Egy kis kitérő, és egy rövid status update felőlem.
Zajlik az élet, és mint ahogyan azt mondani szokták - minden kezdet nehéz. Nos ez most bejött. A kinn tartózkodásomtól számított 1 héten belül ráakadtam egy webdesigneri munkára, ami viszont mint kiderült fekete meló lett volna, ráadásul a minimálbér alatti összeget akart fizetni a pakisztáni főnököm. Így aztán másnap felmondtam, és elkezdtem mást keresni.
Úgy vagyok vele, hogy indításnak nem feltétlen muszáj informatikai munkát keresnem, megfelel valami más is. Egy munkaközvetítő ügynökségen keresztül pincérnek jelentkeztem. Mivel nincs végzettségem, így 2 napos ingyenes tréningre küldtek, majd azt követően kaptam munkát. 4-5 csillagos hotelekben dolgoztam, reggeliztettem, bankettáltam, és már rendelést is vettem fel.
Egy hatalmas jótékonysági rendezvényen szolgáltam fel másik 150 pincérrel (vagy most kezdő pincérrel) egyetemben, ahol a sztárvendég nem mellesleg a brit tehetségkutató felfedezettjei a Twist & Pulse volt. Helyes srácok, sajnálom hogy a produkciójukat nem láthattam, mivel akkor épp a színfalak mögött kellett készülni a desszert felszolgálására. Ide kattintva láthattok róluk egy videót... azt a kockás hasat ejjh... :P Na, de lényeg, hogy már így is egy élmény volt. Ami viszont az estét illeti, nem alakult túl jól számomra.
Az előételnél még minden ok volt, viszont a főételnél jöttek a gondok: az idióta chef forró tányérokra készítette elő a kaját, és azt kellett kivinnünk az asztalokhoz. Kaptunk kesztyűt, ami rajtam is volt. Amikor fogtuk a 3 tányért, mindenkitől csak azt hallottam, hogy f*cking hot, f*cking hot! Gondoltam, akkor ők is ugyanazt érzik, amit én :D Nem dobhattam el a tányért, így aztán tartottam, és igyekeztem az asztalomhoz. Miután ez megvolt, leveszem a kesztyűt, és látom hogy hatalmas hólyaggal gazdagodtam az expedíció során. The show must go on, felszolgáltam a hátralévő dolgokat, teát is, majd végeztem. Utána felmentem az irodába, és jeleztem hogy mi történt, nem feltétlen hatotta meg őket, adtak egy hűtőzselét, és annyi.
Másnap szintén dolgoztam volna, de persze ahogy a manager meglátta az ujjam, mondta hogy így nem dolgozhatok, már csak a vendégekhez sem mehetek ilyen ujjakkal, meg higéniai okokból sem. Akkor irány a kórház. Ott kiszúrták a hólyagot, majd levágták az elhalt bőrt, és bekötözték. Azt mondta az orvos 2-3 hét, mire ez meggyógyul. Remek, addig nem tudok pincérként dolgozni, így aztán most valamit ki kell találjak, mert fogytán a pénzem. Terveim vannak, álmaim itt, így aztán a kezdeti nehézségek nem fognak elriasztani.
Egyik este hazafelé tartva a metróaluljáróban láttam egy zenészt. Ez teljesen érdektelen volna a legtöbbünk számára, mivel sok ilyet látni. Viszont ez egy olyan zenész volt, akinek nem volt kézfeje, csak egy csonk, és egy arra erősített eszközzel pengette a húrokat, és zenélt.
Elgondolkodtatott. Lehet, hogy bármit képesek vagyunk elérni, csak pozitívan kell hozzáállnunk az élethez, és hinni abban, hogy képesek leszünk rá?
Sajnálom hogy nem csináltam róla fotót, mert most feltenném ide, de gondoltam megosztom, és valószínűleg benneteket is elgondolkodtat.
Röviden ennyit most felőlem, tartom magam a pozitív gondolkodáshoz. Zárásként pedig egy fotó, arról a cuki mókusról, akivel haverkodtam a minap a Hyde Parkban. :)
Nagyon aranyos, és közvetlen mókusokkal van tele ez a park, bátrak, és kaját szeretnének kuncsorogni a látogatóktól, mint ahogyan tőlem is. De sajna nem volt nálam semmi, amit adhattam volna, így a kép erejéig odacsalogattam egy falevéllel a kamerához. :D
A közeljövőben egyébként tervezek egy nagy kirándulást, ami számomra nagyon érdekes és izgi volna, valamint szeretnék a blogon is beszámolni majd róla, hátha mást is megfog. Egyelőre még nem árulom el mire gondoltam, de hamarosan kiderül :D
[Ui.: A vimeo-s profilom törlése miatt új helyre kellett feltölteni néhány videómat, így most már ismét minden videó elérhető az oldalon, a legutóbbi meleg erotikus mix válogatás is.]