még valami, amivel talán ki tudok préselni-provokálni belőled pár védekező, vagy támadó gondolatot. :)
Lehet, hogy nem értesz egyet, de, mint említettem, szerintem a film egyik kulcsmondata ez volt: "Connor, how long do you think we'll keep this so?" Azaz: "Mit gondolsz, Connor, meddig tudjuk így tartani magunkat?"
Nos, ha nem az apukátok lennék, hanem a bátyádként kérdezném ezt tőled, mennyi ideig gondolkoznál a válaszon, és végül mit felelnél?
Sejtem, hogy ez nem éppen kellemes kérdés, talán fájdalmakat is ébreszt benned, de biztos vagyok benne, hogy nem új, mert szerintem gyakran megfogalmazódhat bennetek ilyesféle aggodalom. Ha nagyon kellemetlen, akkor bocs, hagyjuk, hisz nem kihallgatás ez, hanem baráti beszélgetés. :) De azért az sem kizárt, hogy megkönnyebbülsz kicsit, ha leírod az aggodalmaidat és a reményeidet, főleg akkor, ha a tesóddal együtt fogalmazzátok meg. :) Arra azonban figyeljetek, hogy a személyetekre és a családotokra vonatkozó adat ne kerüljön a szövegbe, se keresztnév, se lakóhely, se suli, se munkahely, se születési hely, vagy dátumrész, és általában semmi olyan, amiből bárki következtetést vonhat le a személyetekre nézve.
({)

@Ichirou:
Azon gondolkodtam, hogy mielőtt elteszem magam holnapra, csak meg kéne, hogy nyugtassalak valamivel, ha netán megijesztettelek a képzeletbeli atyai szerepem rögtönzött pedagógiai programjával. ("A fene a pofáját ennek az őrült tucatnak! Gyártja nekem a lökött szövegeit! Hát, mit gondol ez rólam? Egész eddigi életemben nem olvastam még összesen ennyit!" - csikorgatta a fogát dühösen Ichirou.:D)

Valóban feltornáznám a mércét, amennyire csak lehet, de csak szép lassan, fokozatosan, gondosan ügyelve arra, hogy a feladatokat sikerrel tudjátok megoldani, és az önbizalmatok fejlődhessen. Azért néha, ha úgy látnám, kezdtek elszállni a sok sikertől, mint tavasszal a papírsárkány, csőbe is húználak benneteket, egyfelől, hogy legyen részetek némi kudarcban is, amely nem csüggedésre, hanem újabb nekifutásra és kitartásra inspirál benneteket, másfelől, hogy megtapasztalhassátok a képességeitek határait, mert az önismeretetek így lesz ésszerű és valóságos.
Ha még mindig remeg a térded, akkor bevetem a nagy fecskendőbe felszívott nyugtatót is. De ne aggódj, vékonyka tű van a végén, nem fog fájni: annak, hogy az apukátok leszek valaha is, sokkal kisebb az esélye, mint annak, hogy holnap péntek lesz, ha közbe nem jön valami. Könnyen az is lehetne, ha közbe nem jönne a csütörtök, de így holnap mégsem pénteket, hanem csütörtököt mondunk. :D

Azért egyre jobban sajnálom, hogy ebben a szerepben nem próbálhatjuk ki egymást, mert a rólad szerzett, eddigi benyomásaim alapján nagyon is lenne kedvem hozzá. Gondolom, a bátyád is hasonlóan rokonszenves srác, még, ha sok mindenben különbözik is tőled. Mindegy, sajnos ez nem lehetséges. :) ("Wá! Mégiscsak van isten!" - kurjantotta vidám megkönnyebbüléssel Ichirou, akivel régóta nem fordult már elő, hogy elkerülték az ágyban a zakatolva torlódó esti gondolatok, de most szinte azonnal elnyomta az álom. :D)

Aludj jól, Ichirou Szan! :)
({)

Na akkor most készülj fel mert kötekedni is fogok:D
Én nem gondolkoznék a válaszon hanem egyből mondanám, hogy:Forever!I will always be with you...
Hiszen már említettem mi mindent megtennénk, hogy együtt maradjunk akár el is költöznénk. (Az már más kérdése, hogy hova...)
A másik meg ne haragudj de kezd idegesíteni, hogy szinte mindig leírod, hogy ne írjak le személyes adatot, de komolyan mintha tényleg az apám lennél:D

"A fene a pofáját ennek az őrült tucatnak! Gyártja nekem a lökött szövegeit! Hát, mit gondol ez rólam? Egész eddigi életemben nem olvastam még összesen ennyit!"
Örülök, hogy sokat írsz nekem de nem vagyok olyan beszédes nemtudok annyit írni, ezért előre is bocsi:D

Abban viszont tényleg egyetértek veled, hogy kellenek kudarcok is egy gyermek életében, hisz ha még amikor kicsi a szülők (általában) megtudnak neki adni mindent viszont ez később nem lesz így. És nem árt felkészíteni őket a rossz esetekre is.
Amúgy abban biztos vagyok, hogy jobb apánk lennél mint az igazi...:S
Bár nemtudom mennyire lennél szigorú, én utálom ha túlzottan féltenek:D

Hmm még három dolog:
1.rosszul vagyok ha a "szant" sz betűvel írják:P
2.Az utolsó bejegyzésed kedden írtad és azt írtad, hogy csütörtök lesz de kedd után szerda van:D Vagy direkt írtad úúúgy? Belezavarodtam:D
3.Nem, nem tört el a székem lába és nem is szundítottam el:D Egy harmadik ok miatt szenvedtem MAJDNEM balesetet:D

Jól van, Ichirou San! :D
Nemrég valaki azért akarta leszedni a fejemet, mert "S"-sel írtam a szót..., a fene se tud rajtatok, japánokon eligazodni! :D

Jó tudni, hogy ennyire idegesít az "atyai" aggodalmaskodásom, mert ezt is fel tudom használni az alantas manővereimhez, például, hogy felrázzalak, ha visszahúzódsz a sarokba, vagy lehűtselek, ha (szerintem) túlzottan, óvatlanul lelkesedni kezdesz valamiért. :D
Bocs! :)

Elég szigorú krapek vagyok, de rettentően szeretek játszani és mókázni is. Ebből olyan gondok is származhatnának néha, hogy a csikók (ti) nagyokat nyerítve messzire vágtatnak, és olyankor aztán nem könnyű őket visszaterelni a karámba. :D De ezeket a helyzeteket is szeretem, mert ezek igazi pedagógiai és pszichológiai kihívások, és ilyenkor tudom tesztelni a képességeimet, meg azt, hogy mennyire marad stabil a pozícióm a vadvízi kiruccanás után. Ez a veszély a leginkább olyan ember, vagy emberek társaságában fenyeget, akit, vagy akiket erősen kedvelek, mert roppant mélyen és intenzíven élem meg a vonzalmaimat, és gyakran éppen komolytalansággal, máskor az alig viselhető, megjátszott távolságtartással igyekszem álcázni, hogy mennyire ragaszkodom a másik emberhez, mekkora örömömet lelem a közelségében és a vele folytatott interakcióban. Nem sokan ismernek igazán (ha egyáltalán van ilyen), de akik igen, azokkal szemben már hatástalan lehet ez a taktika. Szóval, érdekes és izgalmas vállalkozás lenne egy apacsere nálatok, kivált, ha én lennék a csere- és próbafigura, nyolc napos visszaküldési, és egy éves teljes garanciával, valamint a fő alkatrészekre vállalt, további két év jótállással! :D
Magától értetődik a kérdés: miért gondolod, hogy jobb lenne egy magamfajta faterral a dolgotok? Milyen a mostani, és mit tudsz az eddigiek alapján remélni egy magamfajtától? Mivel már tudom, hogy idegesít, ezért most nem mondom el, hogy a válaszod megfogalmazásakor ügyelj arra, hogy a személyetek és a családod azonosítására alkalmas információt ne ossz meg itt velem és velünk. :D :D :D Hogy vagy? Jól? Örülök! Mert én is, de nagyon! :D ({)

A sorszámozott észrevételeidre is próbálok kielégítő válaszokat adni:

1. Ezt az elején már megmagyaráztam, de megpróbálom megjegyezni, hogy kinek kell fonetikusan, és kinek a nemzetközi forma szerint írni a [san] ('szan') hangzású japán szót. :)

2. Valóban képes vagyok nemcsak elképzelni a zavarodat, hanem érzékelem is. S ami a legnagyobb, mondhatni eget verő és felháborító disznóság: fülig érő szájjal élvezem is. :$ :D Bocs! :) Másfelől pedig, én gyakran és bármilyen napon képes vagyok csütörtököt mondani, nem számít, más keddnek, vagy szerdának nevezi-e az időtartamot, amíg a Föld nevű fegyenctelep egyet perdül a tengelye körül. a Nap-vezette keringője során. :D

3. A zagyam úgy pörög, mint egy hibás fékszerkezetű centrifuga, annyira szeretném tudni, miféle baleset okozott - majdnem - 9,81 m/s*s gyorsulással történő kényszerleszállást a székről! :D

Most szerencséd van, mert pár órára el kell távolodnom a masinától, de vissza fogom harapni-kaparni magam, kerüljön bármibe! Szóval, Ichirou San, ne is reménykedj a hosszú távú nyugalomban! :D
Azért a fatert ne cseréjétek le könnyelműen, mert ő már ismer benneteket valamennyire, s képzeld, mi lenne, ha mondjuk velem kéne nulláról indítani az egész verklit! :D Meg aztán, biztos, hogy szeret ő a maga módján benneteket, és kizárt, hogy ne lennének jó tulajdonságai is. Mint ahogy nekem is vannak rosszak - ma még, de holnapra tökéletes leszek! Hála neked, most is annak érzem magam: tökéletesen tökéletlennek, és ez igazán remek érzés, ha eltekintek az arcizmaim görcsétől, amit az okoz, hogy vagy egy órája egyfolytában fülig ér a szám, :D és különös, de kellemes hőforrást érzek a mellkasom közepe táján csordogálni. Komolyan, tényleg, fizikailag is érzem. :) Köszönöm a ma esti élményt is! :)

Mot pedig ellenőrizd a széked stabilitását, mert támadok:
({)
:D

Nyugodt éjszakát és szépséges álmokat, Ichirou San! :)

Sziasztok! Egyelőre csak próba szerencse alapon beírok, hátha valamelyikőtök ilyen hosszú idő után rálel az új üzenetre, vagy esetleg kap értesítést róla. :) Ichirou-ra és tucat-ra gondolok elsősorban. :)Szóval én két napja néztem csak meg azt a filmet és hihetetlenül megérintett, tán túlságosan is. Még mélyebben, mint a legtöbb meleg témájú film, de azok is a legtöbbször hosszan tartó nyomot hagynak bennem. Annyiban vagyok csak ez esetben érintett, hogy meleg vagyok, párom is van, ill. hogy kb.18-25 éves korom között valamiképpen hasonló vonzalmat kezdtem érezni egy nálam jóval fiatalabb, de rám hasonlító unokaöcsém iránt. (most 39 vagyok)Örömmel beszélgetnék veletek. Bízom a találkozásban itt. :) Üdv.

@Trambold:
Üdv, Trambold!
Lám, a próba szerencsét hozott. :D
Legalábbis részben, mert Ichirou barátunkat mintha a föld nyelte volna el. Valójában épp az hozott most ide, hogy a pár órája neki küldött e-mail azonnal visszapattant egy "failed" hibaüzenettel. Már hónapok óta nem válaszolt, de most már a levélfiókja is megszűnt. Nem ismerem őt személyesen, de aranyos kis krapeknak találtam, megkedveltem, és próbáltam levelezni vele - sajnos nem igazán átütő sikerrel. Remélem, megvan még a kis fickó, és talán egyszer bekukkant még ide, hogy elverhessem a port az ülepén, amiért a szívbajt hozza rám az eltűnésével! :D
Ha előkerül a csibész, bízvást csapj le rá! Ne kíméld, mert attól csak ellustul! :D
Hátha olvassa ezt, és jól bedurran rajta a csibész, annyira, hogy előmászik az ágy alól, és megpróbálja a torkomat átharapni! ;)
Meglátjuk. :)

Ha már így alakult, megpróbálok magam is benézni néha ide, ha annyiszor, mint azelőtt, nem lesz is időm rá.

Üdv a lehorgonyzott csatahajó fedélzetén! ;)