Sajnálom, hogy véget ért, de köszönöm, hogy eddig volt. Én körülbelül fél éve jutottam a blogra, úgy, hogy 16 évesen nem tudtam elfogadni magamban, hogy meleg vagyok. Ma már elfogadtam magamat. Köszönöm. :)

Lefagyott a jó kedély,
Elbújsz előlünk, oDeey?
Ha a durca elapad,
Gondoljad meg magadat! :D

Ez kiment a fejemből:
Megöntözlek vederből! :D
(Ez a vers itt ipari...,
No, mindegy, vive Paris! ;) )

Sajnálattal olvastam, hogy ez volt az utolsó bejegyzésed. Remélem jól alakulnak majd a dolgaid akár Carl-al, akár nélküle. Jól eltűnt a végére így mindenki. :)

Azé' nem mindenki, egy tucat biztosan maradt még. :D
Meg, szerintem, ólálkodik még itt, a tyúkól körül pár, kis elárvult Vuk, például Navuk, hátha talál még egy jércét, vagy legalább egy-két tojást az elhagyott fészer sarkában... :D
Az is lehet, hogy a gazda meggondolja magát, és ismét vet egy kis kukoricadarát a még itt kószáló szárnyasoknak, amitől aztán az erdő fácánjai és fajdkakasai is visszasomfordálnak, s lesz megint kukorékolás, meg szelíd madárdal, pacsirtanóta is... ;)

Kedves Tucat, Tőled nem is vártam mást, mint eme szépen leírt sorokat :D Ha mást nem kommentek formájában még életben tartjuk gazdánknak a blogját, hátha kedvet kap még egy-két élménybeszámolóval gazdagítani minket :D :P

@NaviK:
-------------------
Warning:
Hungarian (readers): +16
Homo (sapiens): +12
-------------------
Úgy van! oDeeey makacs srác, de azért hátha...
Ha hanyatt nem dönti egy londoni... nátha.

Was this brief enough, Navik?
Look, second times in a week!
Tucat's brain is progressing,
So that he could use less ink... :P

Ashamed... :S Sorry indeed. :D

A nap fénypontja voltál, mint mindig Tucat :D
Még sok-sok ilyet kérünk tőled,
Had gazdagodjon agyunk bőven :D

@NaviK:
This's from the heart: thanks a lot!
(Navik, látom, jól mulat! :D)
But since there is not oDeeey...
(...nem nyüzsög a nagy hodély*).

*hodály. (But the rhyme, you know... Ashamed again, sorry and irresolute..., or actually neither with this rider? :P :D)

www.allout.org/australia-budget

www.allout.org/en/no-se-cura
(Közveszélyes a figura!)

Minden jót borzalmas érzés későn megtalálni.Főleg ha vége... Jó volt megtalálni ezt a blogot kár hogy pöpet későn.

@xyeti49x:
Pöpet? Későn? Pöpet későn? :D
Jobb (pöpet:D) későn, mint soha. :)
Sajnos az utóbbi években, különösen 2012. januárja, a keresztény preambulumú alaptörvény (szándékosan rom kisbetűvel) kihirdetése óta, sorra szűnnek meg az LMBTQ témájú oldalak, talán, mert félnek a figurák. Pedig nem kéne! Ellenkezőleg: hallatnotok kellene a hangotokat, hogy senki se gondolhassa, készek vagytok az embertelen diszkriminációt előirányozó törvényeknek szervilisen megfelelve elnyomni és egy életen át sanyargatni magatokat csak azért, mert pár, őskonzervatív elmeháborodott szerint "istennek nem tetsző utálatosság" és szégyellni való bűn, vagy betegség rabjai vagytok. Ti is jól tudjátok, hogy ez nem igaz! Európa- és világszerte egyre több oszág társadalma ébred rá arra, mekkora károkat okoz az efféle, abszolút esztelen diszkrimináció, miközben a világg ellen "szabadságharcot" vívó, s ezért a civilizált világtól elszigetelődő Magyarország szembefordul a szellemi fejlődéssel, és évszázadokat visszazuhanva, a múltjába réved, siratva a régi, végleg letűnt "dicsőségét", és lemondva ekként egy boldogabb, élhetőbb jövőről. Nem kell, és nem is szabad ezt annyiban hagyni, srácok! :)
Ennek az oldalnak a gazdája sem tölt már fel új tartalmat, mert elhagyta az országot, hogy emberhez méltó életet élhessen (teszi is, megnyugtatóan formálódó sikerrel), de az oldalt meghagyta, mert úgy találta, még így, "félholt" állpotában is a segítségetekre lehet a hátrahagyott információival. Szerintem is így van, jól döntött oDeeey.
Használjátok bátran, és ne féljetek egymást megszólítani! Beszélgessetek, ismerkedjetek meg egymás örömeivel és gondjaival, mert már ez is sokat segíthet az útkeresésben, s ki tudja, akár szép, netán a jövőtöket is megalapozó bráságok is születhetnek.
Hajrá! Csak bátran! Hisz tudjátok, tudnotok kell: semmit sem veszíthettek, ellenben nem kevesebbt nyerhetek, mint egy élhető, embernek való élet esélyét, ha bátran kiállok mind, és vállaljátok magatokat - eleinte legalább egymás között! Ugye, tudjátok? ;)
Ellenvélemény? Vétó? Nincs? Helyes! :D
({)

Agg-o-dalom

Ki elől bujkálsz, Ichirou San?
Vénülő szívemet megrémíted:
Nem szűntél meg, csak az e-mail címed?
Még ezt próbáljuk hinni úgy húszan...

Segit sèg kelene van egy fiu aki meleg ès szoktunk olyat csinálni de èn asztszeretnèm ha belèm szeresen mit csináljak?

@Zoltán Bojsz:
Szia, Zoltán!

Hosszasan el lehetne filozofálgatni a kérdéseden, de itt és most, több megfontolásból is, inkább röviden válaszolok neked.
Azt, hogy beléd szeretek-e, nem te döntöd el, és az én akaratomnak sincs ebben mindenható szerepe: a kérdés, bonyolult idegélettani-biokémiai folyamatok eredményeként, bennem dől el; s hogy te belém szeretsz-e, az meg benned dől el, ha akarod, ha nem, s ha akarom, ha nem. Ez azt jelenti, hogy akkor is beléd zúghatok, ha marhára nem akarok, és akkor is, ha te tiltakozol a szerelmi vonzalmam ellen, kézzel-lábbal. De ennek a fordítottja is igaz, mesebeli példával élve: hiába imádja Jancsi halálosan Juliskát, ettől még Juliska nem feltétlenül fog beleszeretni Jancsiba, és fordítva.

No, de itt azért, van valamilyen, szerfelett biztató fejlemény: azt mondod, kölcsönös örömöket nyújtó, testi kapcsolatotok van azzal a fiúval. Ez fontos információ, mert azt jelenti, hogy enyhén szólva sem idegenkedtek egymástól, és lehet, hogy hosszú távon, érzelmileg is összeszoktok, összehangolódtok, vagyis elképzelhető, hogy szép lassan kialakul köztetek egy olyan szeretetkapcsolat, amely hosszú távon, vagy akár élethosszig megalapozza az együttéléseteket, és amely elég erős kötelékké fejlődik ahhoz, hogy a kapcsolatotok időnkénti, nehezen elkerülhető válságait is túlélje.

A lényeg, Zoltán, szerintem az, hogy légy őszinte a barátodhoz, és egy bensőséges pillanatban, megfogva a kezét, és mélyen a szemébe nézve, mondd meg neki, mit érzel iránta. A többi, például az, hogy viszonozza-e az érzelmeidet, már nem a te "hatásköröd", mert az, amint már említettem, benne dől el, a te akaratodtól (és nagyrészt az övétől is) függetlenül.

Sietve hozzáteszem, a válaszom megfogalmazásakor azt feltételeztem, hogy te erős érzelmekkel kötődsz a barátodhoz (szívből szereted őt), és szeretnéd, ha e viszony kölcsönös vonzalmak talaján fejlődne tovább egy igazi, mindkettőtöket boldogító párkapcsolat irányába. Ha tényleg így van akkor kitartok a javaslatom mellett: nyílj meg a barátod előtt, éreztesd vele, hogy bízol benne, és nyíltan, őszintén, meghitten beszélj meg vele mindent, ami kettőtök viszonyát illeti. De nagyon fontos, hogy légy türelmes, ne sürgesd se a válaszát, sem pedig tetteket ne próbálj kicsikarni, kizsarolni belőle, mert az ilyesmivel könnyen meg lehet mérgezni a mégoly ígéretes kapcsolatokat is! Légy őszinte, és hagyd, hogy ő is az lehessen, sőt, kifejezetten bátorítsd ebben, hogy mindketten a lehető legalaposabban ismerhessétek meg a lehetőségeiteket - ahelyett, hogy hamis ígéretekkel, félrevezető áltatásokkal csapnátok be egymást, és, persze, ilyképpen saját magatokat, mert ez kizárólag csalódásokhoz vezethet, és a későbbi gyűlölködés melegágya. Ne kövesd el, ne kövessétek el ezt a hibát! Őszinteség, nyitottság, türelem, megértés, és a tények (vagyis a másik ember valóságának) elfogadása, akkor is, ha nem éppen kellemesek és biztatóak - ennél jobbat nem tudok.

Ha a válaszom bármi okból nem világos, vagy mégis szeretnél további részletekben is elmélyedni, kérdezz bátran! Mivel szinte naponta benézek ide, valószínű, hogy néhány órán, de legkésőbb egy-két napon belül válaszolok is. Ha mégsem, akkor bizonyára elvitt az ördög, például hőgutát kaptam, villamos alá estem, a Tiszába fulladtam, vagy egyéb, de remélhetően gyors és kíméletes módon evett meg a fene, és átmenetileg, vagy végérvényesen kimúltam ebből, a nyomorult, de mégis oly vicces és kívánatosan marasztaló világból. :D

Üdvözlettel
Tucat